Hat hétfőn át adtak Fekete Doboz-filmeket Rendszerváltás Magyarországon programcímmel a Cirko-Gejzírben. A vetítéseket követő beszélgetéseken Ács Dániel újságíró, dokumentumfilm-rendező, Csaba Iván, a Fidesz alapító tagja, Elbert Márta rendező, a hajdani alapítvány vezetője és Misetics Bálint szociálpolitikus, továbbá Rényi Pál Dániel, a 444 munkatársa és Hann Endre, a Medián Közvéleménykutató Intézet vezetője vett részt.
A Fekete Doboz egyedülálló, csaknem háromezer órányi felvételt tartalmazó gyűjteményéből vászonra kerülő krónikák az 1988 és 1996 közötti magyarországi politikai változásokról, valamint a társadalom peremére szorult csoportok – hajléktalan emberek, roma közösségek, mentális problémákkal élők – valóságáról adnak alternatív, sokszor bensőséges híradást.
A vetítéssorozat gesztusa fontos és szükséges, mégis
nehéz nem észrevenni az abszurditást,
hogy a társadalmi szerkezet fejlődését dokumentáló felvételek – amelyek egy működő demokrácia alapvető és reflektált építőanyagai lennének – most zárványként működnek. Egy ötvenfős moziban egyszer kerülnek a nyilvánosság elé, különben a Blinken OSA Archivum polcairól lekérhetőek a filmek.
A rendszerváltás körüli politikai átalakulás, a tüntetések, az intézményi szétesés és az új hatalmi struktúrák kialakulása dokumentálása mellett következetesen fordultak a cigányság felé. Létrehozták a Roma Média Iskolát, amely tudásátadásként és pozícióteremtésként működött. Az itt készült munkák – köztük például az Utcaképes című dokumentumfilm, Rostás Mária kiemelkedő operatőri munkájával – a kapcsolatteremtést célozzák. Élhető és élhetetlen egzisztenciák közötti útépítések, amelyek vitathatatlan súlyuk ellenére alig kapcsolódnak a társadalmi tapasztalathoz.
A Cirko-Gejzír sorozatának egyik hozadéka volt, hogy láthatóvá tette a médiaváltás problémáját is, például hogy
az analóg videóra rögzített anyagok digitalizálása, archiválása és hozzáférhetővé tétele technikai és értelmezési kérdés is.
Megmutatva, hogy a lenyomatokat inkább elgondolkodtató történeti relikviaként kezeljük, mintsem stabil referenciapontokként a jelen társadalmi vitáiban.
