Hero to zero (Hősből egy nulla), ez a rímekbe foglalt amerikai bölcsesség juthat az eszünkbe Maine állam visszalépett demokrata szenátorjelöltje, Graham Platner kampányáról. Az osztrigahalászként dolgozó 41 éves férfi, aki
tengerészgyalogosként több alkalommal is megjárta Irakot és Afganisztánt, egy baloldali populista programot hirdetett abban a reményben, hogy a novemberi választáson totális politikai outsiderként legyőzheti a több mint 30 éve hivatalban lévő republikánus szenátort, Susan Collinst.
Programjában szerepelt a New York-i polgármester által berobbantott demokratikus szocialista frakció minden jótéteménye: megfizethető lakásbérleti árak, általános egészségügyi ellátás, a milliárdos osztály megadóztatása, a „végtelen háborúk” befejezése s az Izraellel való politikai és pénzügyi szakítás. Mindehhez kapcsolódott Platner sprőd, maszkulin megjelenése és nyílt, érthető kommunikációja, amely a fókuszcsoportokban érlelt, skatulyából előhúzott demokrata jelöltek után „egy szippantásnyi friss levegőt” jelentett a választóknak, ahogy ezt egy idősebb maine-i hölgy fogalmazta meg a baloldali More Perfect Union videócsatorna riporterének. Platner vezető kampánystratégája, Dan Moraff ezt úgy jellemezte a The Wall Street Journalnek adott nyilatkozatában, hogy stratégiájuk szerves részét képezi az a feltevés, hogy az emberek nem akarnak steril tartályokban növesztett jelölteket.
Nem hétköznapi figura
Platner valóban minden volt, csak nebáncsvirág nem. A tengerészgyalogosi múltjából megmaradt egy olyan halálfejes tetoválás a mellkasán, amely a porosz hadsereg után a náci SS-egyenruhán is díszelgett. Ezt később átalakíttatta, ám az italozás és a nők terén is nagy étvágya volt, valamint a Reddit-fórumokon is hagyott azóta kitörölt kényelmetlen kommenteket.
Platner többek között olyanokat állított, hogy a vidéki amerikaiak rasszisták és buták, a nők elleni szexuális támadások esetén a nőknek jobban kellene figyelniük a mértékre az ivást illetően. Ezenkívül a házassága idején szexuális tartalmú üzeneteket küldött más hölgyeknek, és a korábbi barátnőivel is többször viselkedett fenyegetően.
Így jutottunk el az aktuális és a legnagyobb felhördülést kiváltó botrányig. Platner korábbi barátnője, a 41 éves Jenny Racicot hétfőn a Politicónak mesélte el a történetet, majd a CNN-nek adott exkluzív interjúban részletezte, hogy három éve Platner megerőszakolta őt. A kapcsolatuk akkoriban a situationship fogalmával leírható „egyszer együtt, másszor külön” természetű volt.
Platner egy esti üzenetváltás alkalmával félreértette a nőt, és invitálásnak vett egy nem annak szánt üzenetet. Fél óra múlva megjelent a hölgy házánál, és annak tiltakozása ellenére bement. Racicot szerint érezni lehetett rajta, hogy ivott, és a szexuális vágyait egyértelművé tette azzal, hogy rámászott. Bár Racicot többször is egyértelművé tette, hogy nem szeretne szexelni, sőt Platner társaságát sem kívánja, végül engedett a férfi közeledésének. A férfi a házban aludt, majd a nő másnap világossá tette számára, hogy amit tett, az nem volt helyes, és Platnert soha többé nem akarja látni.
A gyakran felmerülő kérdésre, miszerint miért várt éveket a vád megfogalmazásával, éppen az általa is támogatott baloldali célkitűzéseket nevezte meg, amelyeket nem akart veszélybe sodorni. A vallomás napvilágra kerülése után Platner videóüzenetben reagált, amelyben tagadta a nemi erőszak vádját, ám azzal zárta a beszédét, hogy megfontolja az előtte álló lehetőségeket.
Mostani lemondásával szívességet tett a maine-i demokrata pártszervezetnek, akiknek Maine állam választási törvénye szerint csupán július 27-ig van idejük, hogy új jelöltet állítsanak Platner helyére.
Az elmúlt hetekben több nő is súlyos és hiteles vádat fogalmazott meg Graham Platner ellen. A mai vádak mindezeket csak tovább erősítik, áll a maine-i demokrata szervezet közleményében, amely visszalépésre szólítja fel Platnert. Bernie Sanders független vermonti szenátor, aki a demokrata szocialista mozgalom atyja, és személyesen is kampányolt Platner mellett, úgy fogalmazott: „Ezeknek a nagyon súlyos vádaknak a fényében azt javaslom neki, hogy álljon félre.” Mamdani, a másik „Sanders-bébi” is csatlakozott ehhez az állásponthoz, amikor úgy fogalmazott, hogy eljött Platner számára a kiszállás a versenyből.
A washingtoni szenátus demokrata frakcióvezetője, az említett tartályban nevelt establishment demokraták doyenje, Chuck Schumer kezdettől fogva nem rajongott Platner jelöltségéért, nem csoda hogy azonnal a lemondását követelte, miután egy közleményben kijelentette, hogy az elhangzott vádak rendkívül felkavaróak, az erőszak, a visszaélés és a szexuális bántalmazás pedig teljességgel elfogadhatatlan. A lemondást követelőkhöz később csatlakozott Elizabeth Warren, Cory Booker, Elissa Slotkin szenátorok, a kevésbé jól fésült politikusok közül a kaliforniai Ro Khanna képviselő is.
A demokrata szocialistákat ez sem állítja meg
Platner körül tehát elfogyott a levegő, a lemondása már csak idő kérdése. A bukástörténet azért is tragikus, mert választók és önkéntesek nagy számban álltak Platner mögé és segítették a kampányát. A politikai spektrum másik oldalán lévőkre kitekintésként pedig: a Donald Trump elnök elleni szexuális zaklatással kapcsolatos vádak összeírása jóval nagyobb paksamétát eredményezne, mint Platner erőszakos ügyei. Persze egyetlen ügy is súlyos, Platner környezete pedig helyesen cselekszik, amikor lemondásra szólítja fel a szenátorjelöltet.
A kiesése mindenképpen győzelmet jelent republikánus ellenfelének az államban, és ideiglenes diadalt a washingtoni establishmentdemokraták kilúgozott platformjának is. A demokrata szocialisták populista hullámát azonban a Platner-fiaskó csak lassíthatja, de meg nem törheti. A Demokrata Párton belül továbbra is ők képviselik az új generáció friss hangját.
