Este 11-kor tudott színpadra lépni Donald Trump szombaton a nemzeti emlékműveket felvonultató washingtoni National Mall parkban, miután a zivatarveszély miatt többször is el kellett halasztani a beszéd időpontját, az ország négy sarkából érkezett, a tűző napon órakig sorban álló ünneplőket pedig beterelték hűsölni a szövetségi épületekbe. Este 9-kor Trump a Truth Social felületén bizakodó posztokat tett közzé, hogy akár hajnal 2-kor is beszélni fog, és hogy a vihar szerencsét hoz bármelyik rendezvénynek, sőt még izgalmasabbá is teszi.
Az elnöki rendezvényekért felelős titkosszolgálat még határozatlan időre kiürítette a National Mall területét az időjárási előrejelzésre hivatkozva, de egy kis zápor az erős showbusinessi vénával rendelkező elnököt természetesen nem tántorította el.
Egy bő órával később egyszerűen csak azt üzente, „itt vagyok”, mintha csak a Szigeten elveszített haverjait igyekezett volna megtalálni a Nagyszínpadnál.
Végül, ha szórványosan gyülekező tömeg előtt is, de az elnöknek sikerült megtartania az ünnepi beszédét.
A The New York Times beszámolója szerint az esemény egyfajta történelemleckékkel felturbózott kampányesemény volt Trump ízlése szerint. Beszélt az alapító atyák zsenialitásáról, Buffalo Billről, William Harvey Carneyról, aki első afro-amerikaiként megkapta a legmagasabb katonai kitüntetést, a Medal of Honort. A színpadon váratlanul megvillantott két eredeti történelmi lobogót is, az egyik a Brooklyn-híd felett lengedezett, a másik pedig a függetlenségi háború alatt lobogott, amikor a megszálló britektől Washington kontinentális erői elfoglalták Yorktown erődjét. Eközben a VIP személyeknek fenntartott székek fele üresen állt, így a lelkes nézők előrefurakodtak és prémium helyről tudták fotózni az elnököt és a zászlóit.
Később aztán az országot szolgált veteránok vonultak be még több zászlóval.
A múltbéli katonai győzelmek méltatásánál Trump finoman emlékeztetett a saját adminisztrációja idején elért sikerekre is. Egy kicsit mi is használtuk a hadsereget és elsüllyesztettük az egész iráni tengeri flottát - hencegett Trump, a nagy mókamester.
A zenei fellépők közül számos nagy nevű zenekar és előadó lemondta a meghívást a Trump-adminisztrációval szembeni kritikája miatt. Így újra a Trump-eseményeken megszokott „God Bless America” hangzott el Christopher Macchio tenor előadásában, majd - a variációk egy témára alapon – Lee Greenwood a „God Bless the USA”-t is elénekelte. Mindezen dalokat a teljes politikai tribalizmus jegyében adják elő, magyarra lefordítva
ez olyasmit jelent, mintha az Ismerős Arcok minden Fidesz rendezvényen előadta volna a Nélküledet.
Később a Hold körül fordulatot tett Artemis II misszió egyes asztronautái is színpadra léptek. Trump a nemzeti mesében a hidegháborúhoz érve megragadta az alkalmat, hogy a kommunizmus veszélyeiről beszéljen. A csillagos sávos lobogó a feledésbe taszította a sarlót és kalapácsot, és megint megtesszük, ha szükséges - hangsúlyozta. Trumpról közismert, hogy kiválóan érzékeli a közvéleményben lendületet kapó témákat és mindezekre gyorsan és egyszerű, jól dekódolható üzenetekkel tud reagálni. A New York-ból elinduló szocialista demokrata mozgalom sikereit napokkal később már egyszerűen kommunizmusnak bélyegezte, ez a szó pedig az individualizmust és a magántulajdon fegyveres védelmét hirdető amerikai politikai kultúrában a nácizmusnál is nagyobb fenyegetést jelent.
