Euridiké lakásába belépve Tamás leveszi cipőjét, amihez ki kell kötnie a fűzőt, amihez le kell hajolnia, miáltal meghajol az Ősök Oltára előtt. Az oltár ide tétele a Főrendész találmánya.
A húszemeletes, könnyűszerkezetes tornyokban a Főrendész mindenkinek ingyen ad lakást, melyek használatát törvények szabályozzák. És a szobabeosztást is: A fürdőben nem lehet kád, csak zuhany, hiszen a tiszta víz nagy kincs. A konyhai tűzhelynek nem lehet sütőtere, hiszen annak használata nem gazdaságos, a kenyérgyárak termékeinek fajlagos költsége alacsonyabb. A lakásban egyetlen légkondicionáló lehet, így kánikulában az egész család a nagyszobában alszik. Az Ősök Oltárát pedig a cipőtartó felett kell elhelyezni.
Tamás az oltáron urnácskákat lát. Alig nagyobbak egy gyógyszeres doboznál. De azért ki lehet venni rajtuk az elhunyt gravírozott képét, valamint a 2100-ban, vagyis a duomillecentenáriumkor államvallássá tett turáni kereszténység jelét: a balról jobbra úszó sámánhalat.
Euridikén sötétkék rúzs, világoskék körömlakk. Világoskék az ágynemű is. Tamás tengeröbölben érzi magát. Beleveti magát a nagy kékségbe.
Tamás valódi tengerben is fürdött már. Egyik felesége, Dominika még lány korában üdülési jogot vásárolt egy izlandi beach resortban. Amit most viszontkiad, de egyszer elvitte oda a házastársait. Fantasztikus volt. A hagyományos holidaydesztinációk, a brit, a dán és a finn tengerpart már túl forró, a sekély víz szinte égeti a lábszárat, Izland körül még kellemes a víz, esténként pedig északról, ahol áll még egy-két jéghegy, frissítő szellő érkezik.
Az aktus után Euridiké két marihuánás szivart vesz ki a humidorból. Az egyiket Tamásnak nyújtja. Az leszedi róla a celofánt meg a zárszalagot, megszagolja, és elismerően bólint:
– Remek! Honnan szermányoltad?
– Jó a patikusom. Afganisztánból hozatja.
– És melyik orvos írta fel neked?
– Ez legyen az én titkom. Én bármit fel tudok íratni. Keményebb szereket is.
– Irigylésre méltó. És csábító.
– Még egy ok, hogy feleségül vegyél!
– Még egy. De a szándékom eddig is szilárd volt.
Tamás valóban Euridikével akar élni. A nő pedig vele. Mindketten házasok lévén, ezt nem könnyű kivitelezni. A 2100-as Erkölcsi Forradalom után az új párt-kormány-parlament-rendőrség, vagyis az Erkölcsrendészet szigorításokat vezetett be. Nemi kapcsolat csak házasságon belül engedélyezett, mely lehet duális vagy csoportházasság, de az utóbbiban a feleségek száma maximum nyolc lehet, hiszen a bibliai Dávid királynak is nyolc felesége volt. Törvény még, hogy a házassági csoportban legalább egy nővel több legyen, mint férfi. És az is, hogy annak, aki ki akar válni a házasságból, ha az Erkölcsrendészet egyáltalán rábólint, ezer új forintot kell befizetnie az Erkölcsrendészet kasszájába, és szereznie kell valakit a megüresedett helyre.
A férfiak férfit is, nőt is hozhatnak, a nők csak nőt. Se Tamás, se Euridiké nem talált még megfelelő személyt maga helyett. Titokban találkozgatnak. Ez azonban súlyos bűn: szexuális aberráció. A fejük fölött lebegő büntetés, hogy az életükkel, hogy egymás életével játszanak, stimulálja együttléteiket. De az elme és a szív nem bírja végtelenségig az izgalmakat. Tamásnak gyakran nehézlégzése van, és elered az orra vére. A törvényes feleségeivel meg képtelen a testi kapcsolatra. A bűntudata miatt. Úgy érzi, megcsalja Euridikét. Ám az ilyen zavar nem lehet válóok. Az Erkölcsrendészet fizeti a potenciazavaros férfi gyógykezelését. A házassági csoport tagjai viszont gúnyolhatják érte. Tamás még nem tart itt, de hamarosan fog. Még egy ok, hogy elhagyja mostani házastársait.
– Költözzünk Pestre! – jön elő Euridiké régóta fontolgatott tervével. – Keresztanyám megengedi, hogy nála lakjunk. Egy szobája van, de… olyankor majd elmegy.
– Nehéz ügy. Te kapnál munkát, árufeltöltőre mindenütt szükség van, de én… Az adatelemzők home office-ban dolgoznak, mi indokolná, hogy Pestre tegyem át a home office-omat? Még utazási engedélyt sem kapnék.
– Pályázz meg egy állást a fővárosi Erkölcsrendészetnél! Anyagilag is jól járnál… járnánk!
– Pesten tán nem figyelnek?
„Durr!” – szakítja félbe Tamást egy parkban elsütött vadászpuska.
Mivel Hungáriát teljes egészében környezetvédelmi s egyúttal vadászterületté nyilvánította a Főrendész, a vadállatok számára a városokat is vonzóvá kellett tenni. Vadetetők vannak minden közterületen, a parkfák tövéhez kukoricás vályúkat, nyalósótömböket helyeznek. A vaddisznók, a vadnyulak és az őzek már beszoktak az emberek közé. És buzgón szaporodnak. Ritkítani kell őket. Vadászengedélyt csak az Erkölcsrendészet alkalmazottjai kaphatnak.
