A parlamenten kívüli Demokrati ellenzéki párt kezdeményezésére kiírt szombati népszavazáson a szlovákiai választók két kérdésben nyilváníthattak véleményt: arról, egyetértenek-e a legfőbb közjogi méltóságok – az államfő mellett a miniszterelnök és a házelnök – élete végéig járó életjáradékok megszüntetésével, valamint arról, helyreállítsák-e a Robert Fico mögött álló hárompárti minimális parlamenti többség által felszámolt Különleges Ügyészséget és a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökséget. Bár mindkét ügy erős ellenérzéseket és heves politikai csatározásokat, illetve tiltakozásokat szült, a népszavazás mégsem mozgatta meg a szavazókat.
Az önálló Szlovákia történetében ez volt a tizedik referendum, mindeddig csupán az ország uniós csatlakozása ügyében kiírt volt érvényes, a többi esetben a résztvevők aránya mindig messze elmaradt az érvényességhez szükséges fele plusz egy aránytól.
Szombaton a szavazásra jogosultaknak csupán 16,13 százaléka vett részt a népszavazáson, így ez lett minden idők egyik legalacsonyabb részvételi aránya. A résztvevők 93,43 százaléka igennel, 5,32 százaléka nemmel szavazott az életjáradékok eltörlésére, a Különleges Ügyészség és a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) újbóli létrehozására 92,23 százalék igennel, 6,07 százaléka pedig nemmel válaszolt.
A szlovákiai média által ismertetett járási bontásban kiadott adatokból az látszik, hogy a szlovákiai magyarlakta vidékeken alacsonyabb volt a részvétel, mintegy 10 százalékos, vagyis a szlovákiai magyarok tömegesen távol maradtak.
Népszavazást tartanak Szlovákiában arról, hogy megszüntessék-e a közjogi méltóságok élethossziglan járó juttatásaitAz érintett hivatalban lévő vezető közjogi méltóságok közül ketten, Richard Raši házelnök és Peter Pellegrini államfő részt vett a népszavazáson, Robert Fico miniszterelnök viszont nem. Előbbi kettő azt mondta, a népszavazás intézménye iránti tiszteletből éltek szavazati jogukkal.
Fico viszont vasárnap, a hivatalos eredmény ismeretében közösségi oldalán közzétett értékelésében azt írta: az ellenzék a népszavazással csupán gyűlöletet szított, és politikai célokra használta fel a személye elleni merénylet után bevezetett intézkedések érzékeny témáját. Úgy érvelt, ő érthető módon nem vett részt a referendumon, mivel az egyik kérdés közvetlenül őt érintette, ugyanakkor hangsúlyozta, nem folytatott kampányt a referendum ellen, mert a népszavazást a közvetlen demokrácia legmagasabb formájának tartja.
A referendumot áprilisban írta ki Peter Pellegrini államfő. A Demokrati párt eredetileg három kérdést szeretett volna népszavazásra bocsátani, a harmadik, a parlamenti ciklus lerövidítésére, előrehozott választás referendum nyomán való kiírására vonatkozó kérdés végül nem került fel a szavazólapra.
Peter Pellegrini köztársasági elnök azt alkotmányellenesnek minősítette, ezért nem írta ki. Az államfő álláspontját az alkotmányjogászok többsége is osztotta, úgy vélték, alkotmányos keretek között nem lehet referendummal előrehozott választást kezdeményezni, mert a referendum alapvetően törvényalkotásra szolgál, nem pedig egyszeri döntésekre.
A fő közjogi méltóságok életjáradékának szabályozását 2024-ben, a Fico elleni merénylet után módosította a pozsonyi törvényhozás kormánypárti többsége, ekkor került az államfő mellé jogosultként a miniszterelnök és a házelnök is.
A Szlovákiában csak „lex merényletként” emlegetett törvény megsemmisítésével próbálkozott parlamenti úton is az ellenzék, de sikertelenül. Az Igor Matovič vezette Slovensko párt tavaly augusztusban nyújtott be törvényjavaslatot a parlamentnek, amit idén május elején szavaztak le. A Slovensko abban a miniszterelnök életjáradékának eltörlése mellett a parlamenti képviselők bérének, valamint az asszisztenseikre és a képviselői irodák fenntartására adott támogatás befagyasztását is kezdeményezte.
A népszavazás eleve kudarcra volt ítélve, több okból kifolyólag is. Amint azt a kezdeményezők és más ellenzéki megszólalók, már az áprilisi kiírás után kifogásolták, a nyári szabadságok csúcsidejére rögzített időpont már önmagában egyfajta bojkott az államfő részéről. Ez be is bizonyosodott.
