Álmomban fogadott Mr LDL Koleszterin elvtárs, ittunk egy jó kis Sebestyén-féle kadart, széles piros szalag, izzó ízek, klassz struktúra, mintha ásvány is – ittunk még egyet, nem kellett volna.
– Figyelj – mondtam –, voltam tüntikézni, boldogság volt, Pest a szép arcával fordult felém, annyian voltunk, mint az oroszok, nem tom, ez most jó hasonlat-e, közösségnek éreztük magunkat, sok jó arc a bébitől a néniig, aki integetett az ablakból, mert figyelj, mindenkinek elege van belőled, érted? Leszámítva a kriptonyilasokból és agymosott talpasokból álló hadseregedet, mindenki rühell már, mint a kukorica gölődint, de értsd már meg, wazze: a többség nem hazaáruló, hanem szaharul kormányzol, nézd már meg az utakat, a vasutat, a kórházakat, az adósságot, a nyuggernyomort, a dzsídípít, az abuzált gyerekeket – ezeregy éjszaka nem lenne elég, hogy elsoroljam érted, Dagi?
– De hát háborúpárti, von der Leyen, Soros, Ideáltipikus Mari néni, ukrán, bóher, écesz, azesz, pónem, ukrán, pritty, pratty, prütty, ukrán, instállom, úsgye, butykos, lelköm, rubel, jüan, Joan Baezmeg, kata rakta, kata falka, vankirakvák, libernyákok, büdös libsik, ukrán, bonaparte vituki, egykismalac, röfröfröf, Zelenszkij – mondta kicsit enigmatikusan.
Rottyantan ült, vérágas szemekkel egy gyulai kolbászt rágcsált, időnként böffentett vagy pukizott egyet.
– Ne gyere nekem ezzel. Most is mit összehazudtál, wazze: hogy Európa háborúpári, hogy Magyar Péter tkp brüsszeli születésű ukrán zsidó, és hogy Zelenszkijjel együtt akarják lerohanni Magyarországot tízezer migráncs élén... MP nem azért sikeres, te hülye, mert külföldi ügynök, minden szahar komcsi vagy radikális moszlim ezzel a külföldi ügynök dumával jön, amióta világ a világ, hanem azért, mert annyira pocsék és szemét és szahar a kormányod, és mert hazudsz reggel, este, minden hullámhosszon, tudatosan kevered a málnaszőrt, és nem érdekel senki, se a gyerekek, se a nyuggerek, se a határon túli magyarok, se senki, mert te tényleg csak egy faluszéli lókupec vagy, egy klasszik szovjet félproli, nem ám polgár, benned a tonna zsíron kívül mindaz megjelenik, ami Közép-Kelet-Európa végzete: a mohóság, az igénytelenség, a kultúra és az ízlés teljes hiánya, a dörzsöltség, az umbulda, végül az erőszak, mint érv, mert más érved nincsen. Mert kábé ezek objektiválódnak irtóztató porhüvelyedben, ez jelenik meg benned, mint mondjuk Apollóban a fény, vagy Árészben a vérszomj és a káosz szeretete. És ez a gátja Magyarország európaizálódásának, ezt kellene kiiktatni ebből az országból (világból). Nincs kedved egy új reformkorhoz?
– Szuverén, szuvenír, búrkalap, ukrán, bikkmakk, papsajt, béka, béke, rubel, schmidtmarcsi, szerelem, cicik, pin@, párt, pia, ukrán, nigger, Gazsi, Csád, Ánya, csája van? – felelte ismét elég rejtélyesen.
– Figyelj, de most tényleg, nincs kedved inkább ahhoz, hogy a következő években csináljunk egy jó kis új reformkort? Hogy miközben a világ a jövőjének nekivág, ahogy zúg a lomb, a tenger, ahogy vonyítanak éjjel a kutyák, tényleg csinálnánk itt egy menedéket, a szolidaritás egy utolsó völgyét, nem a menekülő ember kirekesztésével, hanem okosan használva a zabot és a zablát, meg kéne állapodni néhány érinthetetlen dologban, amit senki nem buzerál politikailag; így definiálni a teendőket, feladni ezt a gyűlölet- és kisgömböc- és rokonok-paradigmát, és miközben a világ egyre hülyébb, kiegyezni, mert a kiegyezés a kulcsszó, megint, mint mindig, nem legyőzni kell, itt a ti nagy tévedésetek, kedves Győzők – na, nincs kedved?
– Nem, nincs kedvem – válaszolta.
