Amúgy a humoráról is híres volt az a Gaetano Donizetti, akinek úgy hozta az élet, hogy egyik legtöbbet színpadra vitt, Lammermoori Lucia című operájának a csúcsjelenetében a főszereplő véráztatta ruhában, eszét vesztve tántorog. Lucia egy kényszerházasságból menekülne férje halála által, amellyel nem igazán könnyíti meg bátyja szándékait, hogy a friggyel ő majd alaposan bebiztosítsa családja vagyonát és politikai státuszát. Ahogyan Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház igazgatója szerint nem könnyíti meg most Krasznahorkai László sem, hogy a nemzet büszke legyen a Nobel-díjára, miután az író egy interjúban a magyarsághoz való viszonyáról beszélt, és amelyben Magyarországot egy olyan elmegyógyintézethez hasonlította a napokban, „ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak”. Pedig – mondja Ókovács – ő „önmaga ellen érvelve” még lelkes posztot is írt októberben a Nobel-díj hírének hallatán, ahogyan elérte azt is, hogy az író egyik regénye alapján készült díjnyertes, Valuska című Eötvös Péter-opera újra színpadra kerüljön.
„A viszonzatlan szerelemnek is vannak határai, pláne, ha már a sértegetés és a hányinger határvidékén jár, és nyilatkozatán übermensch lenézés is átsüt”
– írja Ókovács igazgató és alkalmi párkapcsolati szakértő. Láthatólag szerinte nincs az a makacs folt, amely ne jönne ki a ruhából, ha igazán nagyon akarják. Krasznahorkai Ókovács szerint viszont alaposan összepiszkolta azt a ruhát, ráadásul az író önhittségében képtelen érteni olyan magyar nyelvművelők gondolatait, akik amúgy is idősebbek bármelyik Nobel-díjnál. „Itt élned, halnod kell” – idézi Ókovács a szerinte díjra ezek után minden kétséget kizáróan alkalmasabb Vörösmarty Mihály szavait, pedig azt még a legmondvacsináltabb, interneten lelt motivációs posztokon nevelkedett párkapcsolati szakértők is tudják, isten ments egy olyan kapcsolattól, amelyben pofon jár az engedély nélkül elejtett megjegyzésekért.