Sok vendéglátósnak ez lesz az utolsó nyara, 400 ezer forintért sem találnak takarítónőt

Napi 12 órára, öt napos munkahéttel négyezer forintos órabér, vagyis 48 ezer forintos fizetés naponta, 1,05 milliós havonta. Ennyi volt egy pályakezdő szakács igénye egy szakmai díjakkal kitüntetett balatoni étteremben. Nem séfé, hanem egy részfeladatokra szerződtetni kívánt, frissen végzett fiatalé. A tulajdonosnak sikerült végül meggyőznie, irreálisak az igényei, s havi félmillióért, plusz szállás-étkezésért megegyeztek. A fiatal két hétig bírta a tempót, aztán felmondott – a helyére azóta is keresik az utódot.

– Tudom, hogy vagy tíz éve folyamatosan panaszkodnak a balatoni vendéglátósok és szálláskiadók, mennyire nincs munkaerő, de ilyen rossz még sohasem volt a helyzet – állította a Népszavának egy déli parti étterem tulajdonosa. 

Az étteremtulajdonos szavait erősítették meg a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (Kisosz) balatoni szezonnyitó fórumán részt vevő, déli parti vállalkozók. A siófoki szakmai rendezvényen – mint arról a Hírbalaton elsőként beszámolt – kiderült, szinte valamennyi dél-balatoni vendéglő, büfé munkaerőhiánnyal küzd. A legégetőbb probléma a szakácshiány, emiatt több egység ki sem tudott nyitni, köztük olyan helyek, amelyek 40-50 éve minden nyáron üzemeltek. A szakemberhiány egyik oka, hogy megszűnt az okj-s képzés, illetve eltűntek a korábban ősztől tavaszig az osztrák síparadicsomokban dolgozó, ám a nyárra hazatérő szakácsok. Az ausztriai szállodák és éttermek ugyanis átálltak az egész éves, normál nyitvatartásra, kihasználva a gyalogos és kerékpáros, illetve egészségturizmust.

– Ráadásul régen a nyári főszezonra, azaz két hónapra sokan jöttek dolgozni Budapestről vagy Kelet-Magyarországról, hiszen az állandó munkahelyükhöz viszonyítva jól lehetett keresni – mondta lapunknak egy siófoki étteremtulajdonos. – Mostanra viszont országosan akkora a szakácshiány, hogy a jó munkaerőt mindenütt megfizetik, már nem akkora a differencia a kereseteknél, és emiatt egyre kevesebben vállalják, hogy nagyjából 50 napot reggeltől éjszakáig dolgozzanak. Itt ugyanis nincs 8, de még 10 órás műszak sem, 12-14 órát nyugodtan lehet számolni, ráadásul a legtöbb helyen heti hat munkanappal. A fizetés arányában pedig messze nem jobb, mint egy nyugis helyen, mondjuk Nyíregyházán.

A szezon tehát nehezen indul, s egyáltalán nem biztos, hogy jobb lesz. A lapunknak nyilatkozó vállalkozók szerint a legtöbb munkakörben – szobalány, takarító, konyhai előkészítő, mosogató, pincér, recepciós, italos – megoldást, vagy legalábbis az égető munkaerőhiány csökkentését jelenti majd a tanév vége, hiszen sok esetben diákmunkával ki lehet váltani a „profikat”, ám szakácsnak csak végzett szakembert lehet beállítani.

Nem véletlen, hogy az álláskereső oldalak tele vannak szakácsot kereső éttermek, büfék, kifőzdék ajánlataival. A többség a bérezésnél közös megegyezést ajánl, vagyis hagy magának mozgásteret annak függvényében, mekkora problémát kell orvosolnia. Ám akadnak konkrét összeget megjelölő helyek is. Az órabér 3000-4500 forint között mozog, a havibérek félmillióról indulnak, ám ezért az összegért nyolcórás, ötnapos munkát ígérnek. A Balatonnál megszokott, legalább 12 órás munkára 650 ezerről indulnak az ajánlatok, legalábbis hivatalosan, ugyanis vendéglátósok szerint kiegészítő zsebbe fizetéssel egyáltalán nem elrugaszkodott a 900 ezres-1 milliós bér sem, sőt, a nagyobb helyek főszakácsai simán egymillió felett keresnek.

– magyarázta a Népszavának egy balatonalmádi vendéglős. – Évek óta mást sem olvasnak a médiában, hogy szakácsként nyáron havi egymilliót meg lehet keresni a Balatonnál, s ezzel kalkulálnak, arra nem gondolnak, hogy ez a csúcsfizetés, amit sokéves tapasztalattal, s komoly tudással lehet elérni. Az első néhány, ennél alacsonyabb bérajánlatot nem is fogadják el, csak a negyedik-ötödik-tizedik hely és tárgyalás után kezdenek közelíteni a valósághoz. És akinek szerencséje van, mert olyan egységbe jelentkezik ahol égető a probléma, még nem is kell olyan sokat engednie az elrugaszkodott igényeiből, a tulajdonosoknak ugyanis nagyon gyenge az alkupozíciójuk, elképzelhető, hogy egy drága szakáccsal megmenekülnek a bezárástól.

Vagy ki tudnak nyitni, ami manapság már fél siker, a felmérések szerint tavaly a vendéglátóhelyek 6-7 százaléka még a főszezonban is zárva maradt, s az előrejelzések szerint ez az arány az idén is borítékolható.

– Sokféle próbálkozást látni a túlélésre – mondta lapunknak egy balatonföldvári vendéglátóegység üzemeltetője. – A leggyakoribb a csökkentett nyitvatartás, vagyis hét nap helyett csak öt napot üzemel egy étterem, a leggyakrabban a keddi és a szerdai napot engedik el, ugyanis ezeken a legalacsonyabb a forgalom a megváltozott üdülési szokások miatt. Korábban egy, két vagy több hétre jöttek a vendégek, manapság viszont jellemzően hosszú hétvégékre, azaz csütörtöktől vagy péntektől néhány napra, de általában legkésőbb hétfőn este hazamennek, így, ha nagyon muszáj, a hét közepére be lehet zárni. A másik megoldás a rövidebb napi nyitvatartás, illetve a csökkentett tartalmú étlap, egyik sem vendégbarát, de sajnos sokaknak meg kell kötni az ilyen kompromisszumokat.

Ahogy ilyen esetekben a vendégeknek is, hiszen csökkennek a választási lehetőségek, s nemcsak az étlapon, de a felkereshető egységek esetében is. Pedig vendég akad, a pünkösdi hétvégén több étteremtulajdonos szerint jobb volt a forgalom, mint tavaly a főszezonban, s a strandolók mellett komoly forgalomnövekedést hoz a kerékpáros turizmus is.

– vélekedett a Népszavának egy zamárdi étterem tulajdonosa. – A bérek, a rezsi, az alapanyagárak folyamatosan és drasztikusan növekednek, ám ezt egy az egyben nem lehet érvényesíteni az étlapon, az idén például messze nem a valós inflációt követően emelkedtek az árak. Ez egy ördögi kör, sőt örvény, ami sokakat lehúz, egyszerűen nincs menekvés. Csökkenteni kellene az áfát, mérsékelni az adókat, különben hamarosan nemcsak munkaerőhiányról fogunk beszélni, hanem arról, nincs elegendő vendéglátóhely a tónál. Ami megint elindít majd egy dominót, hiszen, ha nincs vállalkozás, kevesebb a foglalkoztatott, a befizetett adó, visszaesik a fogyasztás, s annak már nemcsak élvezeti, de társadalmi hatása is lesz.