Jókai Mór 1872-ben megjelent, Az arany ember című regénye a magyar irodalom legolvasottabb kötetei közé tartozik. Jókai maga is a legkedvesebb regényének nevezte, mondván: „Ennek az alakjai mind olyan jó ismerőseim nekem – ki korábbrul, ki későbbrül.” A mű, amely a romantika és a realizmus világát állítja egymással szembe, számos feldolgozást ért meg: színpadra állították, négyszer vitték filmre, és 1962-ben a képregény formája is megszületett. Ez utóbbi változat most több mint hatvan évvel az első megjelenése után, a Képes Kiadó gondozásában jelent meg kötetben, digitálisan felújított, színezett kiadásban.
A képregény alkotói a magyar képregény hőskorának legmeghatározóbb egyéniségei. A szövegátírás Cs. Horváth Tibor munkája, a rajzok Korcsmáros Páléi, a színezés pedig Varga „Zerge” Zoltáné. Közülük Korcsmáros a magyar képregényművészet egyik alapító mestere – egyike azon alkotóknak, akik szakmai mércét állítottak, s akiknek a teljesítménye a mai napig referenciapont a hazai képregényben. Bár a Rejtő Jenő-regényekből készült képregények tették őt ismertté, klasszikus irodalmi művek feldolgozásai is fűződnek a nevéhez, mint például A kőszívű ember fiai, A láthatatlan ember, az Egri csillagok és persze az 1962-es Az arany ember, amelyet eredetileg a Füles rejtvényújság számára készített. Akkor az olvasók tizennyolc héten át követhették Timár Mihály, Timéa és Noémi történetét, kisebb folytatásokban, február és június között. Most, hogy a Képes Kiadó kötetben elérhetővé tette a klasszikus feldolgozást, a mű Az irodalom klasszikusai képregényben c. sorozat legújabb darabjaként csatlakozik a Stendhal-, Wells-, Mikszáth-, Gárdonyi- és Jókai-művek képregényes feldolgozásaihoz.
A megjelent kötetben oldalanként három-négy Varga „Zerge” Zoltán által finoman színezett képkockában merülhetünk el, melyek Korcsmáros egyfajta „színészi” és „rendezői” képességét tárják fel előttünk.
Rajzainak gazdag gesztusvilága és dinamikája lenyűgöző játékként elevenedik meg a kötet lapjain. Jelenetei aprólékosan kidolgozott kompozíciók és elképesztő érzékletességgel megformált karaktereinek gondosan szervezett szintézisei, melyekben Az arany ember egy lendületesebb verziója élhető át.
Cs. Horváth Tibor közben komoly kihívás elé állt: a monumentális regényt, amely eredetileg öt kötetben jelent meg, s amelynek a cselekménye a Dunától a Balatonig, Törökországtól Brazíliáig ível, körülbelül hatvan oldalra kellett sűrítenie. Megoldása a cselekményre való koncentrálás, melynek eredményeképp bár a lélektani mélységek, a karakterek belső világának kibontakozása az illusztrációra marad, a történet könnyen befogadhatóvá válik. Jókai társadalomkritikája, a boldogságkeresés vagy az erkölcsi dilemma motívumai szinte teljesen hiányoznak a képregényből, szöveghűsége azonban példaértékű. A szóhasználat, a szöveg ritmusa lelkiismeretesen őrzi az eredeti szellemét, ami önmagában is komoly érték, hiszen sok olyan szó és mondatfordulat található a képregényben, amely napjainkban már feledésbe merül.
A digitális felújítás, hála az égnek, nem próbál meg „modern” vagy „menő” lenni, hanem megőrzi a hatvanas évek képregényes hangulatát.
A legfigyelemreméltóbb a képi kifejezőképessége, amiben Korcsmáros ma is utolérhetetlen, ám aki Jókai szerzői minősége vagy a szociális kritika iránt érdeklődik, nem ebből a kötetből fogja megismerni. A képregény egyfajta kóstoló, akár egy jó filmelőzetes vagy rövid, inkább önálló művészi adaptáció, amely kedvet csinál a teljes műhöz. Egy letűnt korszak művészi teljesítményének emlékezetes dokumentuma, amely ma, több mint hatvan évvel később is élő és izgalmas.