Ironikus módon nemcsak a Republikánus Párt trumpista szárnya, de a Demokrata Párt washingtoni régi motorosai is félhetnek a novemberi félidős kongresszusi választásoktól, hiszen a lakhatási válság, az élelmiszer és benzinárak tartós drágulása, az egészségügyi ellátás magánpénztárak által uralt kizsákmányoló és szeszélyes természete sok amerikait lökhet még az említett „kommunisták” karjaiba.
A hivatalos állami megemlékezést megelőzőn New York Cityben is megemlékeztek az USA 250-ik születésnapjáról. A Trump által név nélkül is kritizált fő kommunista, Zohran Mamdani főpolgármester is ünnepi beszédet tartott az esemény apropóján. „Az amerikai kivételesség, az általános meggyőződés azt mondja nekünk, hogy képesek vagyunk kiásni egy csatornát az Erie-tónál vagy termékennyé tenni földeket a Nyugaton; emiatt álmodnak a gyerekek távoli tájakon arról, hogy egy nap ide költöznek - jellemezte az Egyesült Államok befogadó kultúráját a városvezető. A helyzet iróniája pedig az, hogy Amerika történetét gyakran éppen azok írták, akiknek a hatalmasok és a befolyással rendelkezők azt beszélték be, hogy mindenfélének, csak kivételesnek nem mondhatók, tette hozzá Mamdani. A hatalmasoknak mindig megvolt a válaszuk. Számukra Amerika a felsőbbrendűek küzdőtere, ahol a kiválasztott kevesek számára biztosított a szabadság és nem minden ember születik egyenlőnek. Mily kicsinyesek ők. Milyen gyengék. Mennyire elcsépeltek, utalt a polgármester az USA múltjának sötét foltjaira a rabszolgaságtól a bevándorlókkal szembeni rendszeres diszkriminációig. A talán legfontosabb megállapítása pedig úgy hangzott, hogy
a hazaszeretet soha nem arról szólt, hogy úgy teszünk, mintha hibák nélküli nemzet volnának.
Mamdani rövid, 13 perces beszédét elismerő kritikával fogadta az USA baloldali és a trumpista médiumoktól eltérő meggyőződésű közvéleménye egyaránt. Úgy tett hitet a Amerika politikai-társadalmi kísérletének kivételessége mellett, hogy nem félt beismerni annak hibáit. Ezzel együtt az ország születésének 250-ik évfordulóján a bevándorló ország identitását emelte ki. Ez több, mint stíluszerű egy Ugandában született, iszlám hitű indiai férfitól, aki a világ etnikailag legsokszínűbb városát vezeti. A MAGA republikánusok fellélegezhetnek, mert Mamdani külföldi születésűként nem jelöltetheti magát elnöknek, az árnyéka viszont ott lebeg New Yorktól Michiganig, Wisconsintól Maine-ig minden kongresszusi és kormányzói előválasztáson, ahol a Z-generáció és az amerikai álmot délibábnak látó idősebb választók szociális biztonságot, kisebb vagyoni egyenlőtlenséget és megfizethető életkörülményeket remélnek a demokrata szocialista jelöltektől, velük üzenve pedig a teljes politikai establishmenttől.
A New York-i Hudson folyón a Tall Ships nevű vízi parádén a világ minden tájáról végighajóztak a sok árbócos, lenyűgöző vitorlás hajók a 250-ik Függetlenség Napja tiszteletére. Német, francia, olasz, indiai, argentin, chilei és kolumbiai felségjel alatt közlekedő hajók is tiszteletüket tették a 250 éves nemzet előtt, ahogy a kék-fehér-piros csíkot húzó vadászgépek légiparádéja sem maradt el. Az eseményen résztvevő Mamdani polgármester és Katie Hotchul New York-i kormányzó a társadalmi feszültségek és politikai megosztottság ellenére igyekezett egy bátor, egységes és jövőbe mutató képet mutatni Amerikáról a világnak. Benjamin Franklin után szabadon: egy köztarsásagról, ha sikerül megőrizni.
