A Magyar Képzőművészeti Egyetem Best of Diploma válogatása immár másodszor kap helyet a Hungarian Art & Business (HAB) Andrássy úti kiállítóterében. A frissen végzett alkotók legkiemelkedőbb diplomamunkáinak válogatásában a látogatók szemrevételezhetik a kortárs művészet jövőjének kivételes mozaikját, mely a globális-ökológiai bizonytalanság, a permanens válságélmény és a digitalizált mindennapok formálta generáció közös érzékenységét rajzolja fel.
A nyolc tanszék negyvenhat alkotójának több mint harminc munkája hol a természet és az ember ősi viszonyrendszeréhez nyúl vissza, hol a posztdigitális korban átalakuló érzékelés, a transzgenerációs trauma és a végességhez való viszony kérdései felé fordul. Dr. Erős István, az MKE rektora szerint a bemutatott munkák egyszerre tanúskodnak magas szintű szakmai felkészültségről, szellemi nyitottságról és bátor alkotói attitűdről.
A kiállítás a HAB három emeletén, három eltérő karakterű térben bontja ki a frissen végzett alkotók sokféle művészi világát. A földszinti terem részben a válogatás legérettebb munkáinak ad helyet, melyek rétegzett vizuális világukkal és komplex kérdésfelvetéseikkel nyitják meg az utat egy új összefüggéseket kereső művészeti tapasztalat felé. A felső emelet, amely aztán számos önálló térfoglalást tesz lehetővé, egyszerre ad alkalmat az elmélyülésre és az eltévedésre az alkotások salátájában. Itt állították ki a csak dokumentációs formában megjeleníthető műveket is – például a restaurátorképzéses hallgatókét –, melyek csupán egy-egy bemutatópanelen megjelenve, hiába jelentős munkák, sajnos könnyen átcsúszhatnak a figyelem rostáján. Egy alagsori szobában végül a látványtervező szakosok diplomamunkái mutatkoznak be, ahol médiumok kavalkádja – előadás-felvételek, díszletrészek, makettek – sejteti, milyen gondosan felépített koncepciók születtek.
Köztük Lányi Lilla Eszter Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéhez készült színházi terve elevenedik meg legjobban. A tervező konzervekből, bádoglemezből és táborkanálból létrehozott hangszerbábjai – köztük egy szöghegedűből és klarinétből álló hibrid hangszer – a műtárgy és a színpadi kellék határán táncolnak. Míg a kiállításon látható objektum – Tünde – önálló jelenléttel bír, a videódokumentáció a többiek performatív működését is megmutatja.
Szabó Bernadett installációja a kiállítás talán legmeglepőbb és legreflektáltabb alkotása, amely semmilyen tekintetben nem árulja el, hogy diplomamunkával van dolgunk. A művész saját testét választotta kiindulópontként: háromdimenziós szkenneléssel rögzítette alakját, majd a digitális modell alapján fekete cukorbábokat készített. A méhsejtszerű struktúrában elhelyezett kilenc figura az egyéni test és a közös rendszerek viszonyát vizsgálja. A cukorral túltelített mézen végigfolyó mesterséges beavatkozás az átalakulás folyamatát jeleníti meg, ahol az anyag egyszerre válik a természetes és az ipari, a vonzó és a mérgező emberi törekvések jelképévé.
Mellette Laviv Laura családi portréja, amely egy egész falat egybefogva fogadja a látogatót, az intimitás és a monumentalitás között precízen billeg. A fotóalapra épülő, különböző képi rétegek és a formálás sűrűségének finom játékával dolgozó horgolt munka a családi emlékezet és a kézműves tradíció összeolvadása.
Nándori Judit festőművész szakon készült diplomamunkája szintén kiemelkedő alkotás. A 913 című kompozíció a nagy terítékű vadászat témáján keresztül vizsgálja az ember és a természet közötti hatalmi viszonyokat. A tustollal és ecsettel egyenként megrajzolt kilencszáztizenhárom fácán a hajtók és puskások alakzatait idéző rácsozott felületen jelenik meg, melynek merevsége, valamint a madarak szisztematikus egyedisége az emberi rendszerek és az organikus világ közötti feszültséget hangsúlyozza.
Csordás Flóra Újrakódolt receptorok című alkotása, mely a tervezőgrafika szak egyik legkiválóbb diplomamunkájaként kvalifikálódott, a kiállítás talán legkarakteresebb műve. A taktilis fejlesztőcsomag és munkafüzet a posztdigitális kultúra érzékelésre gyakorolt hatását vizsgálva az érintés háttérbe szorulását állítja szembe a vizuális érzékelés dominanciájával. A lemezek tapinthatósága, a test szerepének kiemelése a pszichoterápiás folyamatokkal összefonódva a megtestesült tapasztalat, az anyagi jelenlét és az érzékelés komplex működésének kérdéseit veti fel.
A kiállítás egyik legérdekesebb mellékterméke maga a tárlat térpolitikája.
Bizonyos munkák, mint például a Megosztott terek – Otthon, a képernyőn innen és túl című projekt, amely a közösségi média és az állandó online jelenlét átalakító hatását vizsgálja, dokumentációs blokk formájában jelenik meg, s így a falakba simulva határolódik el a közegtől. Hasonló, még költőibb Gerstenkorn Kelemen szobrászművész alkotása is. Az ötszáz kilogrammos szobor túl nehéznek bizonyult ahhoz, hogy bekerüljön a HAB tereibe, így a kiállításon csupán fotódokumentációként van jelen. Hogy egyes munkák a kiállítótér központi pontjain, mások pedig annak peremén jelennek meg, a tárlat térhasználatának sajátos, értelmezésre váró rendszerét rajzolja ki.
Ez a nyitott szerkesztésmód ugyanakkor jól illeszkedik a munkák sokféleségéhez, hiszen szabadon hagyja, hogy egy generáció belső világa, az őket foglalkoztató kérdések, a személyes élményekből fakadó kutatások és a médiumokkal való kísérletezés önmagában álljon össze egységes egésszé. Ahogy Olajos Anna, a HAB művészeti igazgatója hangsúlyozta, a végzős hallgatók számára a tárlat az első komoly lépés a professzionális művészeti szférában, a párbeszéd pedig, amelyet a művek a közönséggel teremtenek, éppen ebben az átmeneti pillanatban a legfrissebb és legsűrűbb.
Infó: 2026. július 10. és augusztus 9. között látogatható a Best of Diploma 2026 a Hungarian Art & Business (HAB) Andrássy úti kiállítóterében.
