Az egyik legnépszerűbb mutató, a testtömegindex (BMI) a legújabb vélekedés szerint sem mindig ad valós képet az elhízásról, mert átlagos súly, de erősebb izomarány esetében produkálhat rossz mutatókat. A derékkörfogat is mondhat új információkat: a WHO meghatározása szerint nők esetében 80 cm felett fokozott, 88 cm felett lényegesen fokozott a kockázat a metabolikus szövődményekre. Férfiaknál fokozott kockázatot a 94 cm feletti érték jelenti, és lényegesen fokozott kockázattal jár a 102 cm feletti adat. A pocakméret pedig egyértelmű kapcsolatot mutat a szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, 2-es típusú diabétesz, egyes rákos megbetegedések kialakulásával.
Ugyanakkor szerencsére egyre szélesebb körben elterjedt a testösszetétel meghatározása is például bioelektromos impedancia mérőeszköz (BIA) segítségével. A testtömeg mellett meghatározza a testzsírszázalékot, az izomszázalékot, a viscerális (zsigeri) zsír mennyiségét, a szervezet víztartalmát, akár testtájakra lebontva is. Ezek az adatok segítenek pontosabban meghatározni azt, hogy a testzsírból vagy az izomarányból fogyunk vagy esetleg hízunk, illetve ezek arányát miként lehet helyreállítani.
Nem feltétlenül mutat helyes adatot rólunk a testtömegindex, a pocakméret is segít a baj meghatározásában
Ha a legnépszerűbb BMI-értékeket elemezzük, akkor 27 felett esetleg kiegészítésként gyógyszeres kezelés is alkalmazható, 35 felett pedig sebészeti beavatkozásra is szükség lehet, de nem törvényszerű. A fogyókúra, a testedzés és az életmódváltozás – ahogy általában ismert – mindig egyénre szabott, a lényege, hogy hosszú távon is fenntartható legyen. Az életmódváltáshoz ezért szükséges gondosan összeállítani a megfelelő dietoterápiát. Hosszú a folyamat,, és reális elvárásokat kell megfogalmazni. Jó esetben fél év elteltével látható némi eredmény, de mindenképpen évekről van szó. A szövetség arra hívja fel a figyelmet, hogy a siker nem csak centikben és kilókban mérhető, legalább ennyire fontos, hogy jobb legyen a közérzetünk, az állóképességünk és összességében az életminőségünk. Ha menet közben leáll a fogyás, akkor ismét változtatni szükséges a stratégián. Ilyenkor gyógytornász vagy éppen pszichológus, más szakorvos, akár a háziorvos bevonása erősen javallott. Felügyeletük alatt alkalmazhatók bizonyos szerek (a WHO legújabb irányelve szerint például a GLP–1-analógok használata önmagában nem elegendő, társulnia kell megfelelő fizikai aktivitással és az egészséges táplálkozás gyakorlatával is).
A fizikai változások mellett a lelki egészség karbantartása legalább olyan fontos, hiszen a kényszerevés az egyik leggyakoribb probléma.
A dietoterápiás puzzle része a lelki tényezők hatása. Sokan a stresszt evéssel oldják: az érzelmi evés jelensége igen gyakori, s ebben legfőképp a pszichológus segít. Táplálkozási napló vezetése is segíthet, mert kimutatja a kilengéseket.
Ami pedig a mozgást illeti: javítja az inzulinérzékenységet, a magasabb izomtömeg pedig javítja az alapanyagcserét, így tovább támogathatjuk a fogyást.
Az életmódváltás nem jelentheti azt, hogy csak az étrendünkkel és az ezzel összefüggő dolgokkal foglalkozzunk a munka vagy a család rovására. Nem hanyagolhatjuk el az élet többi területét! A kisebb lépések taktikája hosszú távon ígéretes, mert ezzel lefojtjuk a túl szigorú kontrollt, és még kisebb sikereket is elérhetünk, amelyek nagy ösztönzést adhatnak hosszú távon.
Elhízás kétszáz szövődménnyelKritikus eleme a fogyásnak az édesítés. Legfeljebb heti néhány alkalommal fogyasszunk édességet, és csak a legszükségesebb esetekben használjunk édesítőket (cukrot, mézet vagy ezek alternatíváit), kis adagban. Egyrészt azért, hogy az édes íz utáni vágyakozást csökkentsük, másrészt, hogy elkerüljük az édes ízű, de energiát nem tartalmazó élelmiszerek (pl. édesítőszeres üdítők) agyunkra gyakorolt hatását, amivel növelhetik az éhségérzetet. Friss, 2026-ban publikált kutatás az édes ízű élelmiszerek fogyasztása és az édes íz iránti vágyakozás mértéke között kapcsolat van. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni a változatosság szerepét is a szervezet optimális tápanyagbevitelének biztosításában.
Sok tévhit él a fogyás módszereiről, egypárat ezek közül érdemes kiemelni, és ezek alapján hozzákezdeni az életmódváltáshoz!
A koplalás (akár napi 1000 kalóriával csökkenteni az energiabevitelt) túl drasztikus. Mindössze 300-500 kalóriával kevesebb heti 0,5-1 kg-os súlycsökkenést is hozhat – megfelelő életmódváltással együtt.
Téves állítás, hogy tilos a szénhidrát fogyasztása! A szénhidrátok között vannak olyanok, amelyek kifejezetten segíthetnek a testtömeg csökkentésében. Ilyenek az összetett szénhidrátok, mint a rostok vagy a keményítők. Többek között a teljes értékű gabonával készült ételek, mint a bulgur, zabpehely, gersli, a hüvelyesek, a főzelékfélék, a bogyós gyümölcsök az egészséges életmódváltás fontos eszközei. Magasabb rosttartalmuk miatt többek közt növelik a teltségérzetet, és a bélflóra egészsége szempontjából is nélkülözhetetlenek.
A zsír szerepének megítélése is hasonló a köztudatban. Bár valóban ez a tápanyag adja a legtöbb energiát a szervezetünknek, ugyanakkor a jól kiválasztott és megfelelő mértékű zsírbevitel elengedhetetlen a testünk működéséhez. Segíti az idegrendszer felépítését, egyes hormonok része, támogatja a zsírban oldódó vitaminok felszívódását, illetve az úgynevezett esszenciális zsírsavakat (amelyeket a szervezetünk nem tud előállítani) is csak így tudjuk bevinni a szervezetünkbe zsírosabb halak, növényi olajok, diófélék, olajos magvak formájában.
Az sem javallott, hogy mások bevált receptjére építsünk.
Nem törvényszerű, hogy nálunk is beválik az, ami másnak működött. Korunktól, alapbetegségünktől, munkánktól, ételérzékenységünktől és lelki tényezőktől is függ, kinek mi jön be. Az sem mindegy, hogy főzünk vagy készételt vásárolunk, amikor igyekszünk optimalizálni az étrendünket. Kész sablonok helyett inkább törekedjünk a teljesen ránk szabott étrend kialakítására. Amennyiben a tervezett eredményt nem látjuk, szakértőre van szükség, feltéve, hogy komolyan gondoljuk az egészséges életmód kialakítását.
Ami pedig a mozgást illeti: a WHO is azt javasolja, ne feltétlenül az extrém, intenzív mindennapos edzésekben gondolkodjunk, mert azok gyakran inkább a szervezet kimerüléséhez vezetnek. A súlycsökkentés eredményesebb lehet, ha heti 3-5 közepes intenzitású testedzést tartunk, amikor közben még lihegés nélkül tudunk beszélni. Ez az állapot akár ideális is lehet a zsírégetés szempontjából.
