Újra látható Albrecht Dürer 1502-ben készült Mezei nyúl (Feldhase) című műve az Albertina Múzeumban a bécsi intézmény kétszázötvenedik születésnapját ünneplő kiállításon. Noha a művészettörténet talán leghíresebb nyulát korábban is láthatta a közönség, az egy fakszimile volt, vagyis az eredetihez mindenben hasonló másolat. Ezúttal azonban az eredetit csodálhatjuk meg, és még számos remekművet, többek között Rembrandt, Rubens, Goya, Cézanne, Manet, Schiele és Klimt alkotásait.
– Örülünk, hogy egy nagy kiállításon mutathatjuk be a mesterműveket, de a tárlat végigveszi azt is, hogyan jött létre ez a híres gyűjtemény, és miként őrizték meg a különböző válságok során. A kollekció Velencéből indulva több európai helyszínt is megjárt, mielőtt végleges otthonára talált volna az Albertinában – mondta a Népszavának Ralph Gleis, az Albertina igazgatója. Hozzátette: a tárlat az intézmény későbbi történetét is bemutatja, az első világháborút követő évektől a második világháborún át egészen napjainkig.
A kiállítás 1776-tól indít, amikor a felvilágosodás eszméi már javában formálták Európát, július 4-én pedig megszületett az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat. Ugyanebben az évben kezdett műtárgyakat gyűjteni Albert Kázmér szász–tescheni herceg és felesége, Mária Krisztina főhercegnő. Velencében vásárolták meg Giacomo Durazzo olasz nemes jelentős grafikai kollekcióját, amely a későbbi Albertina alapját adta.
A gyűjtemény 1796-ban újabb jelentős darabokkal bővült. Ekkor kerültek a kollekcióba többek között Hieronymus Bosch, idősebb Pieter Bruegel, Rubens, Rembrandt és Albrecht Dürer rajzai, köztük a híres Mezei nyúl. A tárlaton valamennyi nagy mestertől láthatók művek.
A kollekciót az örökösök tovább gyarapították, mígnem az Albertinát 1919-ben államosították, és megnyílt a nagyközönség előtt. A második világháború kitörése után a műtárgyakat Ausztria különböző pontjaira menekítették. Ez bölcs döntésnek bizonyult, mert 1945. március 12-én az Albertina épületét súlyosan megrongálta egy amerikai bombatalálat.
Az újjáépítés a háború után azonnal megkezdődött, a műtárgyak pedig 1947-ben tértek vissza eredeti helyükre. A múzeum 1952-ben nyitotta meg újra kapuit. A következő évtizedekben a gyűjtemény folyamatosan bővült: bekerültek az osztrák modernizmus meghatározó alkotói, majd a nemzetközi kortárs művészet fontos művei is. Az épület is jelentős átalakuláson ment keresztül, többek között Hans Hollein ikonikus, lebegő tetős bejáratának kialakításával.
– 1999-ben jött létre fotógyűjteményünk, amely ma mintegy százhúszezer műtárgyával Ausztria legnagyobb ilyen kollekciója. Később a Batliner- és az Essl-gyűjtemény is hozzánk került. A mostani tárlatot nem a múlttal akartuk lezárni, ezért kapta a Gyűjteni a jövőért címet. A múzeum jövője is kétszázötven évvel ezelőtt kezdődött el – fogalmazott Ralph Gleis. Az igazgató szerint minden generációnak újra fel kell tennie a kérdést, hogy mit és miért akar megőrizni a jövő számára. Az Albertina ma mintegy 1,2 millió műtárgyat őriz, évente pedig körülbelül 1,3 millió látogatót fogad.
A gyűjtemény idővel kinőtte eredeti otthonát. Ennek eredményeként 2020-ban megnyílt az Albertina Modern, amely huszadik századi és kortárs művészetet mutat be, 2024-ben pedig a Bécs melletti Klosterneuburgban nyílt új kiállítóhely. Az Albertina így ma már nemcsak a múlt örökségét őrzi, hanem a jövő múzeumát is építi.
Infó: Collecting for the Future – 250 Years of the ALBERTINA Museum. Kurátor: Ralph Gleis, Christof Metzger. Albertina (Bécs, I. kerület, Albertinaplatz 1), megtekinthető október 11-ig.
