Szerbia;Magyarország;Orbán Viktor;szabotázs;Török Áramlat;Aleksandar Vučić;

Vučić most nagyon csendben van hátizsák­ügyben

Hol volt, hol nem volt két hátizsák, de Aleksandar Vučić mélyen hallgat róluk

A szerb elnök  még azt ígérte, a magyar választás után részletesen beszél arról, kik és miért készülhettek szabotázsra a Török Áramlat földgazvezetek ellen. Ehhez képest tíz nappal a robbanóanyag megtalálása után a nyomozás sehol sem tart, nem tudni, ki vitte a helyszínre a két csomagot.

Tíz nap is eltelt azóta, hogy a szerb rendőrség és a hadsereg a Magyarkanizsa melletti Velebit határában, a Magyarország felé földgázt szállító Török Áramlat közelében két hátizsákot talált, bennük robbanóanyaggal. A bejelentés idején Aleksandar Vučić szerb elnök még arról beszélt, hogy a hatóságok sejtik, kik hajthatták volna végre az utolsó lépést, és a cél egy politikai üzenet küldése lehetett. A magyar választás utánra részletes tájékoztatást is ígért. Ebből azonban egyelőre aligha lesz bármi, mert a nyomozás most is ugyanott tart, ahol az első órákban: lényegében sehol.

A szerb hatóságok eddig annyit közöltek, hogy a gázvezeték közelében robbanószert találtak, az ügyben pedig a szabadkai felsőbb ügyészség nyomoz. Robbanóanyaggal kapcsolatos bűncselekménnyel összefüggésben folyik a vizsgálat. Gyanúsított azonban nincs, közvetlen elkövetőt nem fogtak el, és megrendelőkről sincs semmilyen nyilvános információ. Az sem derült ki, ki vitte a helyszínre a két táskát, és hogyan kerülhettek azok a vezeték közelébe úgy, hogy a biztonsági szervek állításuk szerint előzetes operatív információkkal rendelkeztek.

Éppen ez az ügy egyik leggyanúsabb pontja. Ha a szerb szolgálatok valóban tudták, támadást készítenek elő, nehezen érthető, miért nem kerítették kézre azokat, akik a robbanószert a helyszínre vitték.

Sokan úgy érzékelik, mintha nem is nagyon foglalkoznának a szerb hatóságok azzal, ki helyezte el a robbanószerkezetet.

Ez azért is kérdéseket vet fel, mert a történet hivatalos változata szerint a robbanóanyagot nem véletlenül találták meg, hanem a szerb biztonsági erők célzott akció során lokalizálták. Mivel láthatóan nem akarják elsietni az elkövető kézre kerítését, az Orbán-kormánynak azon narratívája, miszerint terrortámadás készült, meglehetősen gyenge lábakon áll.

Az igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy Đuro Jovanić, a szerb Katonai Biztonsági Ügynökség (VBA) igazgatója már a robbanószerkezet megtalálásának napján cáfolta azt a magyar közlést, miszerint a jelek ukrán elkövetőre utalnának. Mint mondta, attól, hogy a robbanóanyagon amerikai jelölés van, még nem következik sem a megrendelő, sem az elkövető kiléte. Több feltételezés látott napvilágot arról, Belgrád miért nem tette magáévá a magyar kormány narratíváját, akadtak olyan feltételezések, amelyek szerint az egész „terrorkísérletet” olyan amatőr módon hajtották végre, hogy kínos lett volna Szerbiának nagyon firtatni az egész ügyet. Szerbia a kezdet kezdetén bevándorlókra mutogatott, az államfő pedig politikai szálakra célozgatott, de azóta sem hangzott el semmiféle konkrétum.

A Danasnak nyilatkozó volt rend­őrök és biztonsági szakemberek a gyanús körülményekre hívták fel a figyelmet. Ljuba Milanović, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni különleges egység egykori felügyelője szerint az akció aligha nevezhető sikeresnek. Úgy vélte, ebben az esetben két lehetőség marad: vagy szakmai hibák sora történt, vagy az egész ügy konstruált volt. Szerinte nincs harmadik magyarázat. Különösen annak fényében nem, hogy a szolgálatok utólag azt állították: voltak előzetes információik a készülő akcióról.

Hasonlóan nyilatkozott a lapnak a különleges egységek egy meg nem nevezett tagja is, aki szerint ilyen műveleteknél arra kell koncentrálni, ki helyezte el a robbanóanyagot. A kételyeket tovább növeli, hogy a hatóságok mindeddig nem tettek közzé fényképeket a megtalált robbanóanyagról, a csomagolásról, a gyutacsokról vagy más eszközökről. Ez szokatlan, mert nagyobb fogások esetében a szerb rendőrség rendszeresen publikál felvételeket.

A gyanút az időzítés is erősíti. Az eset egy héttel a magyar választás előtt történt, és az, ahogy a magyar kormánymédia tálalta az egész ügyet, a szerb közvélemény számára is bűzlött.

Orbán közvetlenül nem nevezett meg felelőst, de szabotázskísérletnek minősítette a történteket, és azt mondta: ez a magyar energiaellátás stabilitását veszélyeztethette volna. Egyúttal ismét Ukrajnát vádolta azzal, hogy Magyarország energiaellátását fenyegeti.

Az ügy a szerb közvéleményt nem lepte meg különösebben. Az országban messze nem ez az első rejtélyes ügy. Voltak már korábban is a kormányzat által felfújt, állítólagos államellenes „terrorkísérletek”, amelyek során végül semmiféle bizonyítékot sem mutattak be és felelősöket sem kerítettek kézre. Vučić a bejelentés napján még azt sugallta, hogy a hatóságok közel járnak a megfejtéshez. Tíz nappal később ebből semmi nem látszik.

Bár tapasztalható némi bizonytalanság, a kommunikációs vezető szerint könnyebb a bezárásról beszélni, semmint megcsinálni.