Mint arról korábban több portál is beszámolt: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tudomására jutott, hogy egy dunakeszi gyógyszertár elküldött egy nőt, aki esemény utáni fogamzásgátló tablettát akart kiváltani. Ezt a gyakorlatot a párt aktivistája, Ringwald Panka is tesztelte a Szent Jobb gyógyszertárban. A patikus az ő receptjét is azzal hárította el, próbálkozzon máshol, „nem tudok adni, nincs ilyenünk”, mert „a patika nézeteivel” nem fér össze.
A történet egyszerre vet fel jogi, szakmai, valamint etikai kérdéseket. Így a Népszava megkereste a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központot (NNGYK). A gyógyszerhatóság válaszában megerősítette: a gyógyszertárat ellátási kötelezettség terheli. Ennek megfelelően biztosítania kell, hogy a beteg hozzájusson a számára szükséges, jogszerűen rendelt készítményhez, akár helyben, akár beszerzés útján. A gyógyszertáraknak a hatályos jogszabályok alapján – néhány kivételtől eltekintve – nincs egységesen előírt kötelező gyógyszerkészletük, így az egyes patikáknak a készlete eltérő lehet. Ha egy rendelt készítmény nem áll rendelkezésre, a gyógyszertár köteles felajánlani annak beszerzését, a várható teljesítési idő megjelölésével. Ez az esemény utáni készítményekre is vonatkozik.
A hatóság közölte azt is, hogy a dunakeszi eset kapcsán hatósági és szakmai vizsgálat indult. Arra a kérdésünkre, hogy visszavonható-e a patika működtetési engedélye, ha az adott helyen nem lehet receptet beváltani, az NNGYK azt válaszolta: erre csak a törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor, az etikai vagy morális szempontok nem tartoznak ezek közé.
Jelenleg nem egyértelmű, hogy a gyógyszerész lelkiismereti alapon megtagadhatja-e a receptre felírt sürgősségi fogamzásgátló tabletta kiadását.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény lehetővé teszi, hogy az orvosi szakképzettséggel nem rendelkező egészségügyi dolgozó a kért ellátást lelkiismereti okokra hivatkozva megtagadja, az NNGYK álláspontja szerint azonban az ilyen helyzetek megítélése összetett, és az eset összes körülményének a vizsgálatát igényli.
A kérdés az, hogy a gyógyszerész – aki az egészségügyi dolgozó fogalmába elvben beletartozhat – hivatkozhat-e erre a rendelkezésre akkor, ha a gyógyszerészetre vonatkozó külön jogszabályok a közforgalmú gyógyszertárra teljes gyógyszerellátási kötelezettséget írnak elő. Egy etikai ügyekkel foglalkozó szakember lapunknak úgy fogalmazott: – A gyógyszerésznek az a feladata, hogy expediáljon. Neki az a kötelessége, hogy kiadja azt a készítményt, amit az orvos felír. Neki ebben nincs mozgástere. Hozzátette: a gyógyszerész a nil nocere, vagyis a Ne árts! alapelvére esküszik fel, és nem lehet okosabb az orvosnál.
Ha az orvos úgy ítélte meg, hogy a betegnek szüksége van a készítményre, ezt a gyógyszerész nem bírálhatja felül.
Az eset etikailag is megítélhető. A gyógyszerészek etikai kódexe egyebek mellett azt mondja: „A gyógyszerész köteles – tevékenységi és munkakörétől függetlenül – teljes tudásával és lehetőségeinek fölhasználásával a veszélyhelyzetbe került betegnek segítséget nyújtani.”
Megkerestük kérdéseinkkel a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökét, aki egyelőre nem kívánt nyilatkozni. A kamara automatikusan nem indít eljárást, ez csak akkor indul, ha valaki kezdeményezi. Kérdésünkre a Kétfarkú Kutya Párt pártigazgatója, Nagy Dávid jelezte, hogy ők kezdeményeznek etikai eljárást az ügyben.
