A magyar agráriumot régóta fojtogató struktúrák repedezni látszanak. Az, hogy ennek kapcsán a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) között szinte nyílt háború robbant ki, sőt, hogy a kormányzati törvénytervezet miatt a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) is aggódik, önmagában nem lenne tragédia. Az érdekek egymásnak feszülése ugyanis a demokrácia és a piacgazdaság természetes állapota.
A baj nem a vitával van, hanem azzal, ha a végén a csatatéren csak politikai trófeák, „hullák" maradnak, és nem egy modernizációs program születik belőle.
A tét ugyanis óriási. A magyar mezőgazdaságnak nem látszatintézkedésekre, hanem egy átfogó, gyökeres reformra van szüksége ahhoz, hogy a 21. században életképes maradjon. Olyan modern, digitálisan és technológiailag fejlett, nemzetközileg is versenyképes ágazattá kell válnia, amely a hazai természeti adottságokat intelligensen ágyazza be a globális piacokba. Ki kell végre használnunk a bennünk rejlő, de évtizedek óta parlagon hagyott potenciált. Ehhez a megújuláshoz pedig valóban elengedhetetlennek látszik a NAK, mint minden gazdához eljutó szervezet mélyreható átalakítása. Ebben szinte mindenki egyetért.
A kamara ugyanis az elmúlt időszakban egy olyan megkerülhetetlen, öncélú szigetként telepedett rá a teljes agrárrendszerre, amely a valós piaci versenyt és a rugalmas fejlődést fékezte, mitöbb, olykor gátolta.
A kormány törvénytervezete azonban finoman fogalmazva is kevésnek tűnik a valódi fordulathoz. A „politikamentesítés” jelszava mögött inkább a közvetlen állami kontroll kiterjesztése látszik, ez pedig nem a szakmai professzionalizmus megerősítésének tűnik. Ha a mostani feszültségből nem születik valódi, strukturális eredmény, ha a reform megreked a bürokratikus hatáskörök újrafelosztásánál, akkor az egész magyar agrárium jövője csorbulhat. Ha a rendszer képtelen lesz a valódi modernizációra, azon végül nem a kamarai vezetők vagy a lobbiszervezetek fognak veszteni, hanem a teljes magyar vidék, a gazdáktól a fogyasztókig. Át kellene helyezni a fókuszt, a tét ugyanis nem csupán a NAK létének körülményei, hanem annál sokkal több, a magyar mezőgazdaság versenyképessége.
