Amikor ez a cikk megjelenik, az a magyar beatzene egyik legfontosabb úttörője, Bródy János utolsó arénás koncertjének másnapja, de egyben első napja a zenész szavaival élve a következő 80 évnek is. – Zavarban vagyok – vallotta is be az énekes-dalszerző szombat este a budapesti Papp László Aréna színpadán, ami hatvanéves pályafutás után még hihetetlennek is tűnhet azoknak, akik nem Bródy Jánosok vagy esetleg nem követték ezt a hat évtizedet akkora rajongással, mint az a cirka 12 500 ember, aki telt ház előtt elsőként lehetett tanúja nemcsak egy korszak lezárásának, hanem annak is, mi jön majd ezután.
Bródy Jánosra ugyanis kevés a zenész jelző: persze olyan természetességgel játszik gitáron, mintha az a világ legegyszerűbb dolga lenne és a legismertebb dalait még a ki tudja, hányadik előadásra is képes csakis az akkor és otthoz illően új színnel megtölteni. De emellett zeneszerző, sőt mindenekelőtt inkább dalszerző, és ha van még a könnyűzene iránt kicsit is érdeklődők körében olyan Magyarországon, aki esetleg elsiklott volna e felett, annak egyértelműsíti a helyzetet az, hogy a Bródy János 80 koncert kőbe is véste ezt a kivetítőn pár röpke másodperc alatt felépült Dalszerzők Múzeumával.
A háromórás, két felvonásos koncert alatt pedig bekerült minden, ami ezt az első 80 évet igazán meghatározta – így a Hungarian Blues című, 1980-ban megjelent első önálló lemez is, amellyel, mint mondta, „frontemberré avanzsálódott” és amitől a mai napig ezért egy kicsit imposztor-szindrómás is. Így a 45 évvel később 2025-ben Az első 80 év címmel megjelent albumig bezárólag ebből a szombat esti muzeológiai projektből nem hiányozhattak az Illés, majd a Fonográf évei, ahogyan a magyar zenetörténetben kultikus jelentőségűvé vált István a király, Bródy János megkerülhetetlen dalszövegírói szerepe Koncz Zsuzsa és Szörényi Levente munkásságában. De nem hiányozhattak olyan időszakok sem, mint az országra szakadt rendszerváltást követően a nem kevés iróniával, kritikával írt dalai, mint a kilencvenes évek elején szerzett Mit tehetnék érted vagy a Magyarok közt európai című dal, amelynek felidézése épp 10 évvel ezelőtt, 70. születésnapi koncertjének egyik sokat emlegetett pillanatává vált.
z viszont, hogy olyan dalok, mint a hatvanas évek nemzedékének egykor betiltott himnusza, az emberi jogok értékéről szóló Szabadnak születtél vagy a Ha én rózsa volnék (amelyhez pár másodperc után Bródy János jobbnak látta a gitárt is félretenni, ha már a Papp László Sportaréna nézőtere amúgy is zengett a daltól) még mindig olyan elementáris erővel hat a közönségre, mint évtizedekkel ezelőtt, az éppen annyira elszomorító evidenciává nőtte ki magát az évek alatt, mint az, hogy egy évtizedes pályafutás lezárására szánt repertoár része a gyerekeknek szánt Micimackó című dal. Na nem mintha ez nem vált volna hasonlóképp ikonikussá az évek alatt, mint a pályafutás számos kritikus gondolatot megfogalmazó dala. Mindenesetre beszédes, hogy már nem csupán egy nosztalgikus dallam az akkor reményteljesebbnek tűnő új korszakból, hanem az elmúlt évtizedek alatt Bródy szerint az is bebizonyosodott, hogy a kis sárga mackó története meglehetősen illik a magyar nép lelkületéhez: amíg tele a mézescsupor, nem érdekli különösebben, mi zajlik a barlang falain túl.
Bródy János egy nappal korábban fellépett a Hősök terén is, a Polgári Ellenállás által szervezett Rendszerbontó Nagykoncerten, hogy előadja az Ezek ugyanazok című dalt, amelyet az ismétlődő gazdasági folyamatok leírására is használt Kondratyev-féle ciklus ihletett – matematikus közgazdász édesapja emléke nyomán szabadon. –Remélem, vasárnaptól többet nem kell énekelnem ezt – jegyezte meg, akit ugyan többet arénák színpadán nem, de gitárral a kézben biztosan lát még a közönség, talán egy olyan korban – tette hozzá – amikor még a rádiók is újra játsszák a dalait.
Infó: Bródy János 80. Papp László Budapest Sportaréna. 2026. április 11.
