Hamlet mi magunk vagyunk

Miért gondolták, hogy Gábor Miklós hatvanas éveben írt Hamlet próbanaplója ma is aktuális lehet?

Az egész világon, de Magyarországon különösen, sokan szeretnének fiatalként színházzal foglalkozni. Korábban az általunk működtetett iskola, a Sztalker Suli és a Pál utcai fiúk című előadás során többünk élete összekapcsolódott a tizenéves korosztállyal. Látjuk az álmaikat, a vágyaikat, kibeszéletlenségeiket és azt is, hogy ők miként képzelik el a színház világát. Ami egyáltalán nem olyan, mint a valóságban. Még csak metszéspontok sincsenek a képzelet és a realitás között. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy nagy színházi elődök gondolataira felhívjuk a figyelmet. Ez a darabválasztásainkban és POKET Zsebkönyvek kínálatában is megmutatkozik. Az utóbbiban az elmúlt nyolc évben a fiatalok számára leginkább irodalmi útmutatót szerettünk volna adni. Lampl Lajossal és Hegedűs D. Gézával, akik a MASZK Színészegyesületet vezették, kitaláltuk, hogy indítsunk el egy színházi sorozatot. Ennek keretében jelent meg Latinovits Zoltán Ködszurkálója, Psota Irén, Garas Dezső és Sinkovits Imre naplója. Ezek ma is annyira frissnek ható és aktuális szövegek, hogy még a mai tizen-, huszonéves korosztályt is képesek azonnal beszippantani. Latinovits Ködszurkáló című kötete egy hét alatt fogyott el az automatákból. Ami óriási öröm.

Kik szerkesztik POKET-köteteket?

Egy hét fős szerkesztői csapat a gazdája ezeknek a kiadványoknak. A főszerkesztő Asztalos Emese, de folyamatosan pátyolgat minket szakmailag Grecsó Krisztián, és rajtunk tartja a szemét mindenféle ellenszolgáltatás nélkül többek között Juhász Anna, Háy János, Visky András és Lackfi János is. Minden egyes könyv elkészülése, olyan mint amikor egy színdarabot színpadra állítunk. Ki kell választani az anyagot, a szerkesztőt, a tördelőt, a képeket és nem utolsósorban meg kell szerezni a jogot. A Gábor Miklós kötet lesz a kilencvenedik a sorozaton belül. Tele lesz azokkal a szövegekkel, amelyek nem kerülhettek bele a hatvanas években megjelent első, vagy második kiadásba. Ezeket a szövegrészleteket Gábor Miklós lánya, Gábor Júlia és a férje, Szigethy Gábor színháztörténész bocsájtotta a rendelkezésünkre a MASZK új elnöke, Zoltán Áron közbenjárása nyomán.

Ön is játssza Kolozsváron Hamletet. Milyen volt olvasnia Gábor Miklós szövegét?

Amikor valaki megtudja, hogy ő játssza Hamletet, akkor a reakciója lenyomata annak, mit is gondol a színházról, a színészetről. Egy színész pályáján mindenképp fordulópontot jelent a legnagyobb szereppel találkozni. Már csak azért is, mert senki sem tudhatja, miért ezt tartják a legnagyobbnak. Nincs leírva sehová, miért a Hamletet nevezik a szerepek szerepének. Ez így kanonizálódott. Ahogy a nagy szerelmet a Rómeó és Júlia testesíti meg, úgy „A szerepet” a gondolkodó Hamlet. Én direkt csak a szerep eljátszása után vettem a kezembe Gábor Miklós könyvét. Rám ugyanis olyan nagy hatással vannak a XX. század jelentős színészei, hogy ilyenkor kicsit el is bizonytalanodom, hogy magamból gondolkodom, vagy az ő gondolataikat veszem kölcsön. Latinovits Ködszurkáló című kötete a pályám első négy-öt évének az origója volt. Gábor Miklós hihetetlen nagy tisztelettel van az Arany Jánosi szöveg iránt. Mi, akinek egy karnyújtásnyira van az internet és az angol tudás, tiszteljük Arany fordítását, de úgy gondolunk rá, mint egy médiumra. Gábor Miklós gondolatait olvasva az embernek olyan érzése támad, mintha Arany János fogalmazta volna meg a Hamletet. Ebben van valamiféle igazság, a fordító igazsága, átélése.

Az ön számára mekkora vívódást jelentett Hamletet eljátszani?

Engem az elejétől az érdekelt, miért ezt mondják a szerepek szerepének. Aztán rádöbbentem, azért, mert Hamlet maga az ember. És nincs olyan ember a világon, aki nem Hamlet. Mindenki birtokolja magában a Hamletet, pontosabban Hamlet birtokol magában minden embert. Nézzük meg, mi történik vele: elveszíti az édesapját, a „Bölcsőjét”. Amit a valóságnak gondol, az összetörik. Találkozik az édesapja szellemével, és megjelenik a másik dimenzió, az itt és mindenütt. A térben és időben megváltozik az érzékelése. Hamvas Béla így fogalmaz: amíg Rómeó a csinos Rózába szerelmes, addig ugyanúgy beszél és viselkedik mint a többi fiú, amikor megismeri Júliát, elkezd összevissza beszélni. Amikor Hamlet találkozik apja szellemével, elkezd összevissza beszélni, előtte viszont úgy viselkedik, mint mindenki más. Mindenki azt hiszi, hogy megbolondult. Hamvas viszont azt írja: de mi, akik a drámát pártatlan helyről látjuk, pontosan tudjuk, hogy nem Hamlet és Rómeó bolondultak meg, hanem ők érkeztek meg a valóságba. Ez egy óriási pillanat. Aztán a szerelem, Ophelia elvesztése, az anya árulása, az anya és gyerek viszonya. A bosszú, az önhazugság, a legjobb barát elvesztése, a hatalommal való vívódás és viszony és végül a halál. Tehát a Hamlet története olyan ívet ír le, amely majdnem mindegyikőnk életének meghatározó elemeiből áll össze. Talán ezért a Hamlet a legnagyobb szerep. Mert Hamlet mi magunk vagyunk.

És ezzel a felismeréssel miként lehet megküzdeni? Nehezíti a feladatot, vagy egy idő után felszabadító is lehet?

Vannak olyan szerepek, amiket jól el lehet játszani, mint ahogy egy száz méteres síkfutáson is el lehet érni minél jobb időt. De vannak olyan szerepek, amelyeket minél igazabbul kell és lehet eljátszani. A Hamlet ezek közé tartozik. Létezik kísértés, hogy az ember olyat mutasson meg a szerepből, amit még más nem tett meg. De ez csak belülről, legbelülről kereshető meg és nem kívülről.

A könyvbemutatóhoz kapcsolódóan egy beszélgetést is rendeznek, amelyben Hamletet játszó színészek vesznek részt, közöttük, ön is. Milyen újdonságot hozhat egy ilyen eszmecsere?

Nehéz lesz hat ember gondolatait összesűríteni másfél órába egy ilyen gigantikus anyag kapcsán. De talán együtt rá tudunk mutatni a XX. századi jelentős magyar színészek morális és lexikális felkészültségére, szakmai alázatára. Ma a politika az interneten is annyira belekapaszkodott az emberek életébe, hogy ez már érinti a tizenéves korosztályt is. Nekünk, akik Hamletet is játszottunk, az a feladatunk, hogy alternatívát nyújtsunk a fiataloknak. De ne hangosan, telekürtölve a világot, hanem magokat próbáljunk elhinteni, hátha megérzik, hogy létezhet más típusú kommunikáció, másfajta érzékelése a valóságnak, mint az, ami folyamatosan eláraszt mindannyiunkat. Erre tökéletes alkalom lehet a Gábor Miklósi Hamlet értelmezésének és vívódásának a megismertetése.