Az Ipsos előzetesen 26,5 százalékos részvételi szándékot mért, amit a valóság messze alulmúlt. De az sem sok jót ígért, hogy a kezdeményező Demokrati, parlamenten kívüli pártként nem rendelkezett megfelelő eszközökkel a kampányhoz, a többi ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia kivételével, nem segítette azt, a koalíciós pártok pedig agyonhallgatták, jelentéktelen epizódként viszonyultak hozzá.
Jaroslav Naď, a Demokraták elnöke a hivatalos eredmény közzététele utáni sajtótájékoztatón azt mondta, nem örülnek az eredménynek, de nem is csalódottak miatta, és megköszönte minden résztvevő leadott szavazatát. Naď megköszönte a Progresszív Szlovákiának is, hogy egyedüli pártként melléjük álltak, majd hozzátette, hogy úgy érzi mintha a többi pártnak nem számítana, hogy mit tesz Szlovákiával a Smer-kormány.
A referendumot eleve bukásra ítélő másik ok épp az ellenzéki táboron belüli együttműködés hiánya, az újra és újra felszínre kerülő belső feszültség volt, és ez a széttöredezettség visszatükröződik az ellenzéki szavazótáborban is.
A szlovákiai többség elégedetlen ugyan a Fico-kormány működésével, de a demokratikus ellenzéki táboron belül túl mélyek a választóvonalak. A legerősebb ellenzéki párt a Progresszív Szlovákia/PS, tartósan 20 százalék körüli támogatottsággal, mögötte a sorrend gyakorta változik. A legutóbbi, június végi felmérések szerint a liberális Sas 8,4, a kereszténydemokrata KDH 8, Matovič Slovenskoja 7,3 százalékon áll. Vélhetően nem függetlenül a népszavazástól, ezúttal a parlamenti küszöb fölött mérték a Demokratit is, 6,2 százalékkal, de ez a jobbközép formáció korábban ritkán lépte át az 5 százalékot a havonta rendszeresen közzétett felmérésekben.
Az együtműködést nagyban nehezítik az ideológiai különbségek valamint a Matovič-kormány tapasztalata. A KDH EU-párti, demokratikus párt, de ideológiai alapon például támogatta Ficoék alkotmánymódosítását, azt hogy a szlovák alkotmány kimondja, hogy alkotmányosan védi a hagyományos családmodellt, meleg párok nem fogadhatnak örökbe gyermeket, Szlovákiában pedig csak két nem, férfi és nő létezik.
A Matovič vezette Slovensko ellenzéki párt ugyan, de nem igazán sorolható a demokratikus pártok közé, egy jobboldali populista formáció, amelyet csak Fico-ellenessége sodort az ellenzéki táborba.
Igor Matovič négypárti kormánya alig egy év után, 2021 tavaszán már azért hullott szét, mert bebizonyosodott, hogy a két demokratikus párt és a két populista párt kényszerszövetsége működésképtelen, maga Matovič pedig kiszámíthatatlan és összeférhetetlen. Az akkori sebek máig élnek, ami a jövőre is borítékolja az ellenzéki összefogás buktatóit.
A másik ellenzéki párt, a Republika, egy szélsőjobb, újfasiszta elemektől sem mentes formáció, amellyel egyelőre mindkét tábor kizárja az együttműködést.
A politikai erőviszonyok valósággal befagytak. Fico Smer és Pellegrini Hlas pártjának nincs szövetségese, mert a jelenlegi koalíciós társ, a szélsőjobb nacionalista SNS nem éri el a parlamenti küszöböt. A demokratikus pártok ugyanakkor a Slovensko nélkül nem tudnak stabil többséget felmutatni, főképp úgy, hogy a Demokrati támogatottsága ingatag. Ha utóbbi párt is mandátumot szerezne, akkor a demokratikus ellenzéknek egyértelmű többsége lenne.
Az sem túlságosan biztató, hogy egy ideje már megállt a koalíciós pártok mélyrepülése. A Hlas ugyan 2023-as támogatottsága mintegy felét elveszítette, 8 százalék körül mozog, de a Smer stabilizálódott potenciális váltópártként, második legnagyobb pártként 17-18 százalék körül, ugyanakkor a Progresszív Szlovákia a korábbiakhoz képest maximum 3-4 százalékot veszítve, hónapok óta stabilan 20 százalék körül mozog. A PS azért került bajba, mert a pártelnök Michal Šimečka édesanyjához, Marta Šimečkovához köthető Projekt Fórum polgári társulással kapcsolatban korrupció gyanús ügyek merültek fel, de az utóbbi időben ez már nem ront a párt megítélésén.
Ugyancsak a demokratikus ellenzék helyzetét nehezíti az is, hogy amint a Dennik N oknyomozó portál megrendelésére készült, a hétvégén közzétett felmérés is igazolja- a legstabilabb szavazótábora a Smernek van, a demokratikus pártok támogatói sokkal hajlamosabbak egy másik, esetleg esélyesebbnek tartott, szintén demokratikus pártra átszavazni.
