Egy színésznő függősége a fókusza Duncan MacMillan darabjának. A mű fordítója és a színpadi adaptációja rendezője Horváth János Antal (dramaturg Németh Gábor). Az Emberek helyek és dolgok színház a színházban szituációval indul és azzal is végződik. A köztes nem kevés, csaknem háromórányi időben pedig jó sok minden történik. A színésznő (Lovas Rozi) éppen Csehov Sirályának a főszerepét, Nyinát játssza, de kicsúszik a lába alól a talaj, mindenféle szert fogyaszt és segítségre szorul, egy kórházban köt ki, ahol próbálnak rajta segíteni.
A Loupe Színházi Társulás és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös bemutatója nem egy könnyed szórakoztató produkció. Inkább mélylélektani kutakodás, de azért iróniával és kellő humorral ábrázolja történetesen egy színésznő, olykor nagyon is gyötrelmes küzdelmét.
Lovas Rozinak egyfajta jutalomjáték ez a szerep. Játszott már egyszemélyes előadásban és klasszikus vagy kortárs művekben is meghatározó figurákat. Ez a feladat viszont mintha épp arra lenne jó, hogy azt megmutassa, ahová a pályáján eljutott. Lovas Rozi képes arra, hogy ne sablonokból vagy sztereotípiákból építsen fel egy figurát, hanem mélyebbről, belülről az adott színpadi helyzetre és a partnerekre is érzékenyen reagálva. Végig tudunk menni a történetével, mivel mindig újabb színnel gazdagítja a karakterét. A játékában a küzdelem, a kíváncsiság, a nyitottság és leginkább az őszinteség a domináló és ezáltal vonzó is.
A partnerei közül a több szerepet is alakító Udvaros Dorottya és Znamenák István ad sokat az előadáshoz. Az anyát és az apát is ők játsszák megdöbbentő drámai erővel. A csöndjeik és egyes hangsúlyaik egészen elgondolkodtatók. A Markot adó Mohai Tamás főként a terápia jeleneteiben fontos tényezővé válik. A többi szerepben Baksa Imre, Sztarenki Dóra, Brezovszky Dániel, Alberti Zsófi, Formán Bálint és Szilvási Anna szintén karakteresen vannak jelen.
Az előadás egyik meghatározó eleme Duda Éva koreográfiája. Amikor elfogy a szó, akkor jön a tánc és a mozgás, amely mindig képes továbblendíteni a cselekményt.
„Milyen hatalmas dolog élni! Milyen hatalmas dolog úszni a tengerben. Felnézni a hatalmas kék égre. Érezni a napot a bőrödön. Megmászni egy hegyet vagy csak egy emeletnyi lépcsőt. Fánkot enni. Szeretni és szeretve lenni. Milyen hatalmas dolog.” Ezt mondja a színésznő egy castingon, már tiszta állapotban a végén. Igen, sokszor előbb szenvedünk, mint élnénk. Máskor az élet szép dolgai megélése helyett is inkább mártírokká, vagy áldozatokká válnunk. A Loupe új produkciója épp arra hívja fel a figyelmet, hogy létezik más út is, csak ehhez előbb magunkat kell legyőzni. Aztán jöhet a szeretés, a hegy, vagy éppen egy jóízű fánk.
Infó: Duncan MacMillan: Emberek, helyek és dolgok. Rendező: Horváth János Antal. A Loupe Színházi Társulás és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciója
