Hosszú Facebook-posztot tett közzé a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) elnöke, Wagner Ernő a hétvégi választási eredmények után a kamara közösségi oldalán.
Az Elveszett illúziók című bejegyzésben – amit elsőként a hvg.hu vett észre – többek között az áll,
„Balzac regényének világa nem egyetlen nagy bukás története. Inkább annak a lassú kijózanodásnak a krónikája, amikor egy tehetséges, reményekkel teli ember rádöbben: nem ugyanaz az ország, nem ugyanaz a közeg, nem ugyanaz a rend várta, mint amelyet elképzelt magának. Lucien de Rubempré nagy várakozással indul el, és útközben nem egyszerűen vereséget szenved. Ennél többet veszít: az illúzióit. Az elmúlt években valami hasonlót élt át a magyar mérnöktársadalom és tágabban az egész építésgazdaság is.”
Wagner Ernő szerint amikor létrejött az építési és beruházási tárca, majd annak folytatásaként az Építési és Közlekedési Minisztérium, sokan joggal remélték, hogy végre valódi szemléletváltás következik. Nem csupán új névtábla kerül az ajtóra, hanem új gondolkodás is érkezik mögé. Nagyobb szakmai súly, kiszámíthatóbb beruházási rend, komolyabb mérnöki jelenlét a döntés-előkészítésben, erősebb intézményi megbecsülés.
„Röviden: több valóság és kevesebb díszlet. Ezek a remények nem voltak alaptalanok. A csalódás azonban annál nagyobb lett”
– állapította meg. Úgy véli, nem fordulat történt, hanem fordulatígéret, nem új rendszer épült, hanem a cselekvés látszata. „A szerkezet mélye nem változott meg. A döntések logikája maradt centralizált, a szakmai szempontok továbbra is többnyire utólagos igazolásként jelentek meg, nem valódi alakító erőként. A mérnöki tudás nem ott kapott helyet, ahol a legnagyobb szükség lett volna rá: az elején. Pedig a mérnöki munka nem utólagos díszítés. Nem aláíró szerep. Nem statisztaszerep” – írta. Hozzátette, volt, ahol tizenhét elnyert feltételes közbeszerzési eljárás sem vezetett el valódi megvalósulásig, és voltak szimbolikus projektek is, amelyek körül ugyanúgy megmutatkozott: a politikai akarat látszata nem azonos a forrásbiztonsággal, és a bejelentés nem azonos a teljesítéssel.
Az MMK elnöke kitért arra is, miért hallgatott eddig a Magyar Mérnöki Kamara. A válasz nem a közöny, és nem is a gyávaság – szögezte le. Közölte, a kamara közvetlen politikai tevékenységet nem folytathat, nem is ez a dolga, érdekvédelmet azonban igen, és azt nemcsak joga, hanem kötelessége is gyakorolni.
Csakhogy – folytatta – volt egy időszak, amikor minden szakmai köztestület láthatta, milyen ára lehet annak, ha a hatalom a kritikát nem partneri jelzésnek, hanem ellenséges fellépésnek tekinti.
„Láttuk, mi történt másokkal. Láttuk, mi lett az orvosi kamara sorsa. Huszonötezer magyar mérnök köztestületét nem tehettük ki könnyelműen egy olyan helyzetnek, amelyben nemcsak a vélemény, hanem maga az intézményi működés is veszélybe kerülhetett. De ezt is nevén kell nevezni: a passzív rezisztencia nem vazallusság volt. Nem pöröltünk, nem jártuk a sajtót, nem csináltunk látványos politikai jeleneteket, de nem is hajoltunk szolgai igazodásba” – fogalmazott.
Wagner Ernő leszögezte, az államnak nem kegyet kell osztania, hanem partnerként kell viszonyulnia azokhoz, akik tudással, felelősséggel és szakmai hűséggel szolgálják a közjót. „Az elveszett hamiskás ábrándok tehát nem a remény végét jelentik. Éppen ellenkezőleg: azt, hogy a díszletek lehullottak, és végre a valóságról beszélhetünk. A valódi kérdés most már nem az, mit hittünk egy rendszerről, hanem az, hogy mit vagyunk készek helyreállítani” – állapította meg. A bejegyzést azzal zárta: „és akkor szakmai közösségünk feladata sem kisebb, mint mindig volt: nem sodródni az árral, hanem medret adni neki. Az áradat is szabja a medrét”.
Egy szobában dolgozott azzal a kollégájával, aki a Partizánnak kitálalt, most neki is távoznia kellett Lázár János minisztériumábólSzóvá tette kollégái felmentését, őt is elbocsátották Lázár János minisztériumából