labdarúgó vb;döntő;Donald Trump;

Donald Trump a tavalyi klubvilágbajnokság döntőjén, a Paris Saint-Germain és a Chelsea meccse után is váratlanul megjelent a díjátadó ceremónián

Nyerheti ezt a futball-világbajnokságot bárki, Donald Trump már csak magát fogja ünnepelni

A labdarúgó-világbajnokságon az amerikai elnök személyesen adná át a győztesnek járó trófeát, ám a szurkolók ellenséges hangulata miatt ez kockázatokat hordoz.

Donald Trump amerikai elnök nem ért a labdarúgáshoz, és a sportág háttere hidegen hagyja, ám a Fehér Ház lakója elszánta magát arra, hogy a 2026-as észak-amerikai világbajnokság döntőjében személyesen adja át a győztesnek járó trófeát. Egy ekkora nemzetközi színpadot semmiképpen sem hajlandó kihagyni, különösen úgy, hogy a döntő helyszíne New York közvetlen szomszédságában található: az agglomerációra, saját felségterületeként tekint. Donald Trump kifejezett vágya, hogy az ünnepségen elsőként emelhesse a magasba a futballvilág legértékesebb serlegét, és csak ezt követően adja át a trófeát a győztes csapat kapitányának.

Ez a fajta szereplési vágy a labdarúgás történetében még a diktátorokat sem jellemezte. Az egyetlen hírhedt történelmi kivételt Jorge Rafael Videla argentin tábornok jelentette, aki az 1978-as világbajnokság végén a Buenos Aires-i Monumental Stadionban személyesen nyújtotta át a kupát honfitársának, Daniel Passarellának, ezzel saját magának tulajdonítva az argentinok sikerét. A politikai ellenzékét repülőgépekről tengerbe dobató, brutális módszereiről ismert argentin katonai junta vezetőjének példája persze korántsem számít pozitív igazodási pontnak a nemzetközi sportdiplomáciában.

Ezzel szemben még Vlagyimir Putyin orosz elnök is betartotta a nemzetközi szövetség előírásait a 2018-as moszkvai világbajnokság fináléjában, így a trófeát a szabályoknak megfelelően a FIFA elnöke, Gianni Infantino adta át a győzteseknek. A legutóbbi, 2024-es katari tornán Tamím bin Hamad al-Száni emír ugyan jelen volt a dobogón, de a háttérben maradt, átengedve a főszerepet a nemzetközi szövetség vezetőjének, miközben a győztes Lionel Messire a protokoll részeként a hagyományos arab ceremóniás köpenyt terítették.

Donald Trump teljesen át akarja írni ezeket a diplomáciai hagyományokat, és mindenáron maga akar tündökölni a záróünepségen. Ambícióját tovább fűti a stadion VIP-páholyába várható külföldi vendégek névsora is. Hírek szerint ott lesz majd Mexikó baloldali elnöke, Claudia Sheinbaum, akivel szemben az amerikai adminisztráció kifejezetten ellenséges politikát folytat, valamint a liberális kanadai miniszterelnök, Mark Carney, aki választási kampányát nyíltan a washingtoni elnök protekcionista törekvéseivel szemben határozta meg. Trump korábban többször utalt arra, hogy Kanadát legszívesebben az Egyesült Államok 51. tagállamaként látná, ami feszültté tette a két szomszédos ország kapcsolatát.

Az amerikai elnök részéről nem ez az első eset a futballpályák világába való hirtelen betörésre, hiszen a tavalyi klubvilágbajnokság döntőjén, a Paris Saint-Germain és a Chelsea meccse után is váratlanul megjelent a díjátadó ceremónián. A mérkőzést a mostani vb-döntőnek is otthont adó MetLife Stadionban rendezték, ahol a Chelsea labdarúgói láthatóan zavarba jöttek Donald Trump hirtelen felbukkanásától, értetlenül figyelték szereplését.

Ez a magatartás pontosan illeszkedik az elnök egész életpályáját meghatározó törekvésekhez, amelyek a személyes márka, a Trump név folyamatos középpontba helyezésére irányulnak. Az elnöki névvel fémjelzett felhőkarcolók, borok, ásványvizek, parfümök, gyertyák és digitális kártyák után a washingtoni kormányzat kommunikációja szerint a mostani sporteseménynek is az államfő sikerét kellene hirdetnie. Trump rendszeresen hangoztatja, hogy a labdarúgó-világbajnokság, valamint a 2028-as Los Angeles-i olimpia rendezési jogának elnyerése az ő első elnöki ciklusának köszönhető.

A torna eddigi szakaszában az amerikai elnök feltűnően távol maradt a mérkőzésektől. A nemzetközi futballhagyományok szerint a házigazda ország államfője nyitja meg a világbajnokságot. Mi történhetett?

Az elnöki stáb tagjai jól emlékeznek a 2014-es brazíliai tornára, ahol Dilma Rousseff elnököt a São Paulo-i nyitómeccsen a hazai közönség hatalmas füttykoncerttel fogadta, ami előrevetítette a politikai bukását és a radikális jobboldali Jair Bolsonaro későbbi hatalomra kerülését. Trump helyett a nyitóeseményen Marco Rubio külügyminiszter képviselte az amerikai adminisztrációt, aki floridai politikusként és kubai bevándorlók gyermekeként révén jól ismeri a futball világát, és szoros kapcsolatot ápol Miami városával, ahol Lionel Messi pályafutásának utolsó éveit tölti.

A rendezők talán belátták, nem kéne elhamarkodni Trump szerepeltetését. A különböző országok szurkolótáborai között szinte verseny alakult ki a nyomdafestéket nem mindig tűrő rigmusok faragásában, amelyek célpontja az amerikai elnök. 

A brit drukkerek a mérkőzéseken nyíltan skandálnak a Trump testsúlyára és a Jeffrey Epstein-féle bírósági aktákra utaló, nem éppen hízelgő szövegeket, míg az ausztrál rajongók a stadionok környékén rendezett felvonulásokon korábbi zaklatási botrányait és bírósági elmarasztalásait foglalták rímekbe.

Az Egyesült Államok válogatottja a csoportmérkőzéseken sikeresen szerepelt (a Bosznia-Hercegovina elleni találkozót az egyenes kiesési szakaszban ma hajnalban játszották). A török válogatott elleni mérkőzés alkalmával San Francisco városa hatalmas lelkesedéssel fogadta a nemzeti csapatot, bár a hangulat intenzitása elmaradt a mexikóvárosi meccsek atmoszférájától. A labdarúgás sosem lesz képes betölteni az első számú nemzeti sport szerepét az USA-ban. Bár az érdeklődés jóval magasabb az 1994-es amerikai világbajnoksághoz képest, és a közvetítések a különböző fizetős csatornákon elérik a 14 millió nézőt, ez a szám a 342 milliós lakossághoz mérten továbbra is szűk réteget jelent. A washingtoni törvényhozás épületében és a Fehér Ház környékén semmi sem utal arra, hogy a világ legnézettebb sporteseménye zajlik az országban. Az amerikai társadalom egy másik, számukra sokkal fontosabb történelmi eseményre fókuszál, az ország függetlenségének 250. évfordulójára, amelyet július negyedikén ünnepelnek monumentális rendezvényekkel.

New Yorkban és a nagyvárosokban a vendéglátóhelyek megtelnek szurkolókkal a mérkőzések idejére, és a spanyol ajkú lakosság körében a labdarúgás abszolút prioritást élvez. A probléma az amerikai nemzeti csapat szempontjából az, hogy a bevándorló hátterű szurkolók többsége a származási országa válogatottjának szurkol. A nagyvárosi éttermekben dolgozó pincérek sokszor büszkén viselik az argentin, a kolumbiai, a brazil vagy az ecuadori válogatott mezét a munkaruhájuk alatt. Az amerikai sportkultúra fősodrában a focit a mai napig sokan a gyermekek és a nők sportjaként könyvelik el, mivel a fizikai kontaktusok mértéke elmarad az amerikai futball vagy a kosárlabda keménységétől. Nem „igazi” amerikai, aki az „európai” fociért él-hal.

