Donald Trump amerikai elnök ismét nyomást gyakorolt a NATO-szövetségesekre, ezúttal a Hormuzi-szoros biztonságának garantálását követelve. A Financial Timesnak adott nyilatkozatában kijelentette, amennyiben a tagállamok nem nyújtanak katonai segítséget a hajózási útvonalak felszabadításához, a védelmi szövetségre sötét jövő várhat. Az elnök érvelése szerint azoknak az országoknak, amelyek a vízi út legfőbb haszonélvezői, közvetlen felelősséget kell vállalniuk a rend fenntartásáért. Trump korábban Kínát, Japánt és Dél-Koreát is hasonló kéréssel kereste meg, Pekinget pedig a közelgő csúcstalálkozó elhalasztásával is megfenyegette.
A szövetségesek reakciója egyelőre visszafogott és elutasító. Németország és Nagy-Britannia részéről már megérkeztek az első jelzések. Wadephul német külügyi államtitkár kijelentette, jelenleg nem látja szükségét a német haditengerészet bevetésének a térségben. A német diplomácia hangsúlyozza, hogy Európának és Berlinnek mélyebb betekintést kellene nyernie az amerikai és izraeli katonai tervekbe, mielőtt bármilyen döntés születne. Friedrich Merz kancellár szóvivője útján közölte: a NATO-nak semmi köze sincs az Irán elleni konfliktushoz. Jürgen Hardt, az Uniópártok külpolitikai szakértője szintén szkeptikus a katonai misszió hatékonyságát illetően, véleménye szerint a hadihajók jelenléte önmagában nem garantálja a kereskedelmi flotta biztonságát a szorosban.
A fenyegetés ellenére az amerikai kilépés az észak-atlanti szervezetből továbbra is valószínűtlen forgatókönyv marad.
Az amerikai törvényhozás, a Szenátus és a Kongresszus mindkét pártja egyetért abban, hogy a tagság fenntartása alapvető amerikai érdek. Egy esetleges kilépési kísérlet súlyos belpolitikai válságot idézne elő, és nyílt konfrontációhoz vezetne az elnök és a törvényhozók között.
Trump követelése rávilágít arra a kényszerhelyzetre, amelybe az Egyesült Államok került a Hormuzi-szorosban kialakult feszültség miatt.
Az elnöki retorika mögött felsejlik a beismerés, hogy az Iránnal szembeni egyoldalú katonai és gazdasági nyomásgyakorlás nem hozta meg a várt gyors sikert, sőt, a helyzet eszkalálódása mostanra az amerikai erőforrásokat is megterheli. Azzal, hogy Trump a NATO-t és a távol-keleti partnereit hívja segítségül, valójában a konfliktus kezelésének felelősségét és költségeit próbálja megosztani, miután a Washington által diktált stratégia a tengeri hajózás biztonságát és az olajárak stabilitását is veszélybe sodorta.
Donald Trump gyakorlatilag megzsarolta a NATO-t az iráni háborúvalA szövetségesek felé irányuló fenyegetőzés, miszerint a NATO-ra „rossz jövő” vár, a korábbi jól ismert nyomásgyakorlási taktika megismétlése. Ez a fellépés azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a válság közvetlen előzménye az amerikai külpolitika irányváltása volt. A partnerek, köztük Németország, azért is tanúsítanak ellenállást, mert nem kívánnak részesévé válni egy olyan katonai akciónak, amelynek céljai és kifutása bizonytalan.
A konfliktus gerjesztése után a segítség követelése diplomáciai feszültséget szül, hiszen a szövetségesek szerint Washington saját döntéseinek következményeit próbálja másokkal orvosoltatni, miközben a globális energiapiac bizonytalansága minden szereplőt hátrányosan érint.
Brit miniszterelnök Donald Trumpnak: Nagy-Britanniát nem fogják belerángatni az iráni háborúbaA német védelmi miniszter Donald Trumpnak: Ez nem a mi háborúnk, nem mi kezdtük