Magyarország;dokumentumfilm;demokrácia;Cirko-Gejzír;Fekete Doboz Alapítvány;

Elbert Márta és Jávor István, ketten a Fekete Doboz alapítói közül

Zárvány maradt a magyar demokráciából egy ötvenfős budapesti moziban

A Fekete Doboz egyedülálló, csaknem háromezer órányi felvételt tartalmazó gyűjteményéből vászonra kerülő krónikák az 1988 és 1996 közötti időszakot örökítették meg.

Hat hétfőn át adtak Fekete Doboz-filmeket Rendszerváltás Magyarországon programcímmel a Cirko-Gejzírben. A vetítéseket követő beszélgetéseken Ács Dániel újságíró, dokumentumfilm-rendező, Csaba Iván, a Fidesz alapító tagja, Elbert Márta rendező, a hajdani alapítvány vezetője és Misetics Bálint szociálpolitikus, továbbá Rényi Pál Dániel, a 444 munkatársa és Hann Endre, a Medián Közvéleménykutató Intézet vezetője vett részt.

A Fekete Doboz egyedülálló, csaknem háromezer órányi felvételt tartalmazó gyűjteményéből vászonra kerülő krónikák az 1988 és 1996 közötti magyarországi politikai változásokról, valamint a társadalom peremére szorult csoportok – hajléktalan emberek, roma közösségek, mentális problémákkal élők – valóságáról adnak alternatív, sokszor bensőséges híradást. 

A vetítéssorozat gesztusa fontos és szükséges, mégis

nehéz nem észrevenni az abszurditást, 

hogy a társadalmi szerkezet fejlődését dokumentáló felvételek – amelyek egy működő demokrácia alapvető és reflektált építőanyagai lennének – most zárványként működnek. Egy ötvenfős moziban egyszer kerülnek a nyilvánosság elé, különben a Blinken OSA Archivum polcairól lekérhetőek a filmek. 

A rendszerváltás körüli politikai átalakulás, a tüntetések, az intézményi szétesés és az új hatalmi struktúrák kialakulása dokumentálása mellett következetesen fordultak a cigányság felé. Létrehozták a Roma Média Iskolát, amely tudásátadásként és pozícióteremtésként működött. Az itt készült munkák – köztük például az Utcaképes című dokumentumfilm, Rostás Mária kiemelkedő operatőri munkájával – a kapcsolatteremtést célozzák. Élhető és élhetetlen egzisztenciák közötti útépítések, amelyek vitathatatlan súlyuk ellenére alig kapcsolódnak a társadalmi tapasztalathoz.

A Cirko-Gejzír sorozatának egyik hozadéka volt, hogy láthatóvá tette a médiaváltás problémáját is, például hogy

az analóg videóra rögzített anyagok digitalizálása, archiválása és hozzáférhetővé tétele technikai és értelmezési kérdés is.

Megmutatva, hogy a lenyomatokat inkább elgondolkodtató történeti relikviaként kezeljük, mintsem stabil referenciapontokként a jelen társadalmi vitáiban.

Ha azt gondolom, most nincs fontosabb, mint nézni, ahogy egy bab csírázik – és ezzel a gondolattal nem maradok egyedül –, akkor az érvényes színház – mondja Varsányi Péter, aki Fodor Orsolyával terepasztalra teszi a kapitalizmust a Capitalism for Children című előadásukban.