Román szupersztárral nyitott a régió egyik vezető filmfesztiválja

Nagy utat tett meg a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – az erdélyi mustra immár a negyedszázados jubileumát ünnepli. A régió egyik vezető mozgóképes rendezvénye most nem világsztárokat diszpontált a nyitó gálára, mely a Plata Unirii többezres közönsége előtt zajlott, hanem „hazai” sztárokat: első körben Nadia Comăneci -t, aki idén ötven éve Montreálban végrehajtotta a lehetetlent: minden gyakorlaton tökéletes pontszámot szerzett, ezzel maga mögé utasítva a sportágat mindaddig uraló szovjet lányokat. A fesztivál igazgatója, Tudor Giurgiu pedig, milyen véletlen, dokumentumfilmet készít róla és ebből lehetett látni egy tízperces ízelítőt. Ezután Nadia Comăneci is a színpadra lépett, és hosszadalmas beszédében kiemelte milyen fontos, hogy a fiatalokat támogassuk, illetve. hogy az amerikai emigrációja ellenére nem felejtette el honnan indult. Ezután jött a nyitófilm, a fesztiváligazgató Tudor Giurgiu 3 nap szeptemberben című alkotása, mely igazi gálamű. A négy nap alatt forgatott mű egy este története és tulajdonképpen rendezői bravúr, hiszen egy csaknem hetven perces egysnittes komédiáról van szó. A Fekete-tenger egyik üdülőtelepén zajlik a cselekmény, ahol egy panzióban esküvőre gyűlt össze a boldog násznép, ám a boldogító igen előtt megjelenik a vőlegény volt titkárnője egy terhességi teszttel. Innentől fogva mindenki kitalálhatja miért.

A versenyprogram, mely Mihai Chirilov művészeti igazgató válogatása olyan művekből áll, melyek korábban már más nagy mustrákon debütáltak, de azért, mert rossz szekcióban voltak, vagy akarva-akaratlanul eldugták őket, nem kapták meg a megérdemelt rivaldafényt. A jóvátétel versenye – hívhatnánk így is – egészen kiváló műveknek ad új lehetőséget. Az egyik ilyen gyöngyszem Goran Stankovic Oce nas (Miatyánk) című drámája, melyet a rendező úgy vezetett fel, hogy megtörtént eseményeken alapul. A szerbiai vidéken lévő templom afféle rehabilitációs központként működik visszaeső heroinisták számára. Itt ébred Dejan, akit anyja küldött be „kezelésre” és megpróbál beilleszkedni, miután rájön, innen nincs reális menekvés. Aztán az egyik új érkező csizmájában talál egy adag heroint, amit elfogyaszt, így büntetésben részesül. Branko atya a szponzorát kényszeríti arra, hogy lapáttal brutálisan elverje.

Aztán jön az első fordulat: kikerül a sajtóba, ahogy Dejant elverték és erre érkezik a médiaérdeklődés, ám ekkor Dejan az atya mellé áll. Mint később kiderül, hibásan, mert Branko atya végül is halálra veri az egyik drogos pártfogoltját a nagy nevelés hevében. Goran Stankovic rendező a vetítés után a döbbent közönségnek elmondta, hogy a történet annyiban tér el a valóságtól, hogy Branko atya valós életbeli alteregója évekkel kősőbb verte agyon az egyik pártfogoltját, nem úgy, mint a filmben, ahol csak hónapok telnek el. Lapunk kérdésére, hogy a valóságban mi történt a pappal, Stankovic elmondta, hogy az egyház nem határolódott el, sőt, engedték, hogy tovább gyakorolja a tevékenységét. Sőt, a mai napig sokan nem tartják őt bűnösnek. A direktor kiemelte, hogy nyolc éve kezdték el a fejlesztést, és nagyon nehéz volt összerakni a költségvetést, ezért kényszerültek hat országos koprodukcióra. Illetve, érdekesség, amikor forgattak 2024-ben, akkor a rendőrség segítette őket, da a hadsereg nem, mert ők nagyon szoros kapcsolatban állnak a szerb pravoszláv egyházzal. „A rendőrség akkor még független volt, ma már ők sem” – húzta alá. Mindemellett a filmben látható templom és tábor kialakítására – mivel az egyház a megkeresésükre elhatárolódott – egy volt katona bázist használtak a szerb-bolgár határon. Végezetül arra a kérdésre, „mennyi szeretetet ás gyűlöletet” kapott Szerbiában, hogy elkészítette a filmet, azt mondta, még nem mutatták be a művet, de az őszi premier kapcsán már elérhetővé tették az előzetest, ám már elindult a vallásosságra hivatkozó gyűlölet-cunami.

Másik megdöbbentően eredeti és erős versenymű a Truly Naked (Valóban meztelen), Muriel d'Ansembourg író-rendező alkotása. Ez is olyan mű, melynek az alapszituációja, már önmagában „őrület” A történet középpontjában Jamie, a brit középiskolás áll, és igaz bizarr családban él: apja afféle kiöregedett pornós, aki próbál haladni a korral és online tartalmat gyárt. Az operatőr és rendező maga Jamie, aki önmagában küzd a helyzettel és a normalitásra vágyakozik. A törékeny valóság akkor kezd el szétesni, amikor az iskolában Jamie kap egy feladatot: a függőségről kell kutatást végeznie és tanulmányt írnia. Ehhez ráadásul kap egy osztálytársat, a vagány Ninát, akinek a természetes kíváncsisága életveszélyes. Ebből még lehetne egy finomkodó drámát is elképzelni, de Muriel d'Ansembourg elmegy a falig. A mindent és mindekit kihasználó apa kegyetlenségét elviszi az lehető legtovább és már nem tudjuk a szeretetét bármilyen módon értelmezni. Jamie gyermekkorától fogva aberrált zaklatottsága nem engedi meg neki, hogy morálisán tudjon egy nőhöz közelíteni, a szeretkezést összetéveszti a pornóval, jelesül például az arcra élvezés esztétikájával. Csupa-csupa lelkisérült karakter, ki önként, ki önkéntelenül, de a lehengerlő. hogy végre egy film, mely a jelenségről és az ahhoz kapcsolódó problémákról nem csak szalonképes unalomra csomagoltan beszél, hanem kőkeményen direkten és azal a céllal, hogy szembesítsen mindenkit a legtitkosabb „dolgaival”. Lehet felháborodni, vagy ízléstelenségről beszélni, ez lehet személyes vagy felvállat hipokratizmus, de ha ezt tesszük, érdemes magunkba fordulni. Ellenben, ha tetszik, amit látunk, akkor meg pláne.