– Pest óriási – folytatja Euridiké –, a malájokkal együtt hárommillió ember. Kutya sem foglalkozna velünk. Képzeld el, ahogy kéz a kézben sétálunk a Városligetben, elmegyünk moziba, színházba…
– Lebukhatunk! – mondja szárazon Tamás.
– Nem lehet félelemben élni! Bevonzod a rossz karmát, a gonosz ismerőst. A boldogság alapja, hogy nyugodt légy. Nyugodj meg, lelkem. Főzök egy feketét.
Euridiké kávéval akarja nyugtatni szerelmét, ami nem ellentmondás: kizárólag árpakávé kapható, a koffein, mint izgatószer, tiltott drog. Ahogyan tiltott a koffeinnél is súlyosabb függést okozó répacukor. Szénhidrátmentes cukorpótló van.
Bár a hústermelés nem kompatibilis a fenntartható gazdálkodással, tőkehúst mérnek az Erkölcsrendészet üzleteiben. Méregdrágán. Az átlagembernek növényi hússal kell beérnie.
– Ez? Ez? Vagy ez? – mutat Euridiké az arcára, a mellére, az ágyékára. – Mi fogott meg?
– A szemed. Az arcod. És ami ahhoz jár: az egész tested. Filmen sem láttam szebbet.
– Ugyan már, filmek…! Az AI-színésznők egyformák. Száz éve voltak utoljára szép…
– Mindjárt felfallak, annyira okos vagy! Hol tanultad? Hogyhogy nem butított el az erkölcsrendészeti iskola?
– Mert nem tanultam soha. Persze nem is lógtam, mert akkor bezártak volna. Ültem az órán, és álmodoztam. Fiúkról. Egyre szebbek és okosabbak lettek ezek a fiúk és férfiak. Te voltál az utolsó álmom. Már a háziasszonyképző egyetemen álmodtalak meg. És ez az álmom teljesült.
– Pontosan olyan vagyok, mint az álombeli?
– Csak egy különbség van: te félig kopasz vagy.
– Ennyivel megelőz a képzeletbeli.
– Te előzöd meg a képzeletbelit!
– Téged tényleg fel kell falni!
– Ne tedd, fájna neked!
– Nekem? Inkább neked.
– Nekem nem. Vagyis… persze, nekem is. Hatolj belém még egyszer! Siess, délre haza kell mennem!
Bár Tamás nem szokott ismételni, Euridiké visszahozza benne a testiség ifjonti habzsolásának vágyát. Ráveti magát a nőre, aki ekkor érzi elérkezettnek a pillanatot. Összeszorítja jobb szemhéját. Tamás kattanást hall.
És mindketten hallják a dörömbölést a lakásajtón:
– Kinyitni! Azonnal! Vagy betörjük!
– Az Erkölcsrendészet! – hebegi Tamás összezsugorodott férfiassággal.
– Lebuktunk.
– Engem el nem visznek! Legalábbis olcsón nem adom az életemet!
– Ugyan, semmi értelme…
Tamás az állólámpát az éles szegélyű talpával előretartva felemeli. Ekkor berobban az ajtó. Egy rendész őrmester lép be a szobába. Testén védőmellény, fején sisak plexirostéllyal. Nincs miért tartania Tamástól, ennek ellenére, pusztán lendületből, meghúzza a ravaszt.
A Smith & Wesson csöve tüzet köpve bocsátja ki lövedékét, ami azonban elkerüli Tamást. Euridikének nincs ilyen szerencséje. A falon gellert kapott golyó felszakítja Euridiké oldalát.
Nincs sikítás, nincs vér, de a nő sérült testéből kifordul egy nyomtatott áramkör.
– Sajnálom, Tamás – mondja az Euridiké-robot, mielőtt Tamás felfogná, mi a helyzet. De pár másodperc, és felfogja.
– Mi? Hogy sajnálod? Egy csaléteknek használt gép képes ilyen érzelemre?
– Képes vagyok. Ha beprogramoztak rá. Képes vagyok a szerelemre is.
– Ha beprogramoztak.
– Ha beprogramoztak. Hiányozni fogsz. Lehet, hogy sírni is fogok.
– Amíg új programutasítást nem kapsz.
– Addig.
– És most? – kérdezi az utcára kiérve a megbilincselt kezű Tamás a két rendésztől. – Akasztófa? – és előre bök a fejével. Ott, egy póznán emberi maradvány lóg. Bőrét, húsát lecsipegették már a varjak, csontjait kifehérítette a nap. Eleinte Pesten, a Puskás Arénában végeztek ki minden erkölcsbűnözőt, és a stadion előtti Vezeklés parkban lettek közszemlére téve a holttestek, de tíz éve a Főrendész úgy döntött, jobb, ha a fővárosba nem járók is a saját szemükkel láthatják a törvényáthágás következményét.
– Újabban nem divat a kivégzés! – legyint az őrmester. – Mész munkatáborba, és ugyanazt fogod csinálni, mint eddig. Jó dolgod lesz, az Erkölcsrendészet gondoskodik a szállásodról és az élelmezésedről. Pálinkát is fogsz kapni.
– És fizetést?
– Azt nem fogsz.
– A tábort elhagyhatom? Legalább hétvégente.
– Nem hagyhatod el.
– Akkor mégsem lesz olyan jó dolgom.
– Na, nézd már, még elégedetlenkedik!
