A választások után hirtelen és látványosan megnőtt az ügyészség aktivitása az olyan NER-es ügyekben (is), amelyek – jórészt a független sajtónak és nem a vádhatóságnak köszönhetően – sokszor évek óta ismertek, s amelyekben a közvélemény joggal várja el a felelősségre vonást. A legismertebb példa talán az MNB alapítványainak vagyonvesztése: a sajtó által az elmúlt tíz év alatt részletesen feltárt ügyben az ÁSZ feljelentése nyomán a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda tavaly februárban rendelt el nyomozást. Több mint egy évvel ezután, az április 12-i választás után kilenc nappal Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész rendelkezése nyomán a Legfőbb Ügyészség a nyomozást ügyészségi hatáskörbe vonta arra hivatkozva, hogy nem kaptak „megnyugtató, jogilag értelmezhető” tényállást a rendőrségtől. Hogy mi történt a több mint egy év alatt, vagy az előző csaknem tíz évben, arra nincs „megnyugtató, jogilag értelmezhető” válasz.
Az MNB-ügy kapcsán az is most derült ki, hogy az ügyészség kész akár Dubajig elmenni az országból kimenekített NER-es vagyonokért. A hirtelen megvilágosodás más ügyekben is tetten érhető – Sára Botond főispán meggyanúsításától kezdve a Balásy Gyula cégeit érintő nyomozás felgyorsulásáig, de alighanem idesorolhatók az óbudai korrupciós ügyben a napokban végrehajtott „összpárti” letartóztatások is.
Látványos az ügyészség pálfordulása a márciusban feltartóztatott ukrán pénzszállítók kapcsán is. Az ún. aranykonvoj-ügynek lassan minden részlete kiderül, így az is, hogy azt az előző kormány, sőt, maga Orbán Viktor kreálta titkosszolgálati közreműködéssel a Fidesz ukránellenes kampányának részeként. Mára világosan látszik, s ezt az ügyészség utólagos magyarázkodása sem cáfolja, hogy a nemzetközileg is párját ritkító kommandós akció egy idegen ország minden szükséges engedéllyel rendelkező pénzszállítmánya ellen kizárólag az Orbán-kormány választási, politikai céljait szolgálta. S mindehhez asszisztált az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), a NAV, a TEK és nem utolsó sorban a vádhatóság.
Egy ilyen ügybe választások nélkül is bele kellene buknia egy jogállami kormánynak és az említett szervezetek vezetőinek. Ám az ügyészség – közleménye alapján – ez ügyben sem érzi a felelősséget. Bár az AH feljelentése alapján az ügyészség járt el, tőlük került a NAV-hoz az ügy, a későbbi kommandós akcióról mégsem tudtak – ami nehezen hihető –, és nem is működtek együtt a kormánnyal – ami szintén kamunak tűnik. Az ügyészség ma már arra büszke, hogy az ukrán pénzszállítók jogellenes fogva tartása és más bűncselekmények miatt eljárást indítottak, illetve hogy a kiutasításuk alapjául szolgáló AH-érveket lesöpörték az asztalról – utólag.
Az „örökös legfőbb ügyész”, az Alkotmánybíróság elnökévé „buktatott” Polt Péter utódja, Nagy Gábor Bálint láthatóan jó pontokat próbál szerezni az új kormánynál. Ő is azon közjogi vezetők közé tartozik, akinek menesztésére az új miniszterelnök még a kampányban ígéretet tett.
Magyar Péter elszántságát látva, nincs sok esélye a maradásra.