A kezdeményezés keretében huszonnégy erkélyen huszonhét előadó váltja majd egymást, összesen harminchat fellépéssel – több mint tízórányi zenével. A programban a Pálferis Kamarakórustól Móser Ádám harmonikaszólóján át a csellóduókig, a hivatásos zenészektől a zeneiskolai növendékekig mindenféle előadó helyet kap – ha csak egy zsebkendőnyi erkélyen is. A koncertek helyszínei szétszóródnak a városrészben: a Szent István park környékén, a Pannónia utcában vagy éppen a Wein János park fölé nyúló erkélyekről szól majd a zene. Aki végigsétál a negyeden, egyik helyszínről a másikra sodródhat – a zene egyszerre lesz útvonal és találkozási pont.
A program ötletgazdája Kovács Tamás György urbanista, aki szerint szinte minden munkája ugyanoda fut ki: – Bármit csinálok, annak valahogy a város a vége, és volt mindig is. Az Erkélykoncertekről ugyanakkor egyáltalán nem saját találmányként beszél. A Covid-járvány idején sokan zenéltek erkélyeken, és a Pozsonyi Piknik programjai között is gyakran szerepelnek hasonló fellépések. Őt valójában az a kérdés kezdte el foglalkoztatni, mi történne, ha Újlipótváros egyszerre nyitná meg ezeket a félprivát tereit, és a megszokott utcákra kicsit más szemszögből tekinthetnénk. Ahogy fogalmaz,
őt „a privát ügy és a közügy kapcsolata” érdekli.
Az Erkélykoncertekre ezért elsősorban olyan alkalomként tekint, amely láthatóvá tehet kapcsolatokat, újakat hozhat létre, régieket erősíthet meg, és közösségi jelentést adhat olyan tereknek, amelyek mellett a hétköznapokban sokszor észrevétlenül haladunk el.
A kezdeti elképzelés tíz erkélyről és tíz fellépőről szólt. A jelentkezések azonban hamar túlnőttek ezen. A szervezés során az okozta számára a legnagyobb meglepetést, hogy az érdeklődés szinte teljes egészében alulról érkezett. – A huszonnégy erkélytulajdonos közül egyetlen olyan sincs, akinek én szóltam volna – mondja.
Pedig tulajdonképpen ez egy érdekes bizalmi kérdés: lakók nyitják meg saját erkélyeiket számukra ismeretlen zenészek előtt,
a zenészek ismeretlen lakásokba érkeznek, az utcáról pedig olyan emberek nézegetik majd a balkonokat, akiknek egyébként semmi közük nem lenne hozzájuk.
Mégis pont ez a lényeg. – Más úgy végigsétálni az utcán, hogy már tudod, ott jó fejek laknak – jegyzi meg Kovács.
Innen nézve az erkély szerepe új jelentést kap.
Olyan átmeneti tér, amely kapcsolatot teremt a lakás és a város között, miközben az itteni élet minőségét is meghatározza. Lassítja a várost, érdekesebbé teszi,
és segít emberi léptéket adni neki.
Mégis egyre kevesebbet használunk azokból a lehetőségekből, amelyeket ezek a félprivát terek kínálnak. Újlipótváros megannyi belső kertje is felparcellázva, sokszor teljesen elhanyagolva ásítozik a házak között – és akkor a tetőteraszokról még nem is beszéltünk. Kovács a budapesti „tetőtájat” mint végtelenül izgalmas kérdést veti fel: hogyan lehet megóvni és mégis úgy kihasználni ezeket a tereket, hogy az mind a ház vízelvezetési, energetikai és közösségi ügyeire is pozitív hatással legyen?
A közös terek újragondolását célzó projektekhez az önkormányzati támogatásokon túl azonban arra is szükség van, hogy valaki valóban elkezdje használni őket – kitegyen egy növényt, rendbe tegyen egy elhanyagolt sarkot, vagy csak felvesse a kérdést, mi lehetne itt.
Viszont tényleg csak el kell kezdeni valahol. Kovács Tamás György saját házának története is egy paradicsom kiültetésével indult. – Nekiálltunk a társasház közös kertjének kizöldítéséhez, amire nyertünk pályázati forrásokat is a kerülettől, így csináltunk egy magaságyást. Közben a lépcsőház növényei is megszaporodtak: két-három virág csoffadozott itt 2024-ben, most viszont több mint hatvan van közösen gondozva. Ha jól számolom, akkor nagyjából a lakások feléből került már ki növény. Aztán mivel a kert megszépült, meg tudtuk nyitni a házat a Budapest100-on, és megjelentek itt volt lakók, akiknek a történetei nyomán most emléktáblát avatunk Frici mamának, a ház első és utolsó, harminchárom évig regnáló házmesterének – meséli.
