Manapság már simán előfordul, hogy egy mesterséges intelligenciával generált, az eredeti előadót másoló dal szerez több ezres vagy akár milliós hallgatottságot, vagy hogy egy így komponált zene csendül fel egy sporteseményen. Előbbihez hasonló Magyarországon is történt, amikor 2025 nyarán a már feloszlott Kistehén zenekartól két album is felbukkant a Spotify zenemegosztó oldalon, méghozzá az együttes tudta nélkül. Bár a nagy valószínűséggel mesterséges intelligencia segítségével előállított hangzás csak nyomokban volt hasonlatos Kollár-Klemencz László egykori zenekarának jellegzetes stílusához.
Utóbbira idén februárban akadt példa, amikor a milánó–cortinai téli olimpiai játékokon két cseh jégtáncos, Kateřina Mrázková és Daniel Mrázek mesterséges intelligenciával előállított zenét használt ritmustáncprogramjában. A gyakorlatot a versenyszabályzat ugyan nem tiltja, a testvérpáros nem is először élt ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor az eset újfent vitát generált azok körében, akik a technológia térhódításától tartanak. Arról nincs hivatalos információ, hogy a táncosok miért döntöttek mesterségesen előállított zene mellett, de az eset jól mutatja,
a mesterséges intelligencia előretörése nemcsak művészetfilozófiai kérdéseket vet fel.
A jelenleg még mindig formálódó jogi környezet sokkal földhözragadtabb problémákra is próbál választ találni.
Az Európai Unió már 2024-ben elfogadta a mesterséges intelligenciáról szóló rendeletét (AI Act), amely egyszerre kívánja biztosítani az átláthatóságot, a fogyasztók védelmét és az innováció lehetőségét. Az AI azóta ugrásszerű fejlődésen ment keresztül, gyakorlati alkalmazásainak következményeit pedig a szakemberek csak most igyekeznek felmérni.
A zeneiparban a szerzői jogok kezelésében Magyarországon kulcsszerepet játszik az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület. Tóth Péter Benjámin, az egyesület Üzleti Transzformációs Főosztályának igazgatója lapunknak arról beszélt, hogy a mesterséges intelligencia kérdése jelenleg a hazai zeneipar egyik legsürgetőbb problémája, a kulturális termékeket és szolgáltatásokat terhelő magas áfa mellett.
A szakértő szerint az AI megfelelő szabályozása azért sem tűr halasztást, mert már most látszik: használata hosszú távon elkerülhetetlen. A háttérmunka megkönnyítésére és gyorsítására kétségkívül léteznek hasznos alkalmazások, és előfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor egy AI-eszköz rövid idő alatt képes előállítani egy nagyon specifikus zenét. Ez adja a versenyelőnyét: gyorsabb és olcsóbb.
Sokkal problémásabb azonban a generatív rendszerek működése, amikor azok létező előadók stílusát másolva hoznak létre új tartalmakat.
A szakértő megjegyzi: ezeknek a programoknak a betanításához nem elegendő néhány száz vagy ezer dal. A lehető legjobb minőség érdekében minél több zenét kell „ismerniük”, a felhasznált művek jogszerűsége pedig továbbra is vitatott kérdés. Az elmúlt években számos per is indult emiatt. A hangfelvétel-kiadók egyrészt védik saját szellemi tulajdonukat, másrészt tárgyalnak a szolgáltatókkal a megfelelő üzleti modellek kialakításáról.
Utóbbival kapcsolatban Tóth Péter Benjámin szkeptikus. – Egy kicsit megint az az érzésem, mint amikor az internet hajnalán a lemezkiadók némileg félreértették, hogy merre van a valódi probléma. Akkor abban hittek, hogy másolásvédett CD-ket kell eladni.
Nem értették, hogy más a társadalmi igény, hogy nem a fizikai formátum a jövő. Most valami hasonló történik
– fogalmazott.
