A napokban olyasmi történt a világ autóipari berkeiben, amelyre eddig nem nagyon volt példa, ráadásul a történéseket felnagyítja, hogy a fejlemények túlmutatnak az ágazaton, s leginkább a luxusipar számára tekinthetők intő jelnek. Alig egy hete az iráni háború és a fontos szállítási útvonal, a Hormuzi-szoros lezárása árnyékában az eddig szinte kikezdhetetlennek látszó olasz prémium sportautó-márka, a Ferrari részvényei egy nap alatt 15 százalékot vesztettek értékükből mindkét kereskedési helyszínén, azaz New Yorkban és a milánói tőzsdén is. Korábban hasonlóan drámai zuhanást mindössze egyszer élt meg a tőkepiacon csaknem pontosan egy évtizede jelen lévő márka. A mostani fejleményt elemzői körök azért tartják minden eddiginél drámaibbnak, mert az elmúlt időszakban az értékpapír nyomás alá került, aminek hatására január óta a 400 euró feletti szintekről – részben a 15 százalékos zuhanás következtében – 300 euró alá süllyedt a jegyzés.
A Ferrari-papírok esése a szakértők szerint túlmutat a szektoron.
A tőzsdei sokk gyújtópontja az volt, hogy az iráni háború hatására a Ferrari aznap jelentette be: átmenetileg felfüggeszti a közel-keleti szállításait. Ha a számokat nézzük, akkor önmagában ennek nem feltétlenül kellene akkora csapást okoznia, hiszen a cég szállításainak alig 5-6 százaléka érkezik ebbe a régióba. Csakhogy ez a lépés a leggazdagabb vevők kiesését jelenti a forgalomból; azokét, akik lényegében átgondolatlanul rendelik az autóikba a méregdrága extrákat. Így pedig a legnagyobb profitot hozó vevőkört veszítette el az olasz gyökerű vállalat. A zuhanásban számos egyéb körülmény is benne volt, mint a vállalat túlértékeltsége vagy a cégnél rendkívüli módon lelassult „elektrifikációs fordulat”, amely kapcsán bejelentették, hogy a korábban tervezett 40 százalékról, 20 százalékra csökkentik a tisztán elektromos autók értékesítési arányát 2030-ra. Ezzel együtt a szállítások leállítása lényegében beindította a zuhanást.
A Ferrari piacán történtek egyszeriben felszínre lökték a luxusipart sújtó váratlan csapások következményeit. Amennyiben ezen csoporthoz tartozó részvények árfolyamváltozásait figyeljük, az látszik, hogy a prémium termékek gyártását és forgalmazását végző holdingok és vállalatok súlyos sebeket kaptak a közel-keleti konfliktus kirobbanása óta eltelt néhány hétben. Ahogy egy iparági elemző fogalmazott: Trump rakétái az luxusipar bástyáit is eltalálták. Az körvonalazódik, hogy a háború hatására még a leginkább érinthetetlennek és válságállónak gondolt márkák is térdre kényszerülhetnek.
Ennek hatására az LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton SE (a Louis Vuitton, a Dior és a Tiffany & Co. márkák tulajdonosa) részvényeinek jegyzése a február végi csúcs óta csaknem 20 százalékot zuhant, 460 euró közelébe. Ez annak fényében nem is meglepő, hogy a napokban olyan irányadó elemzőházak, mint a JPMorgan vagy a Morgan Stanley sorra vágták vissza korábbi céláraikat a közel-keleti kereslet – félelmeik szerint – tartós kiesése miatt. A Kering S.A.-t, ha lehet, még rosszabb időszakban érte az iráni konfliktus kirobbanása. A holding ugyanis éppen egyik meghatározó márkájának, a Guccinak az átalakításán, egészen pontosan újra vonzóvá tételén dolgozik, ami a hírek szerint önmagában eurótízmilliókat emészt fel. Így pedig a szokásosnál is sérülékenyebbnek találták a csoportot, a részvényeik értéke alig egy hónap alatt csaknem 25 százalékot zuhant.
A fényűzés szent, a magyar luxizókat nem zavarja, hogy a Ferrari világrekordot jelentő árréssel dolgozikMáris hatnak Donald Trump büntetővámjai, a Ferrari 10 százalékkal emeli az autói árátA közel-keleti válságot még olyan cég sem tudta elkerülni, mint a Hermès (Hermès- és Birkin-táskák - utóbbi kiegészítőkkel több, NER-közelinek mondott vállalkozó hölgy is megjelent Hadházy Ákos, immár rendszeresnek mondható, ezzel foglalkozó posztjaiban), amelyet az iparágon belül is, annak felső régiójába sorolják. A cég piaci értéke az elmúlt néhány hétben 15 százalékot csökkent, míg papírjainak ára március 23-án 1611 euróra esett, ami 52 hetes mélypontot jelent. A sort szinte számolatlanul lehetne folytatni, elég véletlenszerűen egy-egy ilyen céget kiválasztani és nem akad olyan, aki 15 százalékosnál szerényebb eséssel büszkélkedhetne.
Ami a szektor számára igazán megrázónak tűnik: nem látszik biztosnak, hogy a felépülés olyan gyors lenne majd, mint a krízisbe csúszása. A J.P. Morgan elemzői szerint egycsapásra véget ért az a korszak, amikor az ágazat vállalatainak részvényeire úgy tekintettek, mint a „biztos aranyra”, mert történjen bármi a csúcsgazdagok mindig költenek. Úgy vélik,
ezek a cégek most a „tökéletes viharba” kerültek: nemcsak a háború, hanem a kínai kereslet tartós gyengülése és az európai vásárlóerő csökkenése egyszerre sújtja a vállalatokat.
A rakéták elindítása ezt a válságot csak fokozta. A Bernstein globális szinten mértéktartónak mondott elemzőház szakemberei éppen ezért úgy vélik, hogy ha a háború véget is ér, gyors visszarendeződésre aligha lehet számítani. A luxusiparban a legjobb esetben is csak 2027 elején indulhat meg valamiféle növekedés.
