Igazi időutazás a CÖF legújabb (vagy legutolsó?) békemenete: még el sem kezdődött, de a pártlap már tudja, hogy mi történik majd. Komolyan, a Magyar Nemzet címlapi anyagában múlt időben írnak róla: „A békemeneten a magyar emberek egyértelmű üzenetet küldtek Brüsszelnek és a magyar baloldalnak, hogy nem kívánnak belekeveredni semmilyen háborúba” – még mondja valaki, hogy idehaza nincs friss hírszolgáltatás. (Persze az is lehet, hogy Rogánék a beharangozót meg az élménybeszámolót is megírták előre, csak az ügybuzgó szerkesztőség véletlenül összekevert valamit, és előbb hozta a tudósítást – az agitproposok élete sem habos torta.)
Aki élt már akkor, bátran visszaálmodhatja magát az 50-es, 60-as évekbe – akkoriban kellett a rendszer (a proletárdiktatúra) vívmányait a rezsim melletti demonstratív kiállással megvédeni. De talán még magánál a kormánypárti tüntetésnél is nagyobb anakronizmus, hogy a szervezők – a kormány közpénzszivattyúzásra specializálódott kamuciviljei – úgymond szellemi tulajdonjogi védelem alá helyezték azt a vonulást, amit eleve úgy koppintottak az előző pártállamról. Mondjuk az is igaz, hogy a szervezet vezetője, Csizmadia László a személyében is biztosítja a folyamatosságot az MSZMP-vel: ő alighanem az a típusú hivatásos forradalmár, aki annyit értett meg a történelemből, hogy ha kellően közel húzódik a (mindenkori) Párthoz, akkor kemény – vagy bármilyen – munka nélkül is egész jól megélhet. Ízlés dolga – számunkra mindenesetre rejtély, miért szeretnek magukat konzervatívnak gondoló emberek a kommunizmus szolgálatában megőszült aktivisták (Csizmadia, Bencsik, Stefka és a többiek) mögött felvonulni; bizonyára van benne számukra valami megnyugtató, nosztalgikus érzés.
Az újabb idők békemenetei már nemcsak a kormánypárthoz való elvi hűséget demonstrálják – jelentsen ez bármit egy olyan politikai erőnél, amely a harcos liberális antikommunizmustól eljutott a militáns oroszbarátságig –, hanem a Fidesz-tábor átrétegződését is. 2012-ben az első sétán még a pártértelmiség is ott menetelt a sorban – ma rájuk nincs szükség, mert immár nem létezik az a választóréteg Orbán mögött, akiket velük lehetne megszólítani. Helyettük rapperek, ketrecharcosok, trash celebek és egyéb megélhetési híres emberek viszik majd a molinót, bebizonyítva, hogy a Fekete Pákóra egy komplett pásztorórát előadó Borkai Zsolt valójában nem megtévedt keresztény városvezető volt, hanem látnok, aki előre látta a „nemzeti oldal” jövőjét.
Reméljük, ő is csatlakozik a menethez Szájerrel, Boldog Istvánnal, Pócs Jánossal, Mengyi Rolanddal, Völner Pállal, Matolcsyval stb. együtt – nélkülük nehéz lenne illusztrálni, honnan hova jutott el a magyar jobboldal morális fejlődése az elmúlt másfél évtizedben. A Tiszának könnyű dolga lesz, ha ellenpontot akar képezni az ünnepen: elegendő arra koncentrálni, hogy az egy négyzetméterre jutó bűnözők számában megmaradjon az az ordító különbség, ami mostanában bármely fideszes, illetve tiszás rendezvény között úgyis mindig megvan.