Idén az Avignoni Fesztivál hivatalos programja, az IN a 80., a független társulatok fesztiválja, az OFF pedig a 60. évfordulóját ünnepli. Az OFF mára a világ egyik legfontosabb színházi találkozóhelyévé vált, de nem mindig volt ez így. Mikor szűnt meg alternatív kezdeményezés lenni, és mikor vált önálló világgá?
Szerintem a nyolcvanas évek fordulóján indult el ez a folyamat. Az OFF történetében négy jól elkülöníthető korszak van. Az első 1966 és 1982 közé esik. Ez volt a szabadság időszaka. Franciaország ekkor élte az 1968-as diáklázadások és az ellenkultúra éveit, és ez az OFF szellemiségére is erősen rányomta a bélyegét. Mindenki ott és úgy játszott, ahol tudott, sokszor egészen valószínűtlen helyszíneken. Én ezt az időszakot már csak fényképekről és visszaemlékezésekből ismerem. 1982-ben kezdődött az OFF intézményesülése. Megalakult az első szervezet, amely programfüzetet adott ki, bevezette az OFF-kártyát – egy, a fesztivál előadásaira kedvezményes jegyvásárlást biztosító bérletszerű rendszert –, vagyis elkezdte valóban megszervezni az OFF működését. Ez a korszak 2006-ig tartott.Ezt követte a 2006-tól a Covid-járványig tartó harmadik időszak, majd 2021-ben kezdődött a negyedik korszak, amelynek már én is részese vagyok, ekkor kapcsolódtam be az OFF működtetésébe. Az igazi fordulópont azonban a kilencvenes években következett be. A társulatok ekkor ismerték fel, hogy Avignon nem csupán fesztivál, hanem piactér is. Nemcsak a közönség érkezik ide, hanem azok a színházigazgatók, fesztiválszervezők és programválogatók is, akik a következő évadok előadásait keresik. Az OFF ettől kezdve egyszerre lett szakmai találkozóhely, kapcsolatépítési tér és színházi piac. Minél több programválogató érkezett, annál több társulat döntött úgy, hogy itt kell lennie – és ezzel elindult egy öngerjesztő folyamat. És paradox módon – ez ma is így van – az OFF történetét valójában mindig a válságok vitték előre.
Válságokból a siker felé
Mire gondol?
Az első nagy fordulópont 2006 volt. Az a szervezet, amely huszonnégy éven át működtette az OFF-ot, elveszítette a színházak bizalmát. Egyre többen vitatták a döntéseit és a működését, végül összeomlott. Ekkor jött létre az Avignon Festival & Compagnies, amelynek ma én vagyok a delegált igazgatója. Két évvel később érkezett a 2008-as nemzetközi pénzügyi válság. Elsőre furcsának hangzik, de ez is hozzájárult az OFF fejlődéséhez.
A válság miatt a francia állam csökkentette a régióknak, a megyéknek és a városoknak adott támogatásokat. Franciaországban ugyanis egészen másképp működik a kulturális rendszer, mint sok más országban. André Malraux, Charles de Gaulle kulturális minisztere az 1960-as években olyan modellt épített fel, amelynek célja az volt, hogy a magas kultúra ne csak Párizs kiváltsága legyen. Olyan ez, mint egy emeletes torta: az állami, regionális, megyei és önkormányzati támogatások egymásra épülnek. Amikor a pénzügyi válság miatt ez a rendszer egyszerre kezdett meggyengülni, az önkormányzatok – amelyek Franciaországban a legfontosabb előadásvásárlók – egyre kevesebb produkciót tudtak meghívni. A turnépiac beszűkült. Csakhogy közben maga a kulturális politika nem változott. Továbbra is támogatták az új előadások létrejöttét, az új társulatokat és az új alkotókat. Egyre több produkció született, miközben egyre kevesebb lett a játszási lehetőség: egyszerre nőtt a kínálat, és szűkült folyamatosan a piac– és ebből paradox módon az OFF profitált.
Hogyan változtatta ez meg magát a fesztivált?
