Giorgia Meloni kormánya fennállása legsúlyosabb belpolitikai válságával néz szembe, miután a hétfőn zárult népszavazáson az olasz választók a vártnál nagyobb többséggel, 53,74 százalékkal vetették el a kabinet által szorgalmazott igazságügyi reformot. A referendum, amellyel a miniszterelnök saját politikai tekintélyét akarta megerősíteni, éppen az ellenkező hatást érte el: a választópolgárok bizalmi szavazásnak tekintették azt, és világos üzenetet küldtek a jobboldali koalíciónak. A voksolás óta eltelt néhány nap arra utal, hogy Meloni eddigi kikezdhetetlennek hitt hatalma megrendült. Különösen fájdalmas a kormány számára a fiatal választóknál tapasztalt ellenállás: körükben az átlagosnál is magasabb volt az elutasítás.
A kudarc bel- és külpolitikai okokkal egyaránt magyarázható. Az olasz választók hagyományosan ragaszkodnak az 1948-as alkotmányhoz, amelyet a fasizmus feletti győzelem és a demokratikus garanciák jelképének tekintenek.
Meloni és igazságügyi minisztere, Carlo Nordio azon törekvése, hogy szigorítsák a bírák feletti ellenőrzést és korlátozzák az ügyészségek mozgásterét, sokakban azt a félelmet keltette, hogy a kormány a független igazságszolgáltatás aláásására készül.
A kampány során Meloni élesen bírálta a reform ellenfeleit: a bűnözők és erőszaktevők pártfogóinak nevezte őket, miközben a bírákat ideológiai elfogultsággal vádolta meg. Nem éppen emelkedett stílusa azonban komoly taktikai hibának bizonyult az egyébként kiváló politikai érzékkel megáldott olasz kormányfő részéről, mivel komoly esélyt adott ezzel a helyét évek óta csak kereső baloldali ellenzéknek. A Demokrata Párt (PD) és az Öt Csillag Mozgalom (M5S) sikeresen érveltek amellett, hogy a módosítások valódi célja a politikusok megóvása a korrupciós és egyéb büntetőjogi eljárásoktól.
Régi sebeket tép fel a közelgő népszavazás Olaszország jövőjérőlA bizalmi válságot mélyítették a kormányt érintő botrányok, amelyek a szavazás előtti napokban láttak napvilágot. Andrea Delmastro Delle Vedove igazságügyi államtitkár távozása különösen nagy ütés a kormányfő számára, hiszen nem csak párttársáról, hanem az egyik legközelebbi szövetségeséről van szó. Az államtitkár, bár nem éppen meglepő módon ártatlanságát hangoztatta, egy maffiaklánhoz köthető üzleti befektetés miatt kényszerült a távozásra. Mellette Giusi Bartolozzi, a minisztérium kabinetfőnöke is elhagyta a tárcát, miután egy nemzetközi elfogatóparancs alatt álló líbiai hadúr ügyében merült fel a neve bűnpártolás gyanújával. Ezek az ügyek megerősítették a választókban azt az érzést, hogy az igazságügyi reform nem a rendszer jobbításáról, hanem a kormányzati holdudvar érinthetetlenségének megőrzéséről szól. Daniela Santanchè turisztikai miniszter helyzete is tarthatatlanná vált, miután a Covid-segélyekkel kapcsolatos csalás miatt bíróság elé kell állnia, és Meloni már nyilvánosan jelezte, hogy elvárja a lemondását.
Donald Trump is egyre nehezebb helyzetbe hozza a miniszterelnököt, s nem is nagyon látni, miként sikerül kievickélnie ebből a helyzetből. Visszaütött az az imázsa, hogy ő az első számú közvetítő az Európai Unió és az amerikai elnök között. Az olasz társadalom döntő többsége elutasítja az Irán elleni katonai beavatkozást. Bár Meloni igyekezett hangsúlyozni: Olaszország nem áll hadban, a választók szemében a kormány túlzottan igazodik a washingtoni érdekekhez.
A háborús feszültség okozta üzemanyagár-emelkedés és az infláció közvetlen hatással van az olasz háztartásokra, a kormány pedig nem tudott hatékony válaszokat adni ezekre a gazdasági kihívásokra.
A népszavazási vereség után Meloni Algériába utazott, hogy az energiaügyi partnerséget erősítse, ezzel próbálva elterelni a figyelmet a hazai válságról, és megmutatni, hogy a kormányzóképesség továbbra is megvan.
A koalíció jövője szempontjából kritikus kérdés, sikerül-e megőrizni az egységet. Matteo Salvini, a Liga vezetője és Antonio Tajani, a Forza Italia elnöke között régóta ellentétek feszülnek. Ezeket eddig sikerült kordában tartani Meloni tekintélyének köszönhetően. A választási vereség után azonban a szőnyeg alá söpört problémák újra a felszínre kerülhetnek.
Salvini a kudarcban lehetőséget láthat arra, hogy újra ő legyen a jobboldali populista tábor vezetője, igaz, sok esélye nincs erre a Liga népszerűtlensége miatt és azért, mert honfitársai rendkívül megosztó figurának tartják.
S lássuk be, manapság Olaszországban sem számít feltétlenül vonzónak a választók szemében, ha egy politikus kivételes kapcsolatokra törekszik a magyar miniszterelnökkel. Az Oroszországnak való kémkedés ügye, vagy az a hír, hogy feltehetően a hírszerzést is bevetették a politikai ellenfél lejáratására, Itáliáig is eljutott.
Tényleg ez a magyar diplomácia? – Az Európai Unió Tanácsa szerint Szijjártó Péter megszegte a titoktartási kötelezettségétMegszólalt az Európai Bizottság, magyarázatot vár az Orbán-kormánytól Szijjártó Péter feltételezett szivárogtatási akcióira