Bemutatta a Greenpeace az újonnan elkészült térképét azokról a helyekről, ahol azbeszttel szennyezett kőzúzalék bányászata, majd kiszórása történhetett, ahol ennek a gyanúja már mérések eredményeképp beigazolódott, és ahol már fel is számolták a szennyezést.
Megjegyzik azt is, hogy közel fél évvel az első, a Greenpeace határokon átívelő azbesztszennyezettséget bejelentő és három hónappal a szombathelyi eset napvilágra kerülése után még mindig nem született országos intézkedési terv, szakmai iránymutatás vagy érdemi segítség az érintett lakosság és önkormányzatok számára.
Április közepén derült ki, hogy akkor még csak egy helyszínen, a szombathelyi Oladi-plató néven ismert városrészben, amely az elmúlt években épült be családi házakkal, 12 kilométer hosszú szakaszon 22 utcában olyan kőzettel szórták le az utat, amely azbesztet tartalmaz.
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) az azbeszt minden típusát az 1-es csoportba sorolja, vagyis bizonyítottan emberi rákkeltő anyagnak tekinti. A veszélyt nem maga az anyag jelenléte, hanem a levegőbe kerülő, belélegezhető mikroszkopikus szálak jelentik, amelyek a tüdőbe, a légutakba lerakódva hosszú távon súlyos betegségeket okozhatnak.
A szennyezett kőzet ausztriai bányából származott; ezzel kapcsolatban Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője korábban már elmondta, a kilencvenes évek óta voltak ismeretek arról, hogy ez a kőzet azbesztet tartalmazhat, mégis olyan hatósági igazolást kapott, mintha nem lenne benne veszélyes anyag, így a cégek évtizedeken keresztül szállíthatták a szennyezett zúzott követ Ausztriába és Magyarországra.
Azbeszttérképet indított a GreenpeaceNyilvánvalóvá vált ebből következően, hogy máshová is kerülhetett az országban szennyezett kő, amit utakon, parkolókban, sőt játszótereken is kiszórtak, ezért fontos a most elkészült és közzétett térkép.
Simon Gergely lapunknak elmondta, két oka van annak, hogy a térképet most adták ki. Az egyik az, hogy a szennyezések adatait mostanra sikerült olyan szinten begyűjteniük és feldolgozniuk, hogy a térképet elkészíthették, és az elég jó betekintést ad arra nézve, hol vannak szennyezett helyszínek. A másik ok, hogy a környezetvédő szervezet szerint a megoldásból még semmi sem látszik.
„Nagyon szeretnénk, ha történne már valami” – jegyezte meg Simon Gergely.
A térképet az önkormányzatok által végzett és nyilvánosságra hozott adatok alapján állították össze, és több kategórát különböztettek meg. Színekkel jelzik, hogy az egyes megjelölt helyszínek kőbányát jeleznek-e ismert azbeszttartalommal, hogy a hatóság vagy a Greenpeace által dokumentált szennyezés mutatható-e ki, hogy lakossági azbesztbejelentés történt-e, vagy már kármentesített területről van-e szó. A lakossági bejelentéseket továbbra is várják.
Magyarországon a nyugati részeken találhatók ezek ezek a területek, de feltételezhetően van ilyen Budapesten is, sőt a legújabban Bécsben is mutattak ki szennyezést – tudtuk meg Simon Gergelytől.
A központi kármentesítés tehát még nem indult el. „Nagyon sok helyen kezdek el nem igazán jó megoldásokat alkalmazni, Zalaegerszegen például úgy vitték el a zúzalékot, hogy minden azbesztmentesítési előírást figyelmen kívül hagytak. Volt, ahol egyszerűen leaszfaltozták ezeket az utakat, többek között Szombathelyen is, bármilyen, az utat megbontó munkavégzés esetén majd levegőbe kerülhet az azbeszt. Nem alkalmas megoldás a forgalom elől nem lezárható helyszíneken egyébként megfelelő kalcium-kloridos permetezés sem, mert a ragadóssá váló anyag cipőtalpakon, autógumikon bárhová, gyermek- és egészségügyi intézetekbe is bekerülhet az azbeszt” – magyarázta a szakértő.
Kormányzati szinten tehát még nem látható, hogy bármi történt volna. Az osztrákok hallgatnak, úgy tűnik, nem vállalják a felelősséget, altatják az ügyet Simon Gergely szerint, sőt újra akarnak nyitni bányákat, nem ismerik be, hogy valójában milyen súlyú problémáról van szó. Mindenesetre a magyarországi szállítások leálltak.
A szakszerű mentesítésre többféle megoldás létezik, amelyeket már alkalmaznak is.
Az egészségügyi hatásokra utalva a környezetvédő elmondta, hogy közleményükben megemlítették, a Magyar Tudományos Akadémia új elnöke, a Pósfai Mihály által indított témanapok első eseménye éppen Azbesztválság: tények, kockázatok, megoldások címmel zajlott június végén. Az ő közleményükből kiderült, hogy hazánk – amelynek területén egyébként azbesztet tartalmazó kőzetek nem fordulnak elő – az anyaggal szemben zéró toleranciát hirdetett meg: 2005 óta azbesztet kimutatható mennyiségben tartalmazó mindennemű termék forgalomba hozatala tilos.
Az erőfeszítések dacára Magyarország távolról sem szabadult meg az azbeszttől,
városainkban köbméterenként jellemzően néhány száz azbesztszál jelenlétével kell számolnunk, de évtizedekkel ezelőtt ez a koncentráció akár egy nagyságrenddel nagyobb is lehetett. A lassan javuló országos trendet fordította meg a nyugat-magyarországi azbesztszennyezés váratlanul felbukkant ügye. Az azbesztszálak tartósan a tüdőben és a mellhártyában maradhatnak, krónikus gyulladást, hegesedést és daganatok kialakulását okozva. A kitettség és a betegségek megjelenése között jellemzően 20-50 év telik el, ezért az azbeszt okozta mai megbetegedések a múlt terhes örökségei. A ritka – évi mintegy 100 új eset – mellhártyadaganat hátterében 80-90 százalékban azbesztexpozíció áll.
A Greenpeace azt várja, hogy történjenek kormányzati szintű intézkedések, rendeletek, szabályozások a szennyezett területek mentesítésére. Azért nyújtottak be közérdekű adatigénylést a Miniszterelnökséghez, hogy megtudják, kik, milyen munkacsoportok – például a Tárcaközi Azbeszt Munkacsoport – milyen döntéseket hoztak, milyen módszerekről határoztak, de eddig még nem kaptak választ.
„Nagyon szeretnénk, ha minél hamarabb válaszolnának, hiszen ez törvényi kötelezettségük, de valószínűleg a minisztériumok még nem álltak fel teljesen, nem tudnak olyan szinten működni, hogy megfelelően kezeljék a dolgokat. Nem arról van szó, hogy el akarnák tussolni az ügyet” – vélekedik Simon Gergely.