A világbajnokság ugyanakkor a magas árak ellenére a jegyeladások tekintetében sikeres, a stadionok zsúfolásig megtelnek, a kieséses szakaszhoz érve a nézettség az egész világon emelkedik. 

A torna végeredményben a globális közönség számára nyújt kikapcsolódást, függetlenül Trump politikai ambícióitól. Az amerikai elnök számára egyébként kellemetlenséget jelentett, hogy a tornán nagy rokonszenvvel fogadták a semleges nézők az Iráni válogatottat. Azon ország csapatát, amellyel az Egyesült Államok jelenleg is súlyos geopolitikai konfliktusban áll.

A sportesemény politikai és ideológiai csatározások színterévé vált, ahol a nemzetközi diplomácia feszültségei a zöld gyepen és a lelátókon csapódnak le. Miközben a FIFA vezetése igyekszik távol tartani a politikát a mérkőzésektől, a rendező ország elnökének személyisége és a globális konfliktusok ezt lehetetlenné teszik. A sport és a nagypolitika összefonódása ezen a világbajnokságon éri el a csúcspontját, ahol a győztesnek járó kupa átadása komoly hatalmi demonstráció lesz. Az elkövetkező hetek mérkőzései megmutatják, hogy a futball képes-e megőrizni függetlenségét a politikai nyomással szemben, vagy a torna végleg Donald Trump személyes imázsépítésének eszközévé válik a világ szeme láttára.

A MetLife Stadion és a 2026-as vb-döntő

A New Jersey állambeli East Rutherfordban található MetLife Stadion az észak-amerikai profi amerikaifutball-bajnokságban (NFL) szereplő New York Giants és New York Jets otthona. A 2010-ben megnyitott, több mint nyolcvanezer férőhelyes modern létesítmény a világ egyik legdrágább stadionprojektjeként valósult meg, építési költségei elérték az 1,6 milliárd dollárt. A stadion kiváló közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik, és a New York-i metropolisz közvetlen közelsége miatt a nemzetközi szórakoztatóipar és sportélet kiemelt helyszíne. A FIFA döntése értelmében a 2026-as labdarúgó-világbajnokság legfontosabb mérkőzését, a július 19-i döntőt ebben a létesítményben rendezik meg, ami logisztikai és biztonsági szempontból az eddigi legnagyobb kihívás elé állítja a helyi hatóságokat és a rendező bizottságot.

Jorge Rafael Videla katonai juntája Argentínában

Jorge Rafael Videla tábornok az argentin hadsereg parancsnokaként 1976-ban puccsal döntötte meg Isabel Perón elnökhelyettes kormányát, és egy véres katonai diktatúra élén állt 1981-ig. A junta uralma alatt zajlott az ún. piszkos háború, amelyben a rendőrség és a hadsereg szisztematikusan felszámolta a baloldali ellenzéket és a civil mozgalmakat. A diktatúra idején mintegy harmincezer ember tűnt el nyomtalanul, akiket titkos börtönökben kínoztak meg, majd sokukat elkábítva repülőgépekből a Río de la Plata (a Paraná folyó és az Uruguay folyó közös torkolatának) vizébe vagy az Atlanti-óceánba dobták. Az 1978-as argentínai labdarúgó-világbajnokságot Videla arra használta fel, hogy a nemzetközi közvélemény előtt legitimálja és tisztára mossa brutális rezsimjét, háttérbe szorítva az állami terror és az emberi jogok megsértésének híreit.

Közülük néhányan később részt vettek az Ukrajna elleni háborúban.