Miközben Vlagyimir Putyin elnök minden jel szerint arra készül, hogy októbertől több száz ezer fővel növelje az ukrajnai fronton harcoló haderejét, és azt hangoztatja, hogy háborújuk minden célkitűzését el fogják érni, az orosz katonák közül egyesek arra panaszkodnak, hogy Moszkva már a haditechnika üzemanyag-ellátását is kénytelen korlátozni.
„A benzin terén teljes a csőd – mondta el Nyikita. – Katasztrofális a hiány.” Míg korábban a feladatokhoz mért mennyiséget hozták, most járművenként napi 20 liter a limit. Ráadásul a hadsereg csak a „fekete rendszámos” (azaz hivatalosan a fegyveres erők tulajdonában lévő) haditechnikához biztosít kenő- és üzemanyagot – tette hozzá. A Vjorsztka néhány más beszélgetőpartnere szintén szűkülő ellátásról számolt be. A mozgósított Pjotr szerint most 30 százalékkal kevesebbet kapnak, s ez ugyanúgy sújtja a harcjárműveket, mint a lőszer- és élelmiszer-ellátmányt szállító autókat – jegyezte meg.
A zaporizzsjai irányban szolgáló Mihail még súlyosabbnak látta a helyzetet. Míg korábban a harcállásukba alkalmanként 20 liter benzint vittek, addig mostanra „hol 15-öt, hol csak francos 10-et”, panaszkodik.
Neki és katonatársainak 11 kilométert kell gyalogolniuk, hogy ellátmányt szerezzenek – legyen szó akár élelemről, benzinről vagy vízről. Nem érti, ilyen helyzetben hogyan lehet folytatni a harcot. „És ez csak egyre rosszabb lesz” – fakad ki.
Egy másik katona, Oleg a fennakadásokról beszélt. „Egyszer nem tudják kiszállítani, másszor kifogyott, soká érkezik a következő szállítmány és így tovább” – mondta.
Az emigrációban működő orosz hírportál által megkérdezett tíz katonából csak hárman voltak, akik nem beszéltek a védelmi minisztérium szállításainak problémáiról. Egyikük, Andrej biztosította őket, hogy a fronton a benzinnel „minden rendben” van. „Annyit szállítanak, amennyit rendelünk... A mellettem álló srácok is helyeselnek” – jegyezte meg.
„Igen, mindenünk megvan. Igaz, csak a katonai eszközökhöz. A saját berendezéseinkhez nem tudunk vételezni” – mondta Iván, aki arról is beszélt, hogy egymásnak kölcsönöznek üzemanyagot, amit aztán literenként 350 rubelért adnak el a helyieknek. (Ez mintegy 1400 forintnak felel meg, és négy és félszerese a 95 oktános benzin orosz kutakon mostanra kialakult 78 rubeles árának – már ahová egyáltalán szállítanak az ukrán légicsapások okozta országos hiány miatt.)
Iván szerint a bajtársai régebben „tonnaszámra lopták az üzemanyagot”, de most megváltozott a helyzet – az emberek kevesebbet autóznak.
A Vjorsztka által telefonon elért katonák szinte mindegyike megjegyezte, hogy legtöbbször maguknak kell megtölteniük a saját használatú autóikat, generátoraikat, láncfűrészeiket és más berendezéseiket. Nyikita szerint ez korábban is így volt, a helyzet azonban a benzin drágulása miatt súlyosbodott. „Minden dögrováson van” – mondta Jaroszlav. Hozzátette, hogy bár vannak tartalékaik, további üzemanyagot már nem tudnak venni, mert a helyiek a korábbinál ötszöt-hatszor magasabb áron kínálják. Ahol Vaszilij szolgál, az ár csak 200 rubel. De hogy elég benzinjük legyen, Rosztov-na-Donuba kell utaznia, vagy ki kell várnia a szabadságról teli kannákkal visszatérő bajtársait.
„Mindent magunk veszünk, a generátorok gyorsan gajra mennek, plusz a cigaretta, az édesség, emellett a rendes étel és víz kiszállításáért is benzinnel fizetek” – tette hozzá a katona.
Pjotr elmagyarázta, hogy elvileg lehet benzint igényelni egy generátorhoz vagy más berendezéshez is, de ehhez regisztrálni kellene azokat az ezrednél. Ez esetben azonban a berendezéseket elkobozhatják és más egységnek adhatják át, ha szükségesnek ítélik – jegyzi meg a katona. Ez az egyik oka, hogy maguk kell megvegyék a benzint, amelynek az ára – ahol ő állomásozik – a literenkénti 300 rubelhez közelít. De még ez sem garantálja a minőséget. „Elkezdett meghibásodni a generátorom” – panaszkodott a mozgósított katona.
