Sajnáltam a belgákat és főként szegény Thibaut Courtois-t. Noha azt sosem tudtam megfejteni, miért hívják a kapus korosztályát a „vörös ördögök” arany generációjának, mert a belgák akkor kerültek legközelebb az aranyhoz, amikor felkeresték a menő brüsszeli ékszerészeket, Courtois kiragyogott; nálam olyannyira, hogy a magam örök rangsorában ő az első, noha láttam Gilmart, Gordon Bankset, Sepp Maiert, Dino Zoffot, Oliver Kahnt, Gianluigi Buffont, Iker Casillast, Manuel Neuert, még az egyetlen aranylabdás kapus Lev Jasint is, aki hatvanhatban Sunderlandben kivédte a szemünket, de Moszkvában Machos Feri küldött neki a Vörös térről egy hulló levelet… A tévén keresztül is hallani lehetett, milyen gyönyörűen zizeg az a bal felsőben!
A túlértékelt belgáknak most komoly esélyeik voltak, mert ikszre álltak a véghajráig, jóllehet a balszerencse üldözte őket, hiszen három jelenlegi legjobbjuk – Courtois, Youri Tielemans, Jérémy Doku – közül kettő megsérült. Tielemans a bemelegítésnél, a kapus a hetvenedik percben. Ha a háló extraklasszis őre marad, és az 1-1 sem változik, akkor a tizenegyes-párbajban nagy fór lett volna a belgák számára, hogy Courtois áll a ketrec előtt.
De lement, és bejött helyette a lyukas kezű. Pau Cubarsí a 88. percben nem a Vörös, hanem a Kígyó térről ártalmatlan lövést küldött kapura, a csereként beállt Senne Lammens azonban nem kapusóriás és nem is nyelvzseni, mert borzasztó a kiejtése, s miután a kósza labda kipottyant az öléből, Mikel Merino vidáman emelhetett a potyázó fölött a léc alá.
„Ott voltam, ahol lennem kellett” – szerénykedett a belgák végzeteÍgy nyert 2-1-re a szerencsés spanyol együttes, amelynek a nyolcaddöntő éjszakáján sokat köszönhetett a világ, mert a bolygó népessége rég aludt olyan jól, mint a két ibériai válogatott mérkőzése, a spanyol–portugál találkozó (1-0) után.
Courtois a kiesés pillanataiban ült a padon, és hallatlan szomorúsággal bámult maga elé, miként kapott ki nélküle a csapat.
Abba is bele lehet halni, ha csak nézi az ember, mi történik a guillotine alatt.
Pedig előzőleg még viccelni is tudott a kapus. Mivel tizenöt esztendeje a spanyol fővárosban él, kisfia, a kilencéves Nicolas ott született, a Real Madrid korosztályos csapatában ismerkedik közelről a több mint sportággal. A család feje azt üzente a gyermeknek: „Belgiumnak szurkolsz, vagy nem jössz haza!”
A jó kedély oda, immár a búbánat uralja Thibaut-t és a családot. Sokkal nagyobb a döbbenet, mint amekkora az inglewoodi jegypiacon volt, ahol a spanyol–belga meccs előtt hatvan százalékkal zuhant a még meglévő belépők ára.
Pedig Lammens csak utólag riasztott el.
