Pataki Mari (Törőcsik Mari) a körhintán, Pelikán József (Kállai Ferenc) a szocialista szellem vasútján – a magyar filmtörténet emblematikus pillanatai. Ezeket pedig nemcsak a moziban vagy a képernyőn láthatjuk, hanem standfotókon is, amelyeket az úgynevezett állófényképész készít a forgatáson. A Mai Manó Házban rendezett Felvétel! című kiállításon ezt a szakmát ismerhetjük meg, amely a magyar filmgyártáshoz hasonlóan szintén 125 éves – a kiállított képek a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumából érkeztek.
Az első magyar film, az 1901-es A táncz forgatásán is dolgozott állófényképész, aki a kamerában futó filmmel párhuzamosan üveglemezre rögzítette az egyes beállításokat, és mai szóval élve werkfotókat is készített, vagyis kissé tágabb képkivágásban megörökítette a forgatás körülményeit. A standfotók képes levelezőlapokon és sajtótermékekben jelentek meg, az adott film népszerűsítését szolgálva. A kiállítás arra is kitér, hogy ezek a képek történeti forrásokként is fontosak, mivel sok esetben a filmszalagok nem maradtak fenn, a fényképek viszont igen. Így az elveszett mozgóképekről ma már csak standfotók alapján alkothatunk képet – mint az említett A táncz esetében, amelyről néhány képeslapot a jelen tárlaton is láthatunk.
Az állófényképész munkája összetett: egyetlen képbe kell sűrítenie a film hangulatát és akár a történetét is. A Mai Manó Ház első emeletén erre számos példát láthatunk hét ikonikus magyar filmből: Schandl Teréz képeit a Körhintáról (1955), Inkey Tibor fotóit az Egri csillagokból (1968), Domonkos Sándor felvételeit A tanúból (1969), Markovics Ferenc képeit a Szerelemből (1970), Inkey Alice felvételeit az Égigérő fűből (1979) és A Pogány Madonnából (1980), illetve Gáspár Miklós fotóit az Egészséges erotikából (1985).
A tárlaton magukról a standfotósokról is megtudhatunk érdekességeket. Schandl Teréz, akinek egyik legfontosabb munkája a Körhinta fotografálása volt, nemcsak filmeket örökített meg, hanem szociofotókat is készített. Ipari munkások mindennapjait, az utcai életet és a piacokat is lencsevégre kapta, képei pedig képeslapokon és kiadványokban jelentek meg.
A filmekről nemcsak képeket láthatunk, hanem fontos filmtörténeti információkat is megtudhatunk. A tanú forgatókönyvét eleinte Aczél György, a Kádár-korszak kulturális életének ideológusa is támogatta, a filmet azonban elkészülte után betiltották. Csak 1979-ben kerülhetett a közönség elé; addig féllegális vetítéseken, filmklubokban és másolt kópiákon terjedt. 1981-ben a Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában mutatták be, így a nemzetközi közönség is láthatta. A film 2019-ben restaurált, eredeti változatában tért vissza a dél-franciaországi kikötővárosba, amikor levetítették a Cannes Classics programjában – jól mutatva, hogy az alkotás kiállta az idő próbáját.
Az Egri csillagok filmadaptációja szintén óriási siker lett: már az első héten egymillió jegyet adtak el rá, végül tizennyolc milliószor látták. A tárlat kiemeli, hogy Várkonyi Zoltán filmje a maga korában igazi blockbuster volt, mivel az eredetileg tervezett 19 millió forintos költségvetés végül 45 millióra nőtt. A forgatás grandiózus méreteit jelzi, hogy az ostromló sereget ötezer sorkatona alakította.
Az Egészséges erotika forgatása szintén rendhagyó volt, igaz, más szempontból. Tímár Péter első nagyjátékfilmje a szocialista termelési filmek világát figurázta ki, amihez a rendező egyedi stílust talált ki. A színészeknek számos jelenetben visszafelé kellett mozogniuk vagy hétköznapi mozdulatokat elvégezniük, a jeleneteket pedig megfordítva vágták a filmbe, így azok burleszkszerűvé váltak. Nemcsak a mozgás volt szokatlan, hanem a szereplők beszédstílusa is: a félbehagyott mondatok, a rövidítések és a kifacsart szóhasználat a korabeli bürokratikus nyelvezetet parodizálta.
Infó: Felvétel! – Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből. Kurátor: Baki László (1. emelet), Kurutz Márton, Sipőcz Mariann, Szállás Gabriella (2. emelet). Mai Manó Ház (Budapest, VI., Nagymező utca 20.), megtekinthető augusztus 23-ig.