A szakértő szerint a probléma ott kezdődik igazán, amikor az emberek rájönnek, hogy egy robot által generált zene felhasználása után nem kell jogdíjat fizetni. Ez azonban nem elsősorban az egyéni felhasználók szintjén jelent veszélyt. „Sokkal inkább akkor, ha például egy rendezvényszervező, egy csatornaigazgató vagy egy filmrendező rájön, mennyit spórolhat azzal, ha mesterséges intelligencia által generált zenét használ. Az viszont, hogy ez eddig miért nem történt meg tömegesen, már nehezebb kérdés. Valószínűleg a jogi bizonytalanság az oka” – mondta.
Arra a kérdésünkre, hogy számszerűsíthető-e a mesterséges intelligencia térnyerése által okozott bevételkiesés, a szakértő hangsúlyozta: a zeneipar ennél jóval összetettebb. „A legszembetűnőbb problémát az úgymond funkcionális zenénél látjuk: filmzenéknél, sorozatoknál, televíziós és rádiós műsoroknál, reklámfilmeknél vagy a különböző háttérzenéknél. Itt van a legnagyobb piaci kockázat.
Egyes előrejelzések szerint a teljes bevétel akár 25 százalékos csökkenését is jelentheti.
Az A-listás előadókat féltem ettől legkevésbé. Lehetséges, hogy a hirtelen megjelent szintetikus tartalomözön végül éppen a személyes rajongói kapcsolatok és a valódi karakterek reneszánszát hozza magával.”
A zenekar, amelyet még lemásolni sem könnyű
Egy hamis koncertfelvétel buktatta le, mekkora rajongótábora lett néhány hónap alatt az Angine de Poitrine együttesnek. A kanadai duó saját készítésű hangszerekkel, maszkok mögé rejtett identitással és szokatlan zenével vált a nemzetközi színtér egyik legkülönösebb új jelenségévé.
Nemrég egy olyan videó kezdett terjedni a közösségi médiában, amely szerint az Angine de Poitrine egy moszkvai bárban lépett fel idén májusban. A felvétel azonban gyorsan lebukott. Nem elsősorban az együttes művészeti menedzserének nyilvános tiltakozása miatt, hanem azért, mert a néhány hónap alatt több tízmilliósra duzzadt rajongótábor kiszúrta: olyan nincs, hogy a zenekar egyik tagja egynyakú gitáron játsszon.
Tényleg nincs. A Khn és Klek nevű tagokból álló kanadai duó zenéjében a dobszett mellett egy egyedi készítésű, duplanyakú hangszer játssza a főszerepet. A különleges gitárt egyszerre ritmus- és basszusgitárként építették meg, a bundok közötti tájékozódást pedig sötétben foszforeszkáló jelölések segítik. Minderre azért van szükség, mert a zenészek egy hatalmas, fekete-fehér pöttyökkel díszített papírmasé fej mögé rejtőzve lépnek színpadra.
Bár az együttes első, Vol. I. című albuma már 2024-ben megjelent, a nemzetközi áttörést a seattle-i KEXP stúdióban rögzített koncertfelvétel hozta meg 2026 februárjában. A videó vírusként terjedt a közösségi médiában, a turné több állomására percek alatt elfogytak a jegyek, a Montreali Nemzetközi Jazzfesztivál pedig kiemelt fellépőként hívta meg a zenekart.
A népszerűségre ráerősített az április elején megjelent Vol. II. című második album is. Ezzel együtt egyre többen találkoztak azzal a meghatározással, amely szerint az Angine de Poitrine „pitagoraszi-kubista, dada-rock mantra zenekar”. A kifejezés ugyan nem hivatalos műfaji kategória, de jól érzékelteti azt a nehezen besorolható világot, amelyben a math rock technikai virtuozitása, a dadaizmus abszurditása és a performanszművészet látványossága találkozik.
Az Angine de Poitrine zenéjében az ének többnyire háttérbe szorul, helyét torzított hangok és nehezen értelmezhető nyelvi töredékek veszik át. Rajongói szerint éppen ez a végletekig vitt egyediség teszi a zenekart a mesterséges intelligencia korának egyik legérdekesebb jelenségévé: olyan virtuóz és különös produkció, amelyet egyelőre nehéz volna algoritmusokkal reprodukálni.
