Minden korábbinál szélesebb körnek kínál kedvezményes hiteleket az Otthon Start program, de kezdettől egyértelmű volt, hogy az így sem jelenthet mindenki számára üdvözítő megoldást. Vannak ugyanis olyan élethelyzetekben lévők, illetve olyan anyagi körülmények között élők, akik nem tudják a programba való belépés feltételeit teljesíteni. A lakáspolitika azon célja, hogy minél többen rendelkezzenek saját otthonnal, ki kéne, hogy egészüljön azzal: senki ne maradjon fedél nélkül, illetve senki ne kényszerüljön méltatlan lakhatási körülmények közé – összegezte Petz Raymund, a GKI Gazdaságkutató Intézet vezető elemzője a Népszavának.
Tény, hogy az Otthon Start program felpezsdítette a magyarországi lakáspiacot (és jócskán megdobta a program keretében elérhető, azaz hitelezhető lakások árát). A hitelezési adatokból látható a jelentős élénkülés, amit a program magával hozott: a program keretében kötött új kölcsönszerződések összege 2025 végére elérhette az 500 milliárd forintot a BiztosDöntés.hu számításai szerint. Ezzel megdől a 2024-es rekord is, miközben a támogatott hitelek részesedése is megugrott a piacon.
Erősen túlértékeltek a lakások, Európa-rekorder áremelkedésbe fordult a magyar ingatlanpiacA legfőbb érv az államilag támogatott hitellel történő ingatlanszerzés alátámasztására, hogy a magyar lakosság kulturálisan, történelmileg a saját lakáshoz kötődik, a bérlakás egyfajta földönfutóvá válást jelent. Ettől pedig a magyarok irtóznak. Emellett olyan költség-haszon elemzések is olvashatók, amelyekből kiderül, hogy jobban megéri lakást vásárolni a kedvezményes, fixen 3 százalékos kamatozású hitellel, mint bérlakásban lakni. De vajon valóban megoldja-e az Otthon Start az összes hazai lakhatási gondot? – tette fel a sokakat érintő kérdést a GKI szakértője.
A háztartások vagyonának csaknem fele lakásokban fekszik, a gyors áremelkedés az egyik oka a magyarok gazdagodásánakA tisztánlátáshoz tudni kell, hogy a mai helyzet gyökerei három évtizedre nyúlnak vissza, ugyanis a rendszerváltás után minden kormány a tulajdonszerzést támogatta – szögezte le Petz Raymund.
A különböző magyar kormányok abban mélyen egyetértettek, hogy a lakhatás támogatását elsősorban a tulajdonszerzés ösztönzésén keresztül érdemes megvalósítani. Ennek az eredménye, illetve következménye, hogy a magyarországi lakhatási támogatások teljes összegén belül immár meghaladja a 90 százalékot a különféle lakásvásárlást támogató programokra költött források aránya.
És nemcsak állami forrásokból támogatták a tulajdonszerzést, hanem a lakásprivatizációval is, amelynek folyamata mindenki számára előnyös volt. A lakók, korábbi bérlők ugyanis a piaci ár töredékéért jutottak öröklakásokhoz, az önkormányzatok pedig megszabadultak a – többnyire lerobbant – ingatlanok kezelésének, karbantartásának terheitől. A lakásprivatizáció látványos mérlege: 1990-ben még közel 800 ezer önkormányzati bérlakás volt Magyarországon, azaz lényegében minden ötödik lakás ilyen volt. Ez a szám 2000-re kicsivel 180 ezer alá esett. Itt azonban nem állt meg az önkormányzati lakásállomány szűkülése, ugyanis 2024-re ezen ingatlanok száma 100 ezer körülire csökkent, ami a hazai lakásállománynak mindössze a 2 százalékát teszi ki.