Csapdahelyzetbe kerültek a segélyszállítások is
A hadseregben kialakult üzemanyaghiányról írnak a háborúpárti „Z”-csatornák és a csapatok támogatására pénzt és ellátmányt gyűjtő orosz önkéntesek is.
„Nem fogjuk itt megvitatni, hogy az állam vagy más milyen irányba fordult – gőzünk sincs, miért folytatódik még az SZVO (különleges katonai művelet), miközben a front olykor a legszükségesebb benzinnek is híján van. Nem keressük, kit hibáztassunk ezért, mi csak segítünk. Mert bárhogy is lesz, ezt a háborút megnyerjük” – írta július 19-én a Z-önkéntes Anasztaszija Komarova. Majd beszámolt arról, hogy 270 liter benzint juttattak el a herszoni irányban harcoló 119. ezrednek. Komarova egy videót is csatolt, amelyen önkéntesek egy csomó kannát pakolnak be egy autóba. „Az a tény, hogy maguk a katonák kérték az üzemanyag gyűjtését, pusztán azért, hogy harci küldetéseket tudjanak végrehajtani, könnyeket és haragot vált ki” – tette hozzá.
Az „Enot Herszon” nevű Z-csatorna július 7-én arról írt, hogy az eredetileg autóvásárlásra gyűjtött pénz egy részéből egy tonna benzint kellett venniük „a harcosaink számára”. „A helyzet az, hogy nekünk kell ellátnunk a katonáinkat üzemanyaggal” – állapította meg a csatorna. „Kapcsolatban vagyok a srácokkal: a benzinnel »óriási a zűr« náluk” – írta július 11-én a Szergijev Poszad-i önkéntesek egyik csatornája.
„Ha valaki tud és szeretne egy kanna benzint adományozni, azért hálásak leszünk. A kannákat visszaküldjük; a srácoknak van hová áttölteniük.”
Az orosz hatóságok által 2020-ban indított „Együtt vagyunk” mozgalom is besegít a katonák üzemanyag-ellátásába. Önkénteseik a Telegramon jelentették július 3-án, hogy volgográdi csoportjuk közel 700 liter benzint küldött a frontra. Pavel Kurganov, egy önkénteskedő penzai pap július 15-én a Vkontaktye-fiókjában azt írta: „A benzingondok nemcsak minket sújtanak, hanem a fronton szolgáló katonáinkat is.” Megjegyezte, hogy a dízelhelyzet egyszerűbb, s arra kérte a követőit, hogy járuljanak hozzá egy dízelgenerátor beszerzéséhez.
A közösségi felületeken a katonáktól kapott köszönetek is feltűnnek. Július 7-én a „Kalasmat Sumnij Különítmény” Telegram-csatornája megosztott egy az 1. önálló gárda gépesített lövész dandártól kapott videót. Ezen egy önkéntes egy furgon csomagtartóját mutatja, benne a katonáknak gyűjtött dolgokkal. „Mászóhorgokat, krumplit, takarókat, édességeket, gyümölcslevet, a srácoknak fegyverállványt, és persze benzint is pakoltak nekünk” – sorolta.
A válság azonban az önkénteseket is sújtja, ahogy Vjorsztka arról már korábban beszámolt. A komi „Megbízható Hátország” szervezet például arra panaszkodott, hogy
fogalmuk sincs, mikor tudják a következő útjukat megtenni, mivel az SZVO-ban a benzinhelyzet „a végsőkig kiélezett”, az úthoz kannás üzemanyagra van szükség, ezért gyűjtést indítottak.
A krasznodari „Önkéntesek” alapítvány is jelezte, hogy egyre nehezebb a frontra ellátmányt szállítani, aminek egyik oka a hadműveleti övezet összes autópályán uralkodó benzinhiány. Tatyjana Tyimohina, a Novokujbisevszki Közkamara tagja, a „Szívünk Hívó Szava” alapítvány igazgatója bocsánatot kért a katonáktól, amiért szállítmányuk késik, mivel egy benzinkút megtagadta a kannáik feltöltését. A „Szevasztopol fénye” csoport pedig megjegyezte: a segélyek frontra küldése „szinte a nullán van” a „bonyolult helyzet” és a benzinhiány miatt.
