Besurranó szerelem

A szerelem egy koratavaszi napon hirtelen suhant át a Népszínház utcán. Aligmárcius volt, a nap fátyolosan sütött át a felhőfoszlányokon, a járda feketén csillogott a hirtelen támadt záportól, a villamossínek csillogását a fel-feltámadó szél tompította szárazfakóvá. A fiú fázósan fogta össze magán vékony farmerdzsekijét, és álmos léptekkel ballagott a gyorsétterem biztos akolmelegébe. 

Korai öröm volt a szobájába beszűrődő napsütés, télikabátot kellett volna felvenni, mélázott el kezét dörzsölgetve, miközben a reggelijét várta a pultnál. Amikor megkapta a hamburgerét, leült egy asztalhoz, és a hatalmas ablakon át szomorúan bámulta az utcán részvétlenül hömpölygő tömeget. A bánat két hete állandó kísérője, akkor szakított vele a szerelme. Nincs több olyan lány a földön, akit neki szánna a sors, sóhajtott. Do you belive in love – búgta válaszul tamáskodására Cher, a feje felett elhelyezett hangszóróból. A fiú a hamburgerbe harapott. Már hittem, megvolt, kösz szépen, gondolta csalódottan. A kecsap kibuggyant a szája sarkánál, amikor a lány berobbant az utcába. Vállán repdesett a selyemkendő, szőke loboncában vígan kutakodott a szél, a kabátja vitustáncot járt nyúlánk alakja körül. Hosszú, kecses lábain iramodott a megállóba épp beálló huszonnyolcas után. A fiú szájában megállt a falat. A kecsap vékony patakfolyamként az álla felé tartott. Ádámcsutkája majd kiugrott, akkorát nyelt. Szeme csészényire tágult, ilyen álomszép förgeteget, ámuldozott, még sose látott. A váratlan szépség megbénította. „I can feel something inside me say” – sürgette Cher, mire a fiú megrázkódott, a tálcára ejtette félig elfogyasztott burgerét, és a kijárat felé vetette magát, majd két betérőt majdnem feldöntve, a lány után rohant. Az utcai virágárusnál felmarkolt egy csokor jácintot, ledobott érte egy kétezrest és tovaszáguldott. Még épp elérte a huszonnyolcast, felugrott rá és tátott szájjal leült a lánnyal szembeni ülésre. Van egy zsepid? – nyögte ki végül és átnyújtotta a lila-fehér virágduót, mire az elnevette magát, és zsebkendőjével letörölte a fiú arcáról a kecsapot.

Ez a XX. századra hajazó, lírai jelenet a fantáziám szüleménye. Egy gyorsétterem kávézórészlegében ülve vártam egyik barátomat, amikor Cher daláról eszembe jutott a történet. Amíg a kávémat szürcsöltem, azon gondolkodtam, vajon történnek, történhetnek-e ilyen spontán ötletből támadó ismerkedések manapság. Arra jutottam, nemigen, de ha mégis, igen ritkán. A körülöttem ülő, falatozó, iszogató, főként tizen- és huszonévesek egymás társaságában mobiloztak. Bőszen nyomkodták a gombokat, néha a mellettük ülőnek megmutattak egy-egy vicces tik-tok sztorit, vagy fotót, felnyerítettek, utána ismét belemélyedtek a maguk építette virtuális világba. Bezzeg az én időmben! – sóhajtottam fel. Ó, azok a rock- és new wawe koncertek, aztán a reggelig tartó házibulik! Óbudán minden szombatra annyi házibuli esett, ahány lakótelepi lakásba szorult család szülőpárja ment a hétvégi telekre robotolni, kertet ásni, házat építeni, amíg tizenéves gyermekük a barátaival, azok barátaival, és az ő ismeretlen ismerőseikkel (v.ö. koncertek közönsége) világraszóló hábét rendeztek az egy plusz két félszobában. Ahol aztán bármi és minden megtörténhetett a baráti beszélgetéstől, tánc közbeni összebújástól kezdve, a totális lerészegedésen át az alkalmi szexig. Az éjjel-nappali boltok akkor élték reneszánszukat, városszerte kínálták az alkoholos italokat, voltak olcsóbbak, drágábbak, kinek mire telt, kenyér és zsír minden rendes háztartásban volt, így a Moszkva térről a Lajos utcáig gyorsan összetrombitált buli teltházzal működött hajnalhasadtáig. Amikor is a lakótelepi házak aljában megbúvó kisközértek elé szállították az árut, ahonnan kiflit, félliteres tejet és kakaót csórt a megfáradt, bulizásban kiéhezett kamasznép, és megreggelizett a parkban. Együtt. Mindannyian. Érintésnyi közelségben. Evés közben lassacskán kijózanodva, felbukkanva az éjjeli mámorból, visszaidéztetve a filmszakadás előtt történeteket, világmegváltó terveket lehetett szövögetni. Amiknek része volt a közös mozizás, a kirándulás, túrázás a Budai-hegységbe bográcsozással, szalonnasütéssel egybekötve, egyetemistaként az országon belüli, majd a környező, baráti országokba való utazás, vagy éppen egy nyári evezőstúra megálmodása. Együtt. Mindannyian. Érintésnyi közelségben. Könnyű volt ismerkedni, együtt járni, de szakítani is, mert volt másik, hiszen volt hely és idő, amikor mindez összejöhetett.