Van a keresztény teológiában egy fogalom, az awakening – magyarul ébredés, innen ered a közkedvelt woke szavunk is -: azokra az időszakokra alkalmazzák, amikor az embereknek tömegesen nyílik meg a szemük a hit igazságainak felismerésére. Hasonló ébredési szezonnak lehetünk tanúi a fideszes irányítású, akkuiparral terhelt városainkban is: sorra jönnek rá a településvezetők, hogy amit eddig a zöld és fenntartható jövő zálogaként propagáltak, az valójában elveszi az ivóvizet, megmérgezi a talajt, megdrágítja a lakhatást, és egyébként is főként csak vendégmunkásokkal üzemeltethető.
A legnagyobb magyar ébredő Papp László debreceni polgármester, aki sürgősen az önkormányzati hivatal raktárába száműzte a vörös szőnyeget, a fanfárokat és a többi kelléket, amellyel a város eddig a kínai akkuipari befektetőket fogadta, és ma már önkezével űzné ki a Semcorpot a megyeszékhelyről. A pálforduláshoz mindössze egy megvilágosító erejű országgyűlési választási vereségre volt szükség: ahogy kiderült, hogy nem az Orbán-Szijjártó páros akkufetisizmusa a többségi álláspont, rögtön sikerült összhangba hoznia a saját álláspontját a valósággal.
Jó reggelt kívánunk, neki és az összes többi Fidesz-vallású honfitársnak is: mindazoknak, akik éveken át elhitték Orbán Viktornak – a kézzelfogható tények ellenében -, hogy Magyarországon az akkugyárakra a legszigorúbb európai előírások vonatkoznak.
A bukott kormány befektetési ügynöksége valójában kifejezetten azzal az érvvel verbuválta az ágazat ázsiai beruházóit, hogy nálunk a szabályozás laza, az ellenőrzés pedig esetleges – az eredmény most Debrecenben egy frissen kipattant tizenháromezerszeres (!) határérték-túllépés, meg egy akkora botrány, hogy a kínai nagyvállalat nemzetközi felsővezetésének kellett Magyarországra utaznia tüzet oltani.
A kérdés költői, de korántsem indokolatlan: hol volt az állami környezetvédelem, és (főleg) hol voltak ezek a mostani ébredők április 12. előtt; hogyan lehetséges, hogy a lassan egy évtizede velünk élő akkuproblémát átaludták?