Néhány évvel azután, hogy Michelangelo befejezte a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóit, Albrecht Dürer irányításával elkészült a világ egyik legnagyobb nyomata, I. Miksa német-római császár diadalkapuja. A 3,5-ször 3 méteres, harminchat lapból összeállított fametszeten a Habsburgok mitikus ősökkel megtámogatott családfája is látható: Ádám, Noé, Priamosz, Hektor, Artúr király és Vénusz „leszármazottja”, Julius Caesar is szerepel rajta. Miksa így próbálta „szuperhős” felmenőkkel megerősíteni a legitimitását – ő még csak a második Habsburg volt, aki elfoglalta a német-római császári trónt.
A magyar zongoraművészeknek nincs szükségük efféle önfelmagasztaló propagandára: a tanítványsági láncolat révén sokan egészen Liszt Ferencig, sőt Beethovenig vissza tudják vezetni zenei családfájukat. A Cziffra Fesztivál művészeti vezetője, Balázs János például Dráfi Kálmánnál diplomázott, aki Cziffra György fogadott tanítványa volt. Cziffra Keéri-Szántó Imrénél tanult, csodagyerekként pedig Dohnányi Ernő figyelt fel rá. Dohnányi, akárcsak Bartók Béla és Keéri-Szántó, Thomán István növendéke volt; Thomán Erkel Ferencnél is tanult, és Liszt egyik kedvenc tanítványának számított. Liszt pedig Carl Czernynél tanult, Czerny pedig Beethoven tanítványa volt.
– A Zeneakadémián ma is olyan tanárok tanítanak, akik ezt a tradíciót a szívükön viselik – mondja Szabó Ferenc János zongoraművész, zenetörténész, a Liszt Ferenctől Cziffra Györgyig című tárlat társkurátora, aki maga is vissza tudja vezetni a tanár-diák családfáját Liszt Ferencig. A Régi Zeneakadémia lépcsőházában látható, tizenkét tablóból álló kiállítás a magyar zongoraiskola másfél évszázados történetét követi végig, és azt is megmutatja, hogyan öröklődött tovább a tanár-diák hagyomány. Nem pusztán neveket sorol – a teljesség igénye nélkül –, hanem hallhatóvá és láthatóvá teszi a továbbörökített zenei gondolkodást is.
Liszt Ferenc Zeneakadémiája 1875. november 15-én kezdte meg működését a Ferenciek tere közelében, az egykori Hal tér 4. számú ház második emeletén öt tanárral és harmincnyolc növendékkel. A tanári kar tagja volt Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Ábrányi Kornél, Nikolits Sándor és Volkmann Róbert. A Régi Zeneakadémia épülete 1879-re készült el, az oktatás pedig 1880-tól ott folytatódott tovább. A kiállítás a földszinttől az első emeleti Liszt Ferenc Emlékmúzeumba vezet, abba a szalonba is, ahol Liszt Frenc maga tanított; az az ajtó is megmaradt, amelyen lakásából közvetlenül átjárt a kamaraterembe.
– A magyar szecesszió egyik legismertebb épülete, a Liszt Ferenc téri Zeneakadémia 1907. május 12-én nyílt meg, és ezzel a magyar zeneoktatás, illetve zenei élet különösen izgalmas időszaka kezdődött el – folytatja Szabó Ferenc János. – 1911-ben, Liszt születésének centenáriumán Budapest nagyszabású Liszt Fesztiválnak adott otthont, amelyre összegyűltek az akkor még élő Liszt-növendékek is. Közöttük volt Thomán István és Szendy Árpád, a két magyar tanítvány, akikről külön tabló szól. Thomán István volt többek között Bartók Béla és Dohnányi Ernő mestere. Szendy Árpád neve ma kevésbé ismert, pedig ennek a keménykalapos úriembernek a zeneakadémiai zongoraoktatás módszertani alaposságában nagy szerepe volt: olyan instruktív kottakiadásokat készített elsőként, amelyek kifejezetten az oktatást szolgálták.
Ez az időszak mutatta meg először szélesebb körben, mit jelent a magyarországi zongoristaképzés. Erre jó példa az első Nemzetközi Liszt Zongoraverseny, amelyet 1933-ban Budapesten rendeztek meg. Két korabeli fotó is látható erről a kiállításon.
A zsűriben ott ült Emil von Sauer egykori növendék is, vagyis a versenyzők még kezet foghattak olyan zongoraművésszel, aki személyesen Liszt Ferenctől tanult. A tradíció ekkor még közvetlenül élő valóság volt. Nem mellékesen ez a verseny indította el Fischer Annie pályáját a világhír felé.
A tárlat Dohnányi Ernő egyik kéziratát is bemutatja. Szabó Ferenc János szerint Dohnányi 1915-ös hazatérése után rendkívül aktívan kapcsolódott be a zeneoktatásba, és már 1917-ben reformjavaslatot nyújtott be a Zeneakadémiára a zongoraoktatás, illetve általában az intézményi képzés megújításáról. A kiállításon látható részlet azt is érzékelteti, hogyan gondolkodott a tananyagról, és mi számított számára lényegesnek. Mindez érdekes összevetést kínál azzal is, milyen tananyaggal indult egykor az oktatás Erkel osztályában.
– Liszt Ferenc zongoratanításáról nagyon sokat tudunk – hangsúlyozza a társkurátor. – Növendékei megírták visszaemlékezéseiket, a kottáikba pedig bejegyezték, Liszt mit és hogyan kért tőlük. Ezek a zenetudományi és előadó-művészettörténeti kutatás számára is rendkívül izgalmas források. Lisztről ugyan nem maradt fenn hangfelvétel, növendékeiről azonban igen. A tablók többségén QR-kód is látható: a látogatók a telefonjukkal beolvasva ezeket nem a tabló főszereplőjét, hanem egy-egy tanítvány zongorajátékát hallgathatják meg. A felvételek jól érzékeltetik, mennyire sokszínű volt ez a képzés, és hogy ugyanannak a tanárnak a szárnyai alól milyen különböző zongoristák kerülhettek ki. – A tárlathoz kapcsolódó hangfelvételek a Liszt Ferenc Emlékmúzeum Spotify-oldalán is elérhetők.
A Cziffra Fesztivál és a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont együttműködésében létrejött kiállítás záró egysége Cziffra Györgyöt és kortársait – Dráfi Kálmánt, Jandó Jenőt és Vásáry Tamást – állítja középpontba. A történet végén a magyar zongoristahagyomány olyan nagy alakjai jelennek meg, akikhez a látogatónak akár személyes koncertélményei is kapcsolódhatnak.
Infó: Liszt Ferenctől Cziffra Györgyig – A magyar zongoraiskola története. Kurátor: Cselényi Máté, Szabó Ferenc János. Régi Zeneakadémia (Budapest, VI., Vörösmarty utca 35.) A kiállítás 2026. június 30-ig ingyenesen látogatható.
KIEMELÉS
Az 1933-as első Nemzetközi Liszt Zongoraversenyen még kezet foghattak olyan művésszel a versenyzők, aki személyesen Liszttől tanult.
