Amikor elkészült a ház, Virág elvtárs megérkezett a zöldövezetbe három autóval. A ház előtti bokrokat kivágatta a kellemesebb parkolás érdekében. A sünök, akik a bokrok alatt éltek, hiába emelték fel az égig a tüskéiket, hiába puffogtak, menniük kellett, mert az autó az úr. Csakhogy Virág elvtársnak nincsen fia, ezért a három lányának megvette a legmenőbb elektromos autót. Ez bizony nem a régi pedálos Moszkvics, amit lábbal kell hajtani, hanem magától megy, gombnyomásra indul a verda.
Kötelező program lett Virágéknál, hogy minden délután beülteti a gyerekeket az elektromos izébe, és a lányok szépen lassan, az apjuk mellett haladva élvezhetik a kényelmes utazást. A nagy kaland egy útszakaszon, saroktól sarokig zajlik.
A kisautónak olyan hangja van, mintha a fogorvosnál ülne az ember, és éppen tövig csiszolnák le az egyik fogát.
Nem éppen andalító, kellemes muzsika a fülnek.
Az autóval az utca közepén haladnak, fittyet hányva a hirtelen beforduló kocsiknak és a balesetveszélynek. A lényeg nem ez, hanem az elektromos autó, amit a lányok büszkén vezetnek. Bár senki nem nézi őket, nincsenek irigy tekintetek; a környéken lakó gyerekek eddig is remekül élvezték a gyerekkort elektromos kisautók nélkül. A Virág lányok viszont azt gondolják, ők a legmenőbbek a környéken. Bár csak saroktól sarokig mutatják be a drága kis játékukat, valahogy mégsem standolnak a kerítésnél a gyerekek, és nem sóvárognak a lányok autója után.
A többi gyerek a környéken rollerezik, lábbal hajtja a biciklijét, fogócskázik, pillangókat kerget és gyíkokat hajkurászik. Hangosan kacagnak, szaladgálnak. A Virág lányok pedig ülnek az elektromos autóban, lassan haladnak az apjuk mellett, és az elektromos csodából bámulják a valós gyermeki létezés apró mozzanatait.
Viszont Virág elvtárs tobzódik az elektronika adta boldogságban – ami neki gyerekkorában nem adatott meg –, és talán ez is valami. Kár, hogy a gyerekek ezt kevésbé élvezik.
