Több szakértő régóta mondta: valahol előbb-utóbb merénylethez szükséges robbanóanyagot talál a kormány – vagy valamely szövetségese. Végül a Török Áramlat mentén, a földgázvezeték szerb oldalán „találtak” két hátizsákot robbanóanyaggal és gyújtózsinórral. Bár a sszerbek világosan cáfolták az ukrán szálat, nem lenne meglepetés, ha magyar részről hamarosan „bizonyítékok” kerülnének elő, hogy „ukrán eredetű” az anyag, és „ukrán titkosszolgák” helyezték el. Erre utaló megjegyzések már megjelentek a kormánypárti politikusok részéről és a kormánypárti médiumokban.
Nem véletlen a sok idézőjel sem előbb, sem az alábbiakban.
Orbán-kormány folyamatosan eszkalálta a helyzetet. Számos, a nyilvánosságnak szánt „akciót” szervezett. Kezdődött a „titkosszolgálati jelentéssel” a magyar kritikus infrastruktúra ukrán fenyegetettségéről. Folytatódott, ismét „titkosszolgálati jelentéssel” arról, hogy a Tisza Pártot az „ukránok finanszírozzák”. Folytatódott a rutinszerű ukrán értékszállítmány elleni kommandós akcióval. Itt már nem jött össze semmi. Az állam lényegében terrorcselekményt követett el, és egyszerűen ellopott 27 milliárd forintnyi pénzt és aranyat. Majd következett az egykori ukrán titkosszolga, Hrihorij Omelcsenko tábornok riportjából MI-vel, nagy valószínűséggel oroszok által összeollózott „halálos fenyegetés” Orbán ellen.
A „koronát” minderre – egyelőre – a szerb oldalon, a Török Áramlat közelében „talált” robbanóanyag tette fel. De erről később.
Számos olyan esemény történt, amit az Orbán-kormány nem szeretett volna látni a sajtóban. Mintha kiszakadt volna a dugó a helyéből: lebukott a Tisza Párt ellene indított, a kormány által az Alkotmányvédelmi Hivatalnál (AH) megrendelt titkosszolgálati akció – hála Szabó Bencének és Gundalfnak. Az utóbbinak információkat szivárogtató Theo esete is azt mutatja: a szolgálatoknál sokan nem értenek egyet felhasználásukkal a politikai ellenzék ellen: ennek a túlcsordulása volt a Gundalfnak kiadott információ. Kiderült ehhez kapcsolódóan, hogy az AH lehallgatott egy, a Tisza Pártot támogató üzletembert 2024–25 fordulóján. Pálinkás Szilveszter százados pedig kiborította a Magyar Honvédség szennyesét.
Nem tétlenkedtek a – papíron legalábbis – szövetséges titkosszolgálatok sem. A Washington Posthoz és a VSquare-hez eljutott információk megbuktatták Orbánék és az oroszok ötleteit egy „Orbán elleni merénylettervről”, és lebukott a gyakorlatban orosz kémként és befolyásolási ügynökként működő magyar „külügyminiszter” is.
És akkor a húsvéti békébe megint belecsapott a kormány a Török Áramlat szerb oldalán „talált” bombával. A Karmelitában bizonyosan azt gondolják: remek lehetőséget kaptak a háborús és az azzal kéz a kézben járó ukránellenes hisztéria „fokozására”. Végül is számos helyre ismét csak katonákat lehet kivezényelni, és erről folyamatosan tudósítani a kormánypárti médiumokban. Esetleg az is ott jár a fejükben, hogy a „merényletkísérletbe” kapaszkodva mégiscsak megkíséreljék a választás elhalasztását.
Mi az oka annak, hogy a robbanóanyagot szerb oldalon találták meg? Itt csak a titkosszolgálati logika segíthet. Magyar területen kockázatos ilyesmivel próbálkozni.
Amit a magyar titkosszolgálatok eddig csináltak – akár saját jogon, akár orosz segítséggel –, az mind megbukott. A magyar föld nem jelent biztonságot. Az emberek egyre éberebben figyelnek, recseg-ropog a rendszer, gyakorlatilag bármikor bármi kiszivároghat, ha idehaza tesznek ilyesmit.
Szerbia kézenfekvő helyszín. Ott nehezebb utánajárni bárminek. Szerbia nem tagja sem a NATO-nak, sem az EU-nak, nincs semmilyen tájékoztatási kötelezettsége. Egy Orbán-Vučić telefonbeszélgetés után a Vučić-párti hatóságok „bizonyítékokat szolgáltatnak” bármiről, ami Orbán érdekeinek megfelel. Nem csoda. Orbán mellett Vučić Putyin legjobb tanítványa a régióban. Valószínűsíthető, hogy maguk az orosz szolgálatok (vagy amelyikük ebben részt vett) javasolták a szerbiai helyszínt: kisebb a kockázat, ott ezt egyszerűbb kivitelezni. Merthogy az a legvalószínűbb, hogy az „anyagot” az orosz szolgálatok helyezték el, azok összekacsintása vagy szemhunyása mellett a helyiekkel – és a magyarok tudtával.
Ám az is felmerült a sajtóban, hogy amerikai a robbanóanyag (persze azt is nyilván az ukránok helyezték el). Az „amerikai szál” megerősítése még vészjóslóbb. Alkalmat ad arra, hogy JD Vance alelnök budapesti látogatása során az egészet úgy hangszereljék meg: az ukránok amerikai anyaggal próbáltak szabotázst tervezni, de az „amerikai szövetségesek” segítettek Orbánnak megakadályozni az „ukrán galádságot”. Ez belefér abba, ahogyan az amerikaiak viszonyulnak Kijevhez az utóbbi hónapokban.
A magyar kormány rendszerszerűen használja a magyar titkosszolgálatokat hatalma megőrzésére és ellenzéke ellehetetlenítésére. Amikor a szolgálatokat politikai célokra használják a hatalom érdekében, akkor megszűnik nemzetbiztonsági jellegük, és állambiztonságiakká válnak. Ennek vagyunk a szemtanúi a mai Magyarországon. Ebben a folyamatban nincsenek véletlenek. Egymásra épülnek az egyes lépések a cél, a hatalom megtartása érdekében – az ellenzék népszerűsége növekedésének függvényében. Azaz szisztematikusan eszkalálni kell a feszültséget.
Miközben a Tisza Párt a rendszert akarja újjáépíteni „tégláról téglára”, a kormány titkosszolgálati műveleteket épít a Tisza összeomlasztására. De már csak gyorsan porladó gyors-habarcsra futja.
A választók valószínűleg már nem tudják követni és fejben tartani az egyes eseményeket. Marad az összkép: ezek balekok. Nem Szabó Bence a balek, ahogy Orbán Viktor állítja. A balek maga Orbán Viktor, akinek a titkosszolgálatokra alapozott akcióiról sorra kiderül, hogy balfék módjára hajtják végre. Amiről meg nem derül ki, azt megbuktatják a szövetségeseink és az oknyomozó újságírók.
Mint ahogyan majd a Török Áramlat mellett elhelyezett „robbanóanyagról” is kiderül majd, hogy ez a magasabb szintre emelt „balfékség” újabb fejezete.
A szerző nemzetbiztonsági szakértő, az Információs Hivatal (IH) korábbi főigazgató-helyettese
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
