Az elmúlt időszakban Orbán Viktor időnként a szlovák miniszterelnök Robert Ficóval közösen akadályozta az Ukrajnáról szóló politikai nyilatkozatot, most erről már meg lehetett állapodni. Ez sokak szerint egy fontos előrelépés volt, amely megmutatta az EU elkötelezettségét. Az ilyen EU-csúcson hivatalosan úgynevezett következtetéseket fogadnak el az állam- és kormányfők, amelyek egy politikai nyilatkozatot jelentenek.
Ez egy fontos hét volt Ukrajna számára, ugyanis hétfőn kezdődtek meg hivatalosan Ukrajna csatlakozási tárgyalásai az EU-val, ekkor nyitották meg az úgynevezett első klasztert. Ez a többek közt alapjogokról és jogállamiságról szóló tárgyalási fejezeteket jelenti. Az Európai Bizottság és Ukrajna is ugyanakkor azt javasolta, hogy a többi öt klaszter esetében is kezdődjenek el a tárgyalások, ezzel is jelezve az elköteleződést.
Hivatalossá vált a Magyarország és Ukrajna közötti megállapodás, Magyarország nem gördít többé akadályt Ukrajna EU-csatlakozása eléMagyar Péter a csúcs utáni sajtótájékoztatón azt mondta, ő akadályozta meg, hogy egy olyan szövegrészt fogadjanak el, ami arról szól, hogy a lehető leghamarabb nyissák meg a további klasztereket. Igaz, ahogy a kormányfő is jelezte, nem volt egyedül azzal az állásponttal, hogy várni kell a következő lépésekkel.
Az ukrán elnökön kívül nem sokan támogatnának gyorsított vagy különleges eljárást sem a csatlakozási tárgyalások során.
Több keleti és nyugati tagország diplomatája és vezetője is hangsúlyozta, hogy csakis az érdemek alapján haladhat a folyamat- vagyis Ukrajnának a Nyugat-Balkánhoz hasonlóan előbb át kell ültetnie az uniós szabályokat a nemzeti jogrendbe, a csatlakozás csak ezután jöhet.
Ez az EU-csúcs volt az első alkalom, hogy a legmagasabb szinten egyeztettek az EU következő hétéves, 2028-2034 közötti költségvetésérő (MFF). Az új költségvetés sok szempontból egészen más lesz, mint a korábbiak. Az Európai Bizottság tavaly tette le az első javaslatot az asztalra, ez alapján 2028-tól több pénz jutna központi elosztáson keresztül – vagyis nem a tagállami kormányok által elosztva- a versenyképesség növelésére és például a védelmi szükségletekre is.
A hagyományos uniós támogatási területeket, mint a területi és regionális fejlesztéseket jelentő kohéziós támogatásokat és a mezőgazdaságnak járó pénzeket egy közös borítékba tennék és itt valamivel nagyobb szabadsága lenne a tagállamoknak, hogyan költik el ezeket. Ennek a fejében egy nemzeti tervet kell majd leadni, amikben a kormányok bizonyos reformokat vállalnak, és a kifizetéseket ehhez kötnék. A logikája hasonló, mint a Covid-járvány után létrehozott helyreállítási alap, az RRF rendszere. Itt a tagállamok vállalásokat teljesítenek, és ezen mérföldkövek teljesítése után érkezhet a pénz. A Helyreállítási Alap esetében évek alatt kellett volna lépésenként végrehajtani ilyeneket, de Magyarországon a Fidesz-kormány inkább a „Brüsszellel” való háborút választotta, és leállt a teljesítéssel.
Magyar Péter kezdeményezésére az utolsó pillanatban került ki egy rész az EU-csúcs zárónyilatkozatábólAz MFF elfogadásának hosszadalmas folyamatában most a tagállami vezetők még csak a fő irányokról egyeztettek, miután a múlt héten a ciprusi uniós soros elnökség konkrét számokat is bemutatott. A brüsszeli zsargonban negobox (negotiation box) a főbb sarokszámok tartalmazza, amiről a tagállamok között kemény tárgyalások jöhetnek. A ciprusi javaslata mintegy 2 százalékkal, (32.8 milliárd euró) visszavágnák a tavalyi bizottsági javaslatot.
Hogy milyen irányban módosuljon a javaslat, a frontvonalak elég világosak. Magyarország egyértelműen a magukat a kohézió barátainak nevező tagállamok oldalán áll, amelyek azt szeretnék, ha a hagyományos területek, így kohézió és az agrárium közvetlen támogatása minél inkább megmaradna a korábbihoz hasonló mértékben. A másik táborban vannak azok országok, amelyek többet fizetnek be a közös költségvetésbe, mint amennyit kapnak, ezek a nettó befizetők, ők jobban visszavágnák a költségvetést. Köztük
Alakulnak az Oroszország elleni újabb EU-s szankciók, Robert Fico inkább csak szájhősködött azzal, hogy átveszi Orbán Viktortól a stafétátDánia, Németország és Hollandia kikéri magának, hogy fukar országok csoportjának hívják őket, szerintük ők csak modernizálnák az uniós költéséket, és csak egy nosztalgia-költségvetést akarnak, akik továbbra is a régiókba öntenék a pénzt. A három említett ország és társai számára a ciprusiak által javasolt apró vágás nem elég.
Ismét fölélénkülhetnek a következő hónapokban a költségvetés bevételi oldaláról szóló viták is. Az EU-csúcson a vezetők arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a következő hónapokban konkrét javaslatokig kell eljussanak az új uniós szintű bevételekről. Ez várhatóan új adókat jelentene, az ötletek között az online szerencsejátékok adózásától az elektronikus hulladék után beszedett pénzekig több ötlet is van az asztalon.
Az Európai Bizottság, mellette pedig az Európai Tanács elnöke, Antonio Costa is azt szeretné, hogy év végére szülessen a megállapodás az MFF-ről, de ettől ma még nagyon messze vagyunk.
A vita persze az EU egész gazdaságához és ahhoz képest, hogy mennyi pénzre lenne szükség egy valódi ugráshoz, szinte marginálisnak tűnik. Amíg a nemzeti költségvetések nagyságrendileg az országok nemzeti össztermékének (GDP) felére is rúghatnak, a teljes, hétéves uniós közös költés a maga 2000 milliárd eurójával az EU GDP-jének alig több mint egy százaléka. Ezt érdemes azzal összevetni, hogy az EU vezetői előszeretettel hivatkoznak arra a jelentésre, amiben Mario Draghi volt olasz miniszterelnök arra a következtetésre jutott 2025 őszén, hogy az EU-nak éves szinten kellene 750-800 milliárd eurót beleönteni az EU gazdaságába ahhoz, hogy javuljon a gazdasági növekedés és a versenyképesség. Kérdés, hogy a támogató szavakon túl honnan lehetne a jobb helyzet eléréséhez elég pénz.
Pénteken a vezetők a Kína és az EU kapcsolatairól is egyeztettek. A Népszava a tárgyalásokra rálátó forrásból úgy értesült, hogy a tagállamok között egyre inkább kialakul egy közös értelmezése a problémának. A Kínai gazdaság ugyanis az ipari túltermelésével és a valutája alulértékelésével komoly kihívást okoz immár minden uniós gazdaságnak. Arról viszont, hogy milyen eszközökkel lépjen föl Európa, és ezt mennyire erélyesen tegye, konkrét döntés nem született.
