Október 27-én rendezik Izraelben a parlamenti választásokat. A jelenlegi, de folyton változó erőviszonyok alapján Benjamin Netanjahu nem tud újra kormányt alakítani, miközben az ellenzék sem számíthat elsöprő győzelemre. Az elmúlt négy év politikai, társadalmi, gazdasági katasztrófája, és a közel háromévi háborús nehézségek ellenére nem történt lényegi elmozdulás, a két tábor közötti patthelyzet ugyan oszlani látszik, ám arra nem mutatkozik esély, hogy Netanjahut végleg le lehessen írni.
A 13-as csatorna (News 13) legfrissebb felmérése szerint földrengésszerű változás nem történt a pártpreferenciákban, mindazonáltal némi elmozdulás tapasztalható.
A mostani számok már egy olyan, a vallási és szélsőjobb pártok, valamint Likud nélküli koalíciót valószínűsítenek, amely ellenzékből az arab pártok nélkül is abszolút többséget szerezhet.
A korábbi közvélemény-kutatások szerint ugyanis egyik tábornak sem volt többsége az arab pártok nélkül, amelyek közül azonban csak a tiszavirág-életű Bennet–Lapid rotációs kormányt is támogató Ra’am hajlik az együttműködésre.
A legfrissebb felmérés viszont már azt mutatja, hogy összességében a cionista ellenzéki blokk 61, míg a Netanjahu köré tömörülő erők 50 mandátumot szerezhetnek a 120 fős Kneszetben, az arab pártok pedig összesen 9 mandátumot érhetnek el.
Július elején ugyan még Gadi Eisenkot Jasar pártját mérték az élen 23 mandátummal, a mostani felmérés szerint azonban továbbra is a Netanjahu vezette Likud szerezné a legtöbb, 22 mandátumot, a Jasar pedig 21-et. Naftali Bennett volt miniszterelnök centrista Együtt pártja 15, a Jair Golan vezette – a Munkáspárt és a radikális baloldali Merec romjain létrejött – baloldali Demokraták pártja 11, Avigdor Liberman jobboldali Jisrael Bejtenuja 10, a Joaz Hendel volt kommunikációs miniszter Tartalékosok Pártja és Chili Tropper korábbi Kék-Fehér politikus, kulturális és sportminiszter új szövetsége négy mandátumot remélhet. Így összességében az immár Eisenkot köré épülő ellenzék minimális, egyfős többséget, 61 Kneszet-mandátumot érhet el.
Netanjahu vallási szövetségeseit, a Sászt és az Egyesült Tóra Judaizmust 8, illetve 7 mandátummal mérték. De ismét bejutna a törvényhozásba a szélsőjobboldali botrányhős nemzetbiztonsági miniszter, Itamar Ben-Gvir Otzma Jehudit pártja, szintén hét mandátummal, és visszaerősödött Becálel Szmotrich szélsőjobboldali pénzügyminiszter egy ideig a parlamenti küszöb alatt vagy környékén mért Vallásos Cionizmus pártja is, hat mandátummal.
Az arab Hadas-Ta’al és Ra’am pártok öt, illetve négy mandátumot szereznének, a szélsőbaloldali arab Balad párt viszont ezúttal nem jutna be a Knesszetbe.
Az elmúlt négy év nagy vesztese ugyanakkor a volt vezérkari főnökből lett politikus, volt védelmi miniszter Beni Gantz Kék-Fehér formációja lett, amely nem tudná átlépni a parlamenti küszöböt, ha most rendeznék a választásokat.
Az izraeli politikában zajló nagyon gyors és intenzív változások azonban nem zárják ki azt sem, hogy októberig jelentős átalakulás történhet az erőviszonyokban. A négy évvel korábbi, a Netanjahu-blokk által megnyert választás során Jair Lapid Jes Atid pártja lett a legnagyobb ellenzéki erő. A Netanjahu-kormány igazságügyi reformja elleni általános tiltakozások idején és az Izrael elleni 2023. október 7-i terrortámadás nyomán azonban Beni Gantz Kék-Fehér formációja ugrott a lakossági preferenciák élére (ami nyilván nem változtatott a parlamenti erőviszonyokon). Gantz a terrortámadás után, a gázai háború elején tárca nélküli miniszterként belépett az úgynevezett háborús nemzeti egységkormányba, aláhúzandó a rendkívüli helyzetben szükséges nemzeti egységet. A tényleges kormányzásban nem, csupán a háborús döntésekben vett részt – egy darabig, míg rá nem jött, hogy Netanjahu díszletnek használja. Pártja és az ő személyes támogatottsága, hitelessége is ráment erre az alkalmi kényszerű szövetségre.
