Elképzelhetjük, hogyan indult a múlt szerda reggel a közmédiánál: előre egyeztetett, többszörösen átrágott, sablonos kérdések egy papíron Csete Beáta asztalán.
Folyamatosan jönnek a szerkesztőségi tagok, melyik kérdésen, hogyan finomítson, mit hogyan mondjon... Elképzelhetjük, hogyan várta: mint éhes oroszlán a zsákmányt a barlangba.
A vita egyedülálló kommunikációs stílus. A felek ütköztetik érveiket valamilyen téma kapcsán, céljuk a másik meggyőzése, a köztük lévő különbözőségek tisztázása, az igazság keresése. Az, ami a közmédiában lezajlott nemrégiben, nem sorolható a kulturált vita műfajába.
Mondják, hogy az éremnek minden esetben két oldala van. Lehet, hogy valamire Magyar Péter sem reagált egészen úgy, ahogyan az ideális lett volna - bár arra, ahogyan Csete Beáta nekiesett, nehéz nem úgy reagálni. Magyar Péter állta az ostromot, higgadt maradt a stílus ellenére. Közben viszont az az érzésem támadt, hogy „basszus, ez élvezhetetlen", hiszen folyamatosan egymás szavába vágnak, egyszerre beszélnek, és Magyar Péter nem kapja meg azt a tiszteletet, amit amúgy minden ember megérdemelne politikai hovatartozásától, tetteitől, vélt bűneitől függetlenül.
