Hegyi Iván: Tizenegy a tízben

Gene Pitney 1989-ben Marc Almonddal, a Soft Cell duó felével felvette a Something’s Gotten Hold of My Heart című dal páros változatát. Szólóban 1967-ben az ötödik helyig jutott a számmal az Egyesült Királyságban, míg kettesben huszonkét évvel később a brit lista élére masírozott, és négy héten át ott is maradt.

A szerző-énekes amerikai volt, ám olykor úgy tetszett: Európában még annál is sikeresebb, mint az Egyesült Államokban, hiszen tizenegy felvétele került a brit Top Tenbe.

„Meglepett, hogy ennyire befutottam Nagy-Britanniában, mert az első lemezem akkor jelent meg ott, amikor a Beatles, a Rolling Stones meg a brit invázió többi zenekara uralta a világpiacot. Ám a britek a rajongóimmá váltak, és egész életemben azok is maradtak. Évtizedeken át legalább egyszer náluk turnéztam. S ez mást jelentett Angliában, mint a kezdetekkor az Egyesült Államokban, mert Amerikában sokáig a show egy darabjaként funkcionáltam, még akkor sem énekelhettem többet négy számnál, ha én zártam a műsort. Igaz, annyi fellépésem volt, mintha az év tizennyolc hónapból állna.”

Legnagyobb dobását a tengerentúlon hajtotta végre: 1962. november 3-án az ő két száma állt a Billboard-lista első két helyén. Vezetett a He’s a Rebel, amelyet a New York-i hölgyvokál kvartett, a Crystals adott elő, másodikként pedig – saját hangján – az Only Love Can Break a Heart című táncdal emelte az akkor még csak huszonkét esztendős, de már messzemenően felkapott Pitney munkásságának fényét.

Hogy nem maga nyomta dalait, az jó néhányszor előfordult, és további két esetben is örökzölddé vált a kollégáira testált sláger. Ricky Nelson tolmácsolásában a Hello Mary Lou az egész rockirodalom leghíresebb számainak egyike lett – bár Nagy-Britanniában (2.) és Amerikában (9.) sem volt első –, míg a Rubber Ballt Bobby Vee az Egyesült Királyságban a negyedik, az Egyesült Államokban a hatodik helyre dalolta fel.

Az előbbi két szerzeményhez hasonlóan a filmcímadó Town Without Pity is 1961-es kompozíció. Golden Globe-díjat nyert, sőt Oscarra is jelölték, de az Álom luxuskivitelben slágere, a Moon River megelőzte. (Az Audrey Hepburn felejthetetlen főszereplésével forgatott mozi sokkal kellemesebb volt, mint a Szánalom nélküli város, amelyben az NSZK-ban állomásozó négy amerikai katona, miután a Florida bár wurlitzerjén leforgatta a Town Without Pityt, súlyosan lerészegedve megerőszakolt egy lányt a folyóparton.)

A slágereket szinte futószalagon gyártó, a repertoárjában a zenegépet is megörökítő Pitney további máig játszott számai közül az I’m Gonna Be Strong (1964) és a Nobody Needs Your Love (1966) egyaránt második, a Looking Through the Eyes of Love (1965) harmadik, a Backstage (1966) negyedik, az I Must Be Seeing Things (1965) hatodik volt Nagy-Britanniában, a Twenty Four Hours from Tulsa (1963) pedig negyedik Amerikában. Azaz annak idején sokan érezték azt, amit ő 1962-ben megénekelt a Jukeboxban: „Ha nem volna tízcentesem és időm a wurlitzerre, akkor szombat éjszakánként szomorú és magányos lennék.”

Akkora sztár lett, hogy 1964-ben együtt turnézott Angliában a Rolling Stonesszal, sőt az első albumát az évben kiadó együttes stúdiófelvételein is közreműködött. Közben szerelembe esett az akkor tizennyolc éves Marianne Faithfull-lal, akit később szoros kapcsolat fűzött Mick Jaggerhez is. (Íme, a Something’s Gotten Hold of My Heart, a Valami megragadta a szívemet abszolúte élő verziói.) Faithfull a Gördülő Kövekkel énekelt, az As Tears Go By első változata az ő előadásában jelent meg 1964-ben, a Stones-variáns csak egy évvel később látott napvilágot.

Pitney britanniai népszerűségére jellemző, hogy még 2006 tavaszán is az óceán – és a La Manche – másik oldalán turnézott. Ám cardiffi, szokás szerint standing ovationbe torkolló koncertje után menedzsere holtan találta hotelszobájában a hatvanöt éves művészt. Az orvosi vizsgálat megállapította: szívrohamot kapott. Ennek holnap lesz húsz esztendeje.

Emlékül alighanem felteszem a soha meg nem unható Hello Mary Lout, „akibe” kisgyerekkorom óta egyfolytában szerelmes vagyok. Éppen annyi éve ejt rabul, amennyit Pitney élt, hogy „sweet Mary Lou, I’m so in love with you...”