Anélkül, hogy teológusnak képzelnénk magunkat: a nettó tömeggyilkosokat (mondjuk Putyint, hogy csak egy közeli barátot említsünk) leszámítva várhat-e súlyosabb következmény a túlvilágon azon „politikusokra”, akik a legszegényebb, legelesettebb, legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok tagjaitól droggal, alamizsnával, a gyermek vagy a közmunka elvételével való fenyegetéssel vásárolják meg/zsarolják ki a támogató szavazatokat? Márpedig megdönthetetlen bizonyítékok során túl immár egy dokumentumfilm is alátámasztja, hogy országos választásbefolyásoló hálózatot épített ki a jelenlegi kormánypárt erre a csalástípusra, és nem húsvéti tojással gurigáznak: a szakértők 300 és 600 ezer közé teszik az így mozgatott szavazatok mennyiségét.
A számok nem hazudnak, a térképek még kevésbé: a jelenlegi mandátumbecslő előrejelzések szerint az Orbán-pártnak néhány szigetszerű nyugati országrészt leszámítva jelenleg szinte kizárólag azokban a válságtérségekben – elsősorban Észak-Kelet-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon – van meggyőző többsége, ahol ezek a szavazatszerző technikák a demográfiai és szociokulturális adottságok miatt zavartalanul működnek. Vagyis nem (csak) az van, hogy aki leszakadó kistelepülésen él és az átlaghoz képest aluliskolázott, az „valamiért” az átlagosnál nagyobb rokonszenvet érez a Fidesz iránt: nem a szimpátia dönt, hanem százezrek esetében a kényszer.
Hogy pontosan értsük: a fenti voksmennyiség nélkül 2022-t leszámítva egyszer sem lett volna nemhogy kétharmad, de még fideszes győzelem sem. Orbán Viktorékat nem a jó kormányzás, az emelkedő életszínvonal, a polgárosodás tartotta hatalomban 16 évig, hanem jelentős részben az, hogy a szavazásban ténylegesen részt vevő magyarok 10 százalékát tudatosan kívül rekesztették a polgári (sőt sokszor az emberhez méltó) létezésen, és a helyzetükkel visszaélve, bűncselekmények árán szavazatokat raboltak tőlük.
A hittudományból a büntetőjog felé kanyarodva: mindenki tudja, hogy ez törvényellenes. A választás rendjének megsértése nevű bűncselekmény a Fidesz által újraírt Btk.-ban is szerepel: három évig terjedő szabadságvesztés jár érte, de súlyosabb esetekben, ha szervezetten, erőszakkal követik el (lehet annál szervezettebben, mint ha a kormány csatolt részei szervezik?), a büntetés és az elévülés is öt év – vagyis még a 2022-es, viszonylag részletesen dokumentált, de az igazságszolgáltatás ingerküszöbét eddig valamiért el nem érő esetek is bőven büntethetőek.
Mindezt azért fontos most külön is hangsúlyozni, mert négy évvel ezelőttig abban a hiszemben lehetett csalni, hogy egyrészt a megígért vesztegetési/zsarolási pénzek (százmilliók mozognak ebben a piszkos üzletben; érdemes lenne egyszer megismerni a forrásukat) ki lesznek fizetve, másrészt a szervezők elszámoltatását nem nagyon fogják forszírozni. Idén azonban ezek közül egyikre sem vennénk mérget. Most is lehet ugyan lokális téteket tenni a Fidesz győzelmére – de úgy, hogy a bilincs meg a rács ezúttal tényleg ott van a mérleg másik serpenyőjében, nem biztos, hogy bárkinek is megéri.