S júliusban előállt a Luglio című számmal, amely azonnal az olasz slágerlista élére repült – Patty Pravo La Bamboláját taszította le az első helyről –, és csak tizenöt héttel később landolt a legjobb tízen kívül.
Szövegírója, Giancarlo Bigazzi, aki később olyan világsikereket jegyzett, mint a Ti amo, vagy a Laura Branigan előadásában híressé lett Gloria és Self Control, azt mondta a hatvannyolcas trouvaille-ról: „Elkerülhetetlen volt, hogy a Luglio a strandidő zenéjének jelképes darabjává váljon. Nem csoda, ha a három legtöbbet játszott olasz nyári dal között tartják nyilván Gino Paoli 1963-as Sapore di saléja és Adriano Celentano szintén hatvannyolcas Azzurrója mellett. Elvégre van egy előnye, amely a Wham Last Christmas című dalának ugyancsak megvan: ahogyan a karácsony, úgy a július is évente visszatér, amíg csak meg nem változtatják a hónapok elnevezését.”
Del Turco és Bigazzi szerzeménye már a megjelenés évében több mint egymillió példányban kelt el kislemezen, miután két menő brit beategyüttes, a Herman’s Hermits és a Tremeloes is feldolgozta nyomban.
Az angol szöveget Jack Fishman írta, a szám Something Is Happening címmel hódított Nagy-Britanniában. Ennek előzménye az volt, hogy a San Remó-i fesztiválra gyakran meghívtak angolszász előadókat, és a dalokat két változatban interpretálták. Vendégművész volt – többek között – Paul Anka, Louis Armstrong, Frankie Avalon, a Bachelors, Pat Boone, Ray Conniff, Petula Clark, Kiki Dee, Connie Francis, Mary Hopkin, Ben E. King, Wilson Pickett, Gene Pitney, Dionne Warwick.
A Júliust itthon Poór Péter énekelte az olasz számok magyar költője, Vándor Kálmán műfordításában: „Július tüze égett, két karom ölelt téged, aj-jaj-ja-ja-jaj…” Majd a Dolly Roll dalolta saját szövegével: „Ellopta valaki a szívemet valamikor…” (Az „aj-jaj-ja-ja-jaj” maradt.)
A többi hónap azonban fájdalmasan sikertelen volt Del Turco számára, pedig 1969-ben megjelent első nagylemeze, és a szerző-énekes abban az esztendőben bemutatkozott a San Remó-i dalfesztiválon is, de Ma cosa hai messo nel caffè című dala, hiába volt fülbemászó, szinte észrevétlen maradt. „A kritikusok ledorongoltak, hiányolták a mélységet a számból – mondta csalódottan. – Szerintem az sem utolsó, ha egy kompozíció ellazít, és nyugalmat tud adni.”
Mivel egyéb nótái sem arattak, Del Turco 1973-ban abbahagyta az éneklést, zenés bárt nyitott Firenzében. Felkapott hely volt, oda jártak az olasz Hollywood, Cinecittà – akkor még – élő és élni tudó legendái: Federico Fellini, Vittorio Gassman, Marcello Mastroianni. Ám a wurlitzeren már a legtöbbször Lucio Battisti Il mio canto liberója vagy Elton John Crocodile Rockja szólt…
Del Turco a nyolcvanas években visszatért a hatvanasokhoz. Megalakította az önbizalmat sugárzó Superquattrót, amelyben együtt játszott Jimmy Fontanával, a Che sarà szerzőjével, az Il Mondo és a La nostra favola előadójával, az Il Mondót komponáló Gianni Mecciával, valamint a filmzeneszerző Nico Fidencóval. Klubokban és tévéshow-kban nyomták a retrót, hatvannyolcból Sergio Endrigo Canzone per te című slágerét, az Equalstől a Baby Come Backet, és persze a saját készítésű Lugliót, amellyel kapcsolatban még másfél évtizeddel a megjelenés után is elfogta a közönséget az a bizsergető érzés, hogy valami történik...
Del Turco nem adta fel, még tavalyelőtt is CD-je jelent meg Le cose della vita címmel. Azóta visszavonult, a toscanai Maremmában él. Szeptember 7-én nyolcvanhét lesz.
A születésnapra Peppino di Caprit már nem hívhatja el: a St. Tropez Twistet, a Robertát, az Un grande amore e niente piùt, valamint a Don’t Play That Song feldolgozását is jegyző, a Beatles 1965-ös itáliai turnéján a mesés négyes előtt fellépő kolléga néhány napja elhunyt.
Így már Del Turco partiján is legföljebb lemezről szól Di Capri másik emblematikus slágere. Hacsak az ünnepelt le nem ül a zongorához, és el nem játssza-énekli a Szeptemberi melankóliát.
