politika;U2;Bono;

Jelenet a U2 Street of Dreams című videóklipjéből

Egy időre jegeli a politikát a U2

Előreláthatólag ősszel érkezik a csaknem 50 éves U2 új albuma, az első dal alapján pedig szokatlanul kevés szó esik majd politikáról és társadalmi ügyekről.

Soha nem hagyott még ki annyit a U2, mint most érkező új stúdióalbuma előtt, pedig, ha valamiről, akkor arról híres a zenekar, hogy tagjai a végletekig csiszolják azt, amit kiadni készülnek a kezeik közül. 

Kilenc év telt el ugyanis a legutóbbi Songs of Experience című lemez óta, na nem mintha a négytagú ír együttes ezalatt csak az alkotói szabadságot élvezte volna, amelyre amúgy lehetne lehetőségük ötvenéves pályafutásuk és 14 stúdióalbumuk tetemes szerzői jogdíja után. 2023-ban Songs of Surrender néven kiadtak egy válogatáslemezt és még ugyanebben az évben vágtak bele egy koncertsorozatba a Las Vegas-i Sphere ledkupolával fedett előadótermében. Azért idén volt idejük még két kislemezt is kiadni, Easter Lily és Days of Ash néven, ha tényleg létezik politikai rock, akkor ez az album annak a csimborasszója. Szóba kerül Putyin, Netanjahu, az Amerikai Egyesült Államok Bevándorlási és Vámügyi Hivatala – amelyet mindenki csak ICE-ként emleget – és ennek túlkapásai is. De emellett a hat dal egyike szól az ICE által meggyilkolt Renee Goodról, az iráni, jogaikért küzdő nőkről és egy palesztin aktivistáról is.


</p>

Egyszerűbb összeszámolni, hogy milyen társadalmi ügy mellett nem állt ki Bono és a U2 a pályafutásuk alatt. Ugyanakkor a kiállásnak kétségkívül a frontember a leghangosabb szószólója.  

Karrierje során felszólalt többek között az antiszemitizmus és az iszlamofóbia, a szegénység, éhezés ellen, felhívta a figyelmet az AIDS elleni küzdelemre és az emberi jogok univerzális tiszteletben tartására, számos esetben vett részt humanitárius segélyprogramokban.

Annak érdekében, hogy célját elérje, nem tett különösebb különbséget például az amerikai republikánus vagy épp demokrata elnökök között, amit tesz, véleménye szerint pártpolitikán felül áll.

A soron következő album ugyanakkor elvileg mindennek szöges ellentéte és vidámabb, lényegesen felemelőbb hangzást és témaválasztást ígérnek a zenekar tagjai. Az együttes frontembere a mögöttes okokkal kapcsolatban korábban úgy nyilatkozott, véleménye szerint nem lehet a végtelenségig csak arról beszélni, mi minden rossz a világban, mert az könnyen felemészti az embert.

Az egy hete frissen megjelent Street of Dreams című dal alapján úgy néz ki, Bono maximálisan tartja az ígéretét, ebben ugyanis nyoma sincs politikai, társadalmi ügyeknek, ha csak nem tekintjük egyetemesen annak a “légy szabad!” és a “légy önmagad!” üzenetét. Az új album első nyilvános dala  biztonsági játék: a szöveggel nehéz vitatkozni, a zene pedig a klasszikus U2 hangzást hozza még az 1990-es évekből. Úgy néz ki emellett, hogy nyitnak a spanyol közönség felé is: nemcsak a dalhoz tartozó videóklipet forgatták Mexikóvárosban, de a refrént is spanyol-angol sorokkal vegyítik.

Az új album megjelenési dátuma még nem ismert, ahogyan a cím leleplezését sem sietik el. 2022-ben Bono még arról beszélt, szeretne egy AC/DC-s hangzású albumot befejezni, de egyetlen dal alapján egyelőre úgy néz ki, az a projekt még várat magára. A nagy titokzatosság ellenére nagy összegben lehet rá fogadni, hogy az új lemez még garantáltan idén megjelenik, tekintve, hogy a U2 ősszel ünnepli 50. születésnapját. Ennél pedig kevés jobb marketinglehetőség adódik egy új albumhoz.

Rébecca Chaillon La Parabole du Seum című előadása az idei Avignoni Fesztivál egyik legtöbbet vitatott produkciója. A Cloître des Célestins középkori kolostorudvarában játszott háromórás performanszra lehetetlen jegyet kapni, miközben ugyanilyen rendszeresen akadnak nézők, akik az előadás közben felállnak és távoznak. Ritka, hogy egy produkció egyszerre ennyire vonzza és taszítja a közönségét.