Kilencvenhat évesen meghalt korunk egyik legbefolyásosabb német filozófusa, Jürgen Habermas. Nélküle gyakorlatilag elképzelhetetlen a XX. század második felének filozófiája. A társadalommal és demokráciával kapcsolatos munkái az egyik legbefolyásosabb német gondolkodóvá emelték, aki a végsőkig kitartott a felvilágosodás eszméi és a sok helyről fenyegetett nyugati értékek mellett.
Habermas 1929. június 18-án született Düsseldorfban. Olyan generációhoz tartozott, amely elég idős volt ahhoz, hogy átélje a náci korszakot, de elég fiatal, hogy 1945 után újrakezdje az életet. Filozófiát többek között Göttingenben és Bonnban tanult, később pedig Heidelbergben, majd Frankfurtban oktatott. Igazán ismertté 1953 júliusában vált, amikor Martin Heidegger Bevezetés a metafizikába című művéről jelentetett meg kritikát a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Ebben azt kifogásolta, hogy Heidegger – aki korábban a náci pártba is belépett – bent hagyott a művében egy olyan mondatot, amely a nemzetiszocializmus „belső igazságáról és nagyságáról” szól.
Habermas kritikája mély hatást gyakorolt a német értelmiségre és elindított egy olyan folyamatot, amelynek eredményeképpen a nemzet lelkiismereteként kezdték őt emlegetni.
És talán éppen ebben állt a nagysága. Mert bár volt a Max Planck Intézet igazgatója, filozófiaprofesszorként elért eredményei pedig egyértelműen a legnagyobbak közé emelik, olyan volumenű művet nem alkotott, mint amilyen Heidegger esetében a Lét és idő. Ez azonban semmit sem csorbít az érdemein, Habermas teljesítménye ugyanis nem annyira a nagy mű megalkotásában, mint inkább egy hosszú távú projekt kidolgozásában rejlett. Ennek, a felvilágosodáson alapuló projektnek volt a része többek között a „Nyugatra ugrás”, a több Európa és a mélyebb integráció eszméje.
Habermas – és tulajdonképpen mindannyiunk – tragédiája, hogy utolsó éveiben szembe kellett néznie az autoriter rezsimek felemelkedésével és Trump harcával más országok, végső soron az egész nyugati értékrend ellen. Halálával nem csak egy korszakos gondolkodó távozott, hanem a felvilágosodás egyik utolsó, következetes védelmezője is.
Meghalt Jürgen Habermas