A 2010-es évektől olyan társulatok is Avignonba kezdtek járni, amelyek korábban soha nem jöttek volna. Nemcsak a független, magánkezdeményezésből működő társulatokról beszélek, hanem azokról a művészileg meghatározó, állami támogatásból működő együttesekről is, amelyek korábban nem szorultak rá arra, hogy itt keressenek új meghívásokat. Franciaországban ezek a társulatok egyszerre több közpénzből finanszírozott forrásból kapnak támogatást: az államtól, a régióktól, a megyéktől és a városoktól. Sokáig úgy gondolták, hogy az OFF nem az ő világuk. Sőt, volt idő, amikor egyesek számára szinte megalázónak számított itt játszani. Amikor azonban egyre nehezebb lett turnékat szervezni, ők is megjelentek Avignonban, hogy találkozzanak a programválogatókkal. Ezzel párhuzamosan a magánproducerek is felismerték, hogy az OFF lett az a hely, ahol egyszerre lehet szakmai kapcsolatokat építeni és új turnékat szervezni. Így a korábban egymástól jól elkülönülő világok egyszerre kezdtek jelen lenni ugyanazon a fesztiválon. Amikor először jártam Avignonban, 1989-ben, körülbelül hatszáz előadás szerepelt a programban. A Covid előtt már mintegy ezernégyszáz, ma pedig több mint ezernyolcszáz. A járvány után újabb válságok következtek: energiaválság, geopolitikai bizonytalanság, a kulturális támogatások további csökkenése. Paradox módon azonban ez ismét az OFF-ot erősítette. Minél nehezebb helyzetbe kerül a független előadó-művészet, annál fontosabbá válik Avignon. Az OFF ma már szinte létkérdés a társulatok számára. Sokszor nem is azért jönnek ide, mert biztosak benne, hogy turnét szereznek. Azért jönnek, hogy láthatóvá váljanak. Hogy létezzenek a szakma számára. És van még valami, ami szerintem az OFF igazi csodája: itt mindig van közönség. Miközben Franciaországban egyre nehezebb előadásokat turnéztatni, Avignonban a társulatok biztosak lehetnek abban, hogy nézők elé kerülnek. Nemcsak programválogatók várják őket, hanem egy rendkívül kíváncsi, elkötelezett közönség is. Sok előadás számára ez az egyetlen hely, ahol valóban találkozhat a nézőivel. Ezért válik az OFF évről évre egyre fontosabbá.
Kevesebb forrás, új működési modellek
Az OFF-ban való részvétel óriási befektetés. Hogyan tudják ezt finanszírozni a társulatok, különösen azok, amelyek a legkisebb játszóhelyeken lépnek fel?
Egy öt-hat színésszel érkező társulatnak, amely három héten át játszik egy nagyobb színházban, és ki kell fizetnie a színészeket, a technikát, a szállást és az utazást, 50–60 ezer eurós költségvetéssel kell számolnia. Egy egyszemélyes előadás esetében egészen más helyzet. Nekem magamnak is van két 45 férőhelyes színházam. Egy ilyen produkció tízezer eurónál kisebb befektetésből megvalósítható. Ha a nézőtér félig üres, pénzt veszít, de nem annyit, hogy jövőre ne próbálhatná meg újra. Ráadásul Franciaországban létezik egy sajátos rendszer, az úgynevezett intermittence du spectacle. Ez tulajdonképpen az előadó-művészekre szabott társadalombiztosítási modell: a színészek, táncosok és technikusok akkor jogosultak jövedelempótló ellátásra két munka között, ha egy év alatt meghatározott számú ledolgozott órát vagy előadást tudnak igazolni. Egy avignoni szereplés ezért nemcsak a jegybevétel miatt fontos, hanem azért is, mert hozzájárul ahhoz, hogy megőrizzék ezt a státuszukat. Nagyon különböző gazdasági modellek léteznek, ezért erre nincs egységes válasz. Egy biztos: alkalmazkodnak. Ennek is köszönhető, hogy évről évre több előadás szerepel a programban. Nem azért, mert több előadást játszanak, hanem mert rövidebb ideig maradnak. Korábban ugyanaz a társulat három hétig játszott ugyanabban az idősávban. Ma egy hét után átadja a helyét a következőnek, majd egy harmadiknak. Ugyanabban az idősávban így három különböző előadás jelenhet meg ott, ahol korábban csak egy volt. Ezért nő évről évre az előadások száma.
Ennek a művészi megvalósításra is van hatása?
Egyértelműen. Hogy csak egyetlen adatot mondjak: egy év alatt 14 százalékkal nőtt az egyszemélyes előadások száma. Jól látható a tendencia: kisebb szereplőgárda, kevesebb díszlet, könnyebben utaztatható produkciók. A turnézás egyre drágább, ezért a társulatok kénytelenek alkalmazkodni. Sokkal könnyebb eladni egy két-három szereplős előadást, mint egy nyolc-kilenc szereplőset, mert a befogadó színházaknak is egyre kevesebb pénzük van új előadásokat vásárolni. Ezért ma egyre több kis létszámú, könnyen utaztatható produkció készül. Nem a témák vagy a művészi gondolkodás változik, hanem a formák.
Az a benyomásom, hogy az OFF-on még mindig a francia nyelvű előadások vannak többségben.
Igen, de ez nagyon gyorsan változik. Amikor 2022-ben elkezdtük tudatosan építeni a fesztivál nemzetközi jelenlétét, mindössze hetven külföldi előadás szerepelt a programban, és ezek közel 80 százaléka frankofón produkció volt. Három évvel később már közel kétszáz külföldi előadás érkezett, és ma a frankofón, illetve a nem frankofón produkciók aránya gyakorlatilag fele-fele. De ez még csak a kezdet. Korábban egyáltalán nem létezett tudatos nemzetközi stratégia. Ma viszont évről évre több külföldi fesztiválszakember érkezik Avignonba, és egyre több nemzetközi együttműködés jön létre, és ennek köszönhetően maga az OFF is egyre sokszínűbbé válik.
Mit tanácsolna egy külföldi társulatnak, amely először készül az Avignoni OFF-ra? Mi az a hiba, amelyet semmiképpen sem szabad elkövetnie?
