Magyarország;akció;titkosszolgálatok;Alkotmányvédelmi Hivatal;lejáratás;dezinformáció;Tisza Párt;

Hogyan csináljunk bolondot az Alkotmányvédelmi Hivatalból? – Valaki nem vette a fáradságot az ellenőrzéshez, dezinformáció lett az AH-főigazgatói jelentés alapja

A hatalom nem tud leállni, egyre kétségbeesettebb, dilettánsabbnál dilettánsabb húzásokkal próbálja menteni elfuserált akcióit. Elemzés.

Van, aki már gyerekkorában zenét komponál, matematikai rejtvényeket fejt meg. Hrabóczki Dániel, alias Gundalf pedig mesterien csinált bolondot az Alkotmányvédelmi Hivatalból. De a lényeg nem is az, hogy az ember visítva-nevetve nézte végig, ahogy a Hivatal a szó szoros értelmében benyalta Davidov és Bodri történetét, majd azt komoly(nak tűnő) főigazgatói jelentésben megzenésítette propagandacélokból.

A lényeg, hogy Gundalf autodidakta módon megtanulta és pontosan érzi is, mi egy titkosszolgálati játszma, mi egy titkosszolgálati (jellegű) befolyásoló, dezinformációs művelet. Eljátszotta azt is, hogy – a nyomás hatására – „együttműködővé” vált, biztonságérzetbe ringatva vallatóit. A számára lényeges pontokban – az elmondottak alapján – mindenben őt igazolta a poligráfos vizsgálat. És itt igazat kell adni az AH-s kihallgatóknak: a hazugságvizsgálót nehéz átverni. Használata pedig éppen azokban a pontokban igazolta Gundalfot, amelyekben a „politikai komisszárok” őt különböző vádakkal illették. Amiben meg a kihallgatott füllentett, azt készpénznek vették, és rá sem kérdeztek.

A történet jó néhány, eddig is sejthető dolgot csak megerősített.

Mindenekelőtt: az egész ügy mögött az Alkotmányvédelmi Hivatal áll(t) politikai megrendelésre. 

Gundalf még azt is megsejtette, amellett, hogy Henry lehetett fedett állományú AH-tiszt is, előfordulhat, hogy a szolgálatoktól korábban kikerült munkatárs volt. Azaz jó érzékkel számba vette, technikailag hogyan oldhatták meg az AH-sok a dolgot.

Gundalf súlyosabb, és szintén helytálló meglátása – bár nem ezeket a kifejezéseket használta –, hogy az AH nem nemzetbiztonsági feladatokat látott el, hanem állambiztonságiakat, amikor egy politikai pártot akart kompromittálni és bedönteni.

Gundalfot hallgatva az az érzés támad, hogy bár korábban nagyon megviselték a történtek, megkeményedett, és elhatározta, nem hagyja magát. Megvolt rá minden oka. Képzeljük csak el, hogy ott van tizenkilenc évesen, kiszolgáltatva Henry nyomásának, és a hazai viszonyok alapján biztosan abban, hogy nincs olyan magyar hatóság, amelyhez bizalommal fordulhatna. Így maradhattak abban Buddhával, hogy megpróbálják rögzíteni a leendő találkozót Henryvel, majd azzal a sajtóhoz fordulnak.

Az AH eljárása, a Gundalf által elmondottak alapján is, a folyamatos presszióra épült – egy épphogy nagykorú fiatalemberrel szemben. Ahogyan sejteni lehetett, részben nyomásgyakorlással érték el, hogy elmenjen az AH-s meghallgatásra. Nem engedtek ügyvédet vinni – akkor nem működhetett volna az eltervezett nyomásgyakorlás. Felhívták a figyelmét a titoktartásra, de nem írattak vele alá titoktartási nyilatkozatot. Megfenyegették nemzetbiztonsági eljárással – olyannal, ami ilyen formában nincs. Indíthatnak felderítést, titkos nyomozást, bármit, amit a belső szabályozás lehetővé tesz. Az azonban bizonyos, hogy ilyesmivel fenyegetni nem lehet. A minimum ugyanis, hogy azt titokban kellene tartani.

De a „pressziós terv” nem működött. Mire sor került a meghallgatásokra, már Gundalf irányított, kihallgatói csak hihették, hogy az ő kezükben van a folyamat.

Gundalfot és Buddhát segítették Theo információi is arról, mi készül ellenük.

Az, hogy az AH-ban dolgozó valaki kivitte nekik ezeket az információkat, csak azt mutatja, recseg-ropog az egész, a munkatársak jó részének elege van az állambiztonsági rendszerből, ez pedig elérte a kritikus tömeget. Már van olyan munkatárs, aki vállalva a kockázatot, ellene tesz az állampárti, állambiztonsági céloknak.

A továbbiakban a politikai érdek – a Tisza Párt immár szokásos, „ukránügynökös” lejáratása – minden egyéb megfontolást felülírt. Ezért kerülhetett sor az AH-s kihallgatás nyilvánosságra hozatalára. Sőt, arra is, hogy a videót propagandaszempontok alapján durván megvágják, manipulálják. És a továbbiakban arra használják fel, hogy a kormánypropagandában Gundalf beszervezését, ukrán ügynök voltát támasszák alá. „Érthető” ebből a szempontból, hogy a hazugságvizsgáló alkalmazására vonatkozó részeket kivágták a kormány által publikált anyagból.

Így azonban az 444-es videó nyomán éppen hogy az AH-s manipuláció valótlansága lett hangsúlyosabb. Láthatóvá vált, hogy „alapos nyomozás” helyett Gundalf dezinformációi adták a róla és Buddháról szóló AH főigazgatói jelentés alapját érdemi ellenőrzés nélkül. 

Még bizonyosabbá vált, hogy az AH koncepciós eljárást folytatott, és újabb és újabb „bizonyítékokat” próbált összegereblyézni újabb és újabb abszurd vádakhoz. Végül az is megalapozottabbá vált, hogy Henry az AH fedett munkatársa vagy kapcsolata – szemben azzal, amit a kihallgatók sugalltak arról, hogy Henry külföldi lehet. Persze, ennek a célja is az volt, hogy semlegesítsék a korábbi Direkt36 cikk és Szabó Bence megállapításait.

Summa summarum: a hatalom nem tud leállni. Egyre kétségbeesettebb, dilettánsabbnál dilettánsabb húzásopkkal próbálja menteni elfuserált akcióit. Egy jó érzékkel rendelkező, magát alaposan kiképző fiatalember pedig a tudásával és megérzéseiből képes volt bolondot csinálni Magyarország Állambiztonsági Szolgálatából.

A szerző nemzetbiztonsági szakértő, az Információs Hivatal (IH) korábbi főigazgató-helyettese