Ám közben érdemes megérteni, hogy alapvetően miért is vannak annyira elhanyagolva a házaink. Kovács arra világít rá, hogy Budapest nagy része eredetileg egészen más tulajdonosi viszonyokra épült, mint amelyek között ma működik. A bérházak régen egy-egy tulajdonos kezében voltak, akik „nevükre vették” az épületet, a lakások jelentős része pedig bérlakásként működött. Az államosítás után azonban tanácsi lakások lettek, és a rendszerváltást követő privatizáció során emberek százezrei váltak egyik napról a másikra tulajdonossá.
– Tetszik vagy sem, olyanoké lett a társasházak működtetésének, fenntartásának, felújításának minden feladata, akiknek erre sokszor nincs pénzük
– fogalmaz Kovács.
Úgy tűnik, mintha Magyarországon egyáltalán nem is lenne szükség bérlakásokra, kár, hogy a statisztika csalókaA háztartások vagyonának csaknem fele lakásokban fekszik, a gyors áremelkedés az egyik oka a magyarok gazdagodásánakA XX. század viharai is rendre közbeszóltak. Mindig akadt sürgetőbb feladat, mindig érkezett egy újabb történelmi fordulat, amely elhalasztotta a nagyobb felújításokat. Az épületállomány öregedett, a közös terek lassan háttérbe szorultak, az elmúlt évtizedekben pedig az új szempontok megjelenésével – mint az energiahatékonyság, a szigetelés vagy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás – még inkább megdrágult a karbantartás.
Így az, hogy egyre több olyan támogatási program indult, amely segít a társasházaknak túllépni a javításokon, Kovács szerint különösen nagy öröm. Józsefvárosban például átfogó társasházi támogatási rendszer működik, Terézvárosban pedig a Terézváros 2030 keretében egy páratlan homlokzatfelújítási program segíti a házakat. És szerencsére egyre több önkormányzat ismeri fel azt is, hogy a város működését a részvételi kezdeményezések éppúgy formálják, mint a vakolat vagy a csatornarendszer állapota. Így állt be az Erkélykoncertek mögé az Újlipótvárosért Egyesület mellett a XIII. kerületi önkormányzat is.
A program valójában saját életre kelt: a huszonhét fellépő és a harminchat koncert mögött zenetanárok, amatőr zenekarok, hivatásos előadók, lakók és szomszédok hosszú sora jelent meg – olyan emberek, akiknek jelentős része korábban egyáltalán nem ismerte egymást.
– Ráadásul az egész szervezésben eddig a legnagyobb konfliktusom az volt, hogy felhívott több erkélytulajdonos, hogy „mi is szeretnénk fellépőket”. Ezt a konfliktust valahogyan azért tudtuk kezelni – vallja be Kovács.
Hogy pontosan mi lesz ennek a kísérletnek az eredménye, az csak szombat este derül majd ki. – Biztosan lesz olyan fellépés, ami nem működik majd tökéletesen, de ez benne van. Mert ezt most próbáljuk ki először. Legközelebb már sokkal okosabbak leszünk. De én azt gondolom, hogy mindenképp lesz legközelebb – zárja Kovács Tamás György.
Az Erkélykoncertek így nem csupán nyári kultúrprogramnak ígérkezik, hanem a városi közérzethez, a szomszédsági kapcsolatokhoz és a közös terek újrafelfedezéséhez hozzájáruló kezdeményezésnek is.
Infó: Az Erkélykoncertek Újlipótvárosban június 13-án délután négy órától este nyolcig várja a közönséget összesen harminchat különböző koncerttel. A részletes program az „Erkélykoncertek Újlipótvárosban” Facebook-esemény oldalán található meg.
Frici mama emlékezete
A Budapest100 program során egykori lakók tértek vissza a társasházba, emlékeikből pedig fokozatosan kirajzolódott Frici mama alakja, aki harminchárom éven át volt a ház házmestere. A második világháború idején embereket mentett, miközben saját családja biztonságát is kockára tette. A lakók kezdeményezésére emléktáblát állítottak tiszteletére, amelyet idén júniusban avattak fel. Különlegessége, hogy ezzel Budapest mindössze harmadik olyan emlékhelye jött létre, amelyet házmesternek szenteltek.
Kovács Tamás György szerint a történet jelentősége abban is rejlik, hogy „egy nagyon klasszikusan vett kisember története” kerülhetett a figyelem középpontjába – egy olyan emberé, akinek emléke a közösségi emlékezet révén maradhatott fenn.