Az, hogy nem jön el egy évvel korábban körülnézni. Meg kell nézni, hogyan működik, találkozni kell az emberekkel. Rengeteg pénz és energia forog kockán. Egy társulat szakmai jövője is múlhat rajta. Nem szabad vakon belevágni. Az első lépés mindig az legyen, hogy az ember az előző évben eljön tájékozódni, megpróbálja megérteni, hogyan működik a fesztivál, milyen logika szerint épül fel, találkozik a játszóhelyekkel, bejárja őket, és kiválasztja azt a színházat, ahol a saját munkája a legjobban érvényesülhet. A legnagyobb hiba felkészülés nélkül érkezni.
Az elmúlt években látványosan megnőtt a külföldi előadások száma. Milyen stratégiával szeretnék még nemzetközibbé tenni az OFF-ot?
Vannak országok, amelyek történelmileg nagyon régóta jelen vannak Avignonban. Ilyen például Tajvan, amely immár tizennyolc-tizenkilenc éve rendszeres résztvevője a fesztiválnak. Most Kína is kulturális offenzívába kezdett – ezt nem pejoratív értelemben mondom. Nagyon tudatos és következetes stratégiát folytat annak érdekében, hogy évről évre jelen legyen Avignonban, és bemutassa a kortárs kínai színházat a francia közönségnek. Természetesen a frankofón országok és a francia tengerentúli területek mindig is meghatározó szereplői voltak az OFF-nak. Néhány éve elindítottunk egy új kezdeményezést is: minden évben meghívunk egy díszvendég országot vagy egy egész földrajzi régiót. Ez önmagában is ösztönzi az adott térség jelenlétét a fesztiválon. Tavaly például tizenkét brazil előadás érkezett – ilyenre korábban még soha nem volt példa az OFF történetében. Idén a Földközi-tenger térsége a díszvendég. Mintegy huszonöt előadás érkezett Palesztinából, Görögországból, Ciprusról, Olaszországból, Spanyolországból, a Maghreb országaiból és Törökországból. A célunk az volt, hogy a mediterrán térség kulturális sokszínűsége jelenjen meg Avignonban.
Új utakon a jövő felé
A nemzetközi nyitás nem csak új előadásokat jelent, hanem új szakmai kapcsolatokat is. Ennek része az együttműködésük a Jacques Lecoq Iskolával is. Ez a világ egyik legismertebb fizikai színházi képzőhelye, amely több mint hatvan év párizsi működés után három éve Avignonba költözött. Miért fontos ez az OFF számára?
Nagyon fontos. A Jacques Lecoq Iskola három éve működik Avignonban, és együtt dolgozunk velük egy olyan programban, amelyet mi hoztunk létre. Ez a YPAM – World Young Professional Performing Arts Meetings. A célunk az, hogy a világ különböző országaiból érkező fiatal színházi szakembereket hívjunk meg egy egyhetes intenzív programra. Nemcsak az OFF-ot és az IN-t ismerik meg, hanem együtt néznek előadásokat, találkoznak művészekkel, fesztiválszervezőkkel és egymással is. Azt szeretnénk, hogy már pályájuk elején nemzetközi kapcsolatrendszert építsenek ki, és megtapasztalják, milyen különböző kultúrákból érkező alkotókkal együtt gondolkodni.
Ha egyre több külföldi előadás érkezik Avignonba, a nyelvi akadályokat is le kell bontani. A feliratozás ma már alapfeltétel?
Egyre inkább azzá válik. A szövegre épülő előadásokat ma már nem lehet nemzetközi közönségnek felirat nélkül játszani. Ezért egyre több játszóhely vállalja, hogy minden előadását feliratozza. Ez még nem általános gyakorlat, de egyértelműen ebbe az irányba haladunk.
Ha húsz év múlva elképzeli az Avignoni OFF-ot, milyennek látja?
Őszintén szólva nem tudom. Inkább abban reménykedem, hogy egyáltalán létezni fog.
A klímaválságot már most is érezzük. Egyre magasabb a hőmérséklet. Vajon meddig lehet júliusban fesztivált rendezni? És ha egyszer már nem lehet, képes lesz az OFF újra feltalálni önmagát egy másik időpontban? Hiszen a fesztivál sikere nagyrészt annak köszönhető, hogy mindig júliusban, az iskolai szünet idején rendezték meg. Ráadásul ez a modell rendkívül érzékeny a geopolitikai változásokra is. Előfordulhat például, hogy a 2027-es francia elnökválasztás után olyan politikai erők kerülnek hatalomra, amelyek egészen másként gondolkodnak a kultúráról. Egy ilyen fordulat teljesen felboríthatná ezt a rendkívül törékeny rendszert.
Ezért döntöttek úgy, hogy a 2027-es francia elnökválasztás várható jelöltjeit is meghívják Avignonba?
Igen. Elegünk lett abból, hogy Franciaországban a kultúra soha nem választási téma, és szinte soha nem politikai kérdés. A mi szemünkben viszont nagyon is az. Ezért hívtuk meg a jelölteket, hogy beszéljenek arról, milyen világképet képviselnek, és milyen kulturális politikát képzelnek el Franciaország számára.
