klímaváltozás;Izland;bálnavadászat;veszélyeztetett fajok;atlanti lunda;

Veszélyeztetett fajok az izlandi menüsoron

Az évszádos tradíciók, vagy egy faj megmentése fontosabb? Újra tudjuk-e gondolni helyünket a világban, mielőtt még egy faj tűnik el nyomtalanul? Izlandon jártam, ahol közelről figyelhettem meg a csodálatos atlanti lundákat, amiket sokan most is inkább csak a tányérjukon látnának. A lundáknak még van esélye, ha Izland egyes természeti kincseinek már nem is. Néhány hete beomlott és így az óceáné lett az egyik legismertebb partszakasz, többé már nem látogathatók a híres bazaltoszlopok.

Apró, áttetsző halakkal a csőrében, szédületes sebességgel, sirályokat kerülgetve repül vissza fészkébe egy lunda az óceánból, hogy fiókáját etesse. A sirályok a csőrében tartott zsákmányra pályáznak, igyekeznek elvenni, amit csak lehet – az ő fiókáik is éhesek.

Elfogultan én a lundáknak szurkolok, akik többnyire meg is nyerik ezt a csatát.

A pici, 25-30 centiméteres, fekete-fehér tollú, sárga csőrű tengeri élőlény a világ egyik legtöbbet fotózott madara. Az egyik legaranyosabb is, amit valaha láttam! 

„És kifejezetten finom is!” – teszi hozzá egy izlandi férfi, akinek családjával a helyi kempingben barátkozunk össze, miközben épp a lundákról mesélek. Döbbenetemre nevetéssel reagálnak és leszögezik: ez része egy több száz éves hagyománynak.

Az atlanti lundák pechjükre nem csak cukik, túl finom falatok is

Izlandon egyébként bár szigorúan szabályozott, a bálnavadászat is legális, az ország ugyanis nem ismeri el a kereskedelmi bálnavadászatra vonatkozó nemzetközi tilalmat. Vitatnám, hogy minden hagyományt érdemes-e életben tartani, de kerülve a konfliktust, inkább elkezdjük felállítani a sátrat, még mielőtt szakadni kezd az eső.

Ki élve, ki halva szereti

De a lundák vadászata csak nem megy ki a fejemből. Másnap órákig bámulom ezeket a csodálatos állatokat Izland egyik legjobb megfigyelőhelyén, a Borgarfjarðarhöfn félszigeten, ahová egy 6 kilométeres gyalogtúrával jutunk el a kempingből. Az egyik oldalon zord hegyek, a másikon a tenger. Zabolátlan, nyers vidék ez.

Egy patak mellett megpihenve, miközben a zabszeletem majszolom, kutani kezdek a neten, mi is a helyzet ezekkel az állatokkal. Kiderül: bár az atlanti lunda Euróbában veszélyeztetett fajnak számít, Izland azon kevés helyek egyike, ahol a vadászat korlátozott formában most is legális. Az atlanti lundapopuláció 60 százaléka köthető Izlandhoz – ez körülbelül 8-10 millió madarat jelent. Ezek a lenyűgöző teremtmények akár 80 km/órás sebességgel tudnak repülni és 60 méter mélyre is lemerülnek táplálékért. Szinte egész életükben a nyílt óceánon lebegve élnek, aludni is ott alszanak. Csupán költeni járnak a szárazföldre, a meredek tengerparti sziklafalakhoz. Végtelenül elszomorít, hogy ilyenkor épp mi, emberek veszélyeztetjük őket. A lundahúsra ugyanis egyesek hagyományos izlandi ételként tekintenek és a turisták között is keresett különlegesség.

Az állat az ország egyik nem hivatalos nemzeti jelképe, de a kereslet miatt egyes éttermekben nem a falon kitett képen, hanem a menüben láthatjuk, ami környezetvédelmi és fenntarthatósági vitákat is szül. Míg egyik oldal azzal érvel, hogy a lunda a hagyományos izlandi konyha része, és vadászata fenntartható módon lehetséges, addig a természetvédők a populáció drasztikus csökkenését hangsúlyozzák és a vadászat betiltását sürgetik.

A lundapopuláció mindeközben közel harminc év alatt 70 százalékkal csökkent, ami jóval nagyobb, mint ahogy azt korábban gondolták.

Emiatt is érdemes lenne felülvizsgálni a lundavadászatra és -értékesítésre vonatkozó jogszabályokat, hiszen az okok között nem csak az óceánok felmelegedése miatti táplálékhiány, hanem a halászat is szerepel.

Világvégi tájakon

Hogy közelről megfigyelhessük a lundákat, az egyébként békés, alig száz lelket számláló Borgarfjörður településre kellett utaznunk. Ám a béke elmarad, mert épp akkor érkezünk, mikor az év egyik legnagyobb fesztiválját tartják ott. Néhány napig tehát több ezer helyi családdal osztozunk a kempingen. Azon kevesek közé tartozunk, akik nem a zene miatt jöttek és nem a hagyományos, kézzel kötött gyapjú pulóverében, a lopapeysaban vészelik át a 4-5 fokos éjszakákat.

Mivel a magyar-indiai párosunk igencsak kilóg a sorból, a helyiek szívesen elgyednek szóba velünk, kíváncsiak, hogy kerülünk erre az egyébként elhagyatott vidékre autó és lakókocsi nélkül. „Stoppolunk vagy gyalogolunk” – válaszoljuk. Ez persze nem mindig egyszerű, olykor órákig várunk egy-egy fuvarra, de a táj gyönyörű, többnyire az idő is nekünk kedvez, körülöttünk izlandi lovak és vulkánok. Rosszabb ne legyen soha!

A német családdal, akik végül Borgarfjörður felé felvesznek minket, még egy kis kitérőt is teszünk egy közeli szurdokba, ahová másképp valsószínűleg soha nem jutottunk volna el. A stoppolás szépségei.

Örökre a tengerbe veszett

A lundák megfigyelésére még van lehetősége azoknak, aki Izland felé veszik az irányt, de az egyik leglátogatottabb, vulkanikus, fekete homokos, lenyűgöző bazaltoszlopokkal tarkított Reynisfjara tengerpart idén február eleje óta már nem látogatható. A part menti erózió következtében a Reynisfjall alatti lejtő nagy része beomlott, egészen a partvonal közelében lévő figyelmeztető táblákig.

160 millió követője van a TikTokon, erőfeszítéseket ebbe a platformba viszont már jó ideje egyáltalán nem tesz. Helyette csaknem egymilliárd dollárért adta el a cégét január végén. Khaby Lame amilyen „perszónát” épített magának az interneten, azt offline is hozza: csendben, mindenféle felhajtás nélkül lett dollármilliomos.