Kormányok sora bukik meg a lakhatási válságokon, de Magyarországon a közvélemény szeme se rebben az ingatlanár-emelkedése láttánA statisztika csalóka, ugyanis azt mutatja, hogy egyre kisebb az igény a bérlakásokra, hiszen a nyilvántartott lakásigénylők száma 2000 és 2024 között a harmadára csökkent. A valóság azonban más – tette hozzá Petz Raymund, leszögezve: vélhetően azért csökkent az igénylők száma, mert az érintettek nem látnak esélyt arra, hogy az igénylés révén valóban lakáshoz jussanak. Az önkormányzatok ugyanis évente 5-8 ezer lakást utaltak ki az elmúlt két évtizedben, tehát az igénylés tényleg nem biztat a siker lehetőségével. Aki meg tudja fizetni, az a magánbérleti piachoz fordul. Itt évente 50-70 ezer új bérleti szerződés születik – a KSH adatai szerint –, vagyis e szegmens tízszer nagyobb forgalmat bonyolít, mint a szociálisbérlakás-szektor.
Tavaly nyáron bejelentették az első lakáshoz jutást segítő programot, amely a korábbi lakástámogatási formáknál (csok, Babaváró) jóval szélesebb kör számára tette lehetővé a kedvezményes hitelek felvételét. Elvileg ez olyan csoportok számára is lehetővé tette a lakásvásárlást, amelyek korábban, a drasztikusan emelkedő lakásárak miatt, kiárazódtak a piacról. Csakhogy – mint az árplafonig felzárkózó gyors áremelkedés nyomán egyértelművé vált – akik nem képesek csatlakozni a programhoz, azok számára még a korábbinál is nehezebb lett a saját otthon megteremtése. Minden korábbinál nyilvánvalóbbá vált, hogy egyre több fiatal, pályakezdő, egyedülálló vagy alacsony keresetű ember számára elérhetetlen a saját lakás – még kedvezményes hitellel is. Az állami támogatások jellemzően azoknak segítenek, akiknek már eleve megvan az elegendő önerő, biztos a munkahelyük, a családi hátterük. Akinek nincs, az kimarad. Jobb esetben tudja finanszírozni a magánbérlakás-piaci díjakat, avagy sem. Jobb esetben hozzájut egy önkormányzati lakás bérlői jogához – rosszabb esetben ahhoz sem.
Felpörgött a budavári bérlakások kiárusítása, az első 105 lakást átlagosan a forgalmi érték közel negyedéért vihették a bérlőkKomoly probléma, hogy a bérlakás Magyarországon nem megoldás az élethosszig tartó lakhatásra, de mint ideiglenes megoldás, szükséges. A fiatal pályakezdők, a válás, szétköltözés után új életet kezdeni akarók számára a bérlakás ideiglenesen megfelelő megoldás lehet. Az önkormányzati lakások bérleti szerződéseinek csak kevesebb mint a fele határozatlan idejű, a többi három-, öt- vagy tízéves lejáratú. A legtöbb szerződés a magánbérleti szektorban is határozott idejű.
Az elmúlt évtized támogatási programjainak egyike sem írta elő, hogy a kedvezményes feltételeket csak olyan család veheti igénybe, amely lakhelyeként használja a megvásárolt ingatlant. Azaz a támogatást igénybe lehetett venni a család második, harmadik lakásának megvásárlására is, amit kézenfekvő módon bérbe adtak-adnak. Az állami lakásvásárlási támogatások a kormányoknak a bérlakásokkal szembeni ellenérzése dacára tulajdonképpen bővítik a magánbérleti szektort – összegezte a szakértő.
Ez lényegében azt is jelenti, hogy a támogatásokat felvenni tudó és akaró, valamint az azokat felvenni nem tudó családok között egyre nagyobbak lesznek a vagyoni különbségek.
„Egy modern lakáspolitikának nem egyetlen életútra szabott válaszokat kellene adnia. Ha nincs elérhető bérlakás, az rontja a társadalmi mobilitást, késlelteti a családalapítást, és akár az elvándorlást is erősíti” – figyelmeztetett Petz Raymund. A szakértő szerint hosszú távú, több pillérre épülő lakáskoncepcióra lenne szükség, amely a tulajdonszerzés mellett a bérlakásszektort és a legkiszolgáltatottabb csoportokat is érdemben támogatja. Mert amíg a lakáspolitika kizárólag az „otthonteremtőkre” koncentrál, addig sokan maradnak fedél nélkül – vagy méltatlan körülmények között.
Nem vonzó a bérleti modell, őszre várta a Fővárosi Lakásügynökség felfutását a városvezetés, de úgy tűnik, elszámította magát