Az izraeli politikai hangulat változékonyságát és saját belső mozgatórugóit mi sem mutatja érzékletesebben, mint az, hogy az ellenzék első számú vezetőjévé előlépett, ugyancsak volt vezérkari főnök és volt miniszter Gadi Eisenkot Gantzcal együtt volt a háborús kabinet tagja.
Gantz és Eisenkot 2024. június 9-én léptek ki a háborús kabinetből, miután úgy ítélték meg, hogy Netanjahu politikai megfontolásokból akadályozza a gázai konfliktus stratégiai céljainak elérését és a túszok kiszabadítását. (Eisenkot fia és nővérének fia is meghalt Gázában még 2023 decemberében, egyetlen nap különbséggel.) Ő az utóbbi időben állt élre, Gantz és a Kék-Fehér megroppanása után. Kezdetben az egykori miniszterelnök, a radikális jobboldali, nemzeti cionistából kimért centrista konzervatív politikussá nőtt Naftali Benet és új pártja, az Együtt tarolt, amelyet a Lapid vezette Jesz Atiddal közösen hozott létre.
Eisenkot fokozatosan erősödött, minden felmérés azt mutatja, hogy bár a Likudtól is vont el szavazókat, elsősorban az ellenzéki pártok támogatóit nyerte meg. Bár nem egy karizmatikus, jó szónok politikusról van szó, és nem ő az első és egyetlen volt vezérkari főnök, aki a politikusi pályára lépett, jelen körülmények közepette őt tartják Netanjahu legerősebb kihívójának. Többek között azért, mert politikusként centrista, katonai vezetőként ugyanakkor nem egy „galamb”, sőt kimondottan „héja”, így a lakosság jó része az ő vezetésében látja leginkább szavatoltnak Izrael biztonságát.
Eisenkot nevéhez fűződik az ún. Dahiyeh-doktrína, az a világszerte sokat bírált elv és gyakorlat, hogy Izrael minden támadásra aránytalanul erős katonai választ ad. Az izraeli média szerint sikerének az a kulcsa, hogy meg tudja szólítani azokat a szavazókat is, aki Netanjahuból kiábrándultak, de nem akarnak biztonságpolitikai irányváltást.
Netanjahu helyzete rég nem látott módon rendült meg, és nemcsak Eisenkot megjelenésének és ultraortodox, szélsőjobb koalíciós partnerei gyengülésének, hanem a Likudon belüli mozgásoknak köszönhetően is. Az utóbbi időben több ismert, régi Likud-politikus lépett ki a pártból.
Legutóbb, a napokban Dan Illouz képviselő mondott le tisztségéről. Ő azzal indokolta döntését, hogy Netanjahu pártját „eltérítették” a szélsőjobbra és a fundamentalista vallási pártokra támaszkodó koalíció által a Kneszetben keresztülvitt, az ultraortodox pártok megnyugtatását célzó vitatott törvénycsomagok, ezért a Likud és Netanjahu jelenlegi politikáját a párt választói iránti folyamatos árulásnak nevezte. „Egyszerűen nem tudom arra kérni önöket, hogy szavazzanak egy olyan pártra, amelyre én magam már nem vagyok képes szavazni” – írta Illouz egy Facebook-bejegyzésében. A képviselő nyilvánosan kimondta azt is, amit sokat gondolnak Netanjahuról és a Likudról.
Azt írta: „Az igazság az, hogy október 7-ét követően azonnal mindenki számára világossá vált, hogy Netanjahunak le kell mondania…. Ahelyett azonban, hogy a nyilvánosság elé állna és bocsánatot kérne, a Likud mindent megtesz, hogy elkerülje a felelősséget.”
A távozó likudos képviselő ugyanakkor azt is állította, hogy a 2023. október 7-i terrortámadást követően a Likud képviselőinek körülbelül egyharmada igyekezett eltávolítani Netanjahut a miniszterelnöki posztról.
A pártból neves politikusok sora távozott. Közülük legismertebb Emanuel Weiser, a Likud belső bíróságának bírája, valamint Juli Edelstein, a Kneszet külügyi és védelmi bizottságának vezetője. Mindnyájan azt vetik elsősorban Netanjahu szemére, hogy „engedett a háredi zsarolásnak”, és nemcsak biztosítja, hanem legitimálja is az ultraortodoxok tömeges katonai szolgálat alól való kibúvását, miközben a hadsereg emberhiánnyal küzd, a bevethető állomány végsőkig kimerült.
A Kneszet ma hajnalban zárult, utolsó ülésén a koalíció az ellenzék bojkottja mellett meghosszabbította a katonai szolgálat idejét.
