Egy több mint 13 milliárd forint közpénzből felépített erdélyi médiabirodalom rejtélyes módon egy RMDSZ-es politikus magánvagyonává lett. Történt ez múlt szerdán, éppen akkor, amikor már javában folyt az idei Tusványos, s mindeközben a határon túli magyarokért és a külhoni támogatásokért felelős új miniszter, Tarr Zoltán első erdélyi látogatására készült.
A budapesti tárcavezető szombaton érkezett Erdélybe, ekkor Markó Béla volt RMDSZ-elnökkel tárgyalt, majd vasárnap Fehéregyházán avatta fel az Orbán-kormány és a Maros Megyei Tanács támogatásával megújult Petőfi Sándor Emlékhelyet. A rendezvényen nem tolongtak az RMDSZ csúcspolitikusai, miniszterei, de a Maros megyei és marosvásárhelyi vezetők érintettségüknél fogva jelen voltak, s Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is befutott az avatóra. Tarr–Kelemen közös fotót azóta sem posztolt egyik vezető sem (Tarr a Markóval közös fotót kitette közösségi oldalára), a csoportképen sem állnak egymás mellett, és bár a miniszter beharangozott egy találkozót az elnökkel, úgy tűnik, az a kötelező protokollra szorítkozott.
Tarr Zoltánnak az ünnepségen elhangzott beszédéből és a marosvásárhelyi közszolgálati rádió magyar adásának adott interjújából egyaránt az sugárzott, hogy a Tisza és az RMDSZ, a Magyar-kormány és az erdélyi magyarság politikai képviselete közötti viszony feszültségei nemhogy oszlottak volna, inkább mélyültek. És nem véletlenül.
A magyar közpénzből felépített erdélyi fideszes médiabirodalom átjátszása RMDSZ-érdekkörbe, Turos Lóránd szenátor, a párt szenátusi frakcióvezetőjének magántulajdonába, minimum „súlyosan barátságtalan lépés” az RMDSZ részéről – a Tarr vezette minisztériumban legalábbis így értékelik ezt a váratlan húzást a Magyar Hang értesülései szerint.
Valójában azonban sokkal több, mint barátságtalan lépés. A Fidesz 2010-es hatalomra jutása után az Orbán-kormány módszeresen kezdte kiépíteni határon túli médiahátterét. A magyarországi módszert alkalmazták, a folyamat elindításának kulcsembere ugyanaz a Liszkay Gábor volt, aki a KESMA-t is létrehozta és útjára indította. Először az írott sajtót vásárolták fel és vitték be a NER-ernyő alatt létrejött cégbe, majd Demeter Szilárd budapesti kultúracézárrá válása után, 2017 végétől újabb tőkeinjekciókkal az erdélyi írott és elektronikus média túlnyomó többségét megszerezték – ahol lehetett, pénzzel, ahol nem, zsarolással. A budapesti támogatások nemcsak a Bethlen Gábor Alaptól érkeztek, hanem minisztériumi forrásokból és a Szerencsejáték Zrt.-től is. Mindezek után 2022 őszén derült égből villámcsapásként jött a bejelentés, hogy finanszírozási és lapterjesztési gondok miatt gyakorlatilag megszüntetik minden nyomtatott sajtótermék kiadását, köztük az egyetlen országos napilap, a Krónika és a regionális Székelyhon és a Székely Hírmondó napilapokét is. Az erdélyi Átlátszó akkori jelentése szerint 2021-ig legalább 7,5 milliárd forint közpénzt emésztett fel ez a projekt.
Azután is szépen csurrant-cseppent, hiszen ez évre már több mint 13 milliárdosra duzzadt ez az összeg, ami most Turos Lóránd szenátor úr tulajdonába került át, talán nem is annyira véletlenül éppen a tusványosi tábor idején.
Hogy miből fogják fenntartani ezt az erdélyi KESMA-t most, ha annak finanszírozása még az Orbán-kormány idején is gondot okozott? Turos úr ugyan nem csóró, ő a médiaüzleti világból érkezett az RMDSZ-be már a NER idején, de nem is egy Elon Musk, hiszen saját lapját, a Szatmári Friss Újságot, a megye egyetlen magyar napilapját „a magas nyomdai és papírköltségek” miatt szüntette meg 2022. augusztus 31-én.
Az RMDSZ sem tud ekkora médiabirodalmat működtetni, mert bár a Communitas Alapítványon keresztül kapnak román támogatást a romániai magyar kisebbségi kulturális, oktatási szervezetek, azt nem lehet teljességgel átirányítani a frissen megszerzett médiacégre. Mindennek fényében tulajdonképpen érthetetlen a húzás, egyetlen épkézláb magyarázata van – valószínűleg Orbán Viktor és/vagy környezete visszautasíthatatlan utasítására történt a tulajdonoscsere. Az RMDSZ-nek úgy hiányzik mindez, mint üvegesnek a hanyatt esés, nekik kell elvinniük majd a balhét népszerű helyi rádiók, tévék vagy portálok bezárásáért.
A Tisza-kormány és Tarr Zoltán is a támogatások felhasználásának átvilágítását ígérte. Ez a rejtélyes médiatranzakció nyilván kiemelt figyelmet kap majd, de hogy orvosolható is lesz-e, az már kétséges.
Formálisan ugyanis most magánvagyon cserélt gazdát; az RMDSZ-es politikus nem egy valódi nonprofit szervezetet nyúlt le, hanem egy budapesti üzletembertől vásárolta meg (azt nem tudni, mennyiért és hogyan) az erdélyi médiatrösztöt. Ez a történet is csak azt igazolja, hogy az Orbán-kormány határon túli gigatámogatásai – bár sosem lehetett egyértelműen bizonyítani – valójában rendre pénzmosásról, közpénz magánvagyonná mosásáról és/vagy a Fidesz pártkasszájába való visszacsurgatásáról szóltak. Az erdélyi Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. (MMTK) 2023 óta a KESMA-vezér Liszkay barátja, strómanja, a Budapesten élő román üzletember, Radu Morar Nicolae magántulajdona, miközben az MMTK és a Mediaworks között személyi átfedések vannak. Az igazi kérdés nem az, hogy most miért adta el erdélyi sajtóbirodalmát a budapesti román üzletember, hanem az, hogy miképp lett az ő magántulajdona egy közpénzből felépített, az erdélyi magyar média támogatására létrehozott nonpfrofit szervezet, és hogyan orvosolhatnak, tehetnek jogszerűen semmissé többszörös, formálisan szabályosan lebonyolított, külföldre is átnyúló adásvételi tranzakciókat a magyar pénzügyi és nyomozati hatóságok.
Márpedig akad bőven orvosolnivaló, a médiamutyik nem a legnagyobb pénzeket mozgató tranzakciók voltak.
Csak Erdélyben maradva: négycsillagos szállodák sora épült igen bőkezű magyar kormányzati támogatásból, a gazdaságfejlesztési milliárdok zöme a Tiborcz István jobbkezének számító Balázs Attila erdélyi vállalkozásaiban landolt – minden az épp hatályos szabályoknak, törvényeknek megfelelően. Bármelyik nagy, erdélyi NER-stróman vállalkozásának a hátterét megkapargatva gyorsan felszínre kerülnek azok a szálak, amelyek rendre valamely magyarországi NER-báróhoz, -céghez vezetnek. Ezek az erdélyi NER-csápok most mind takaréklángra kerültek, a strómanok adják-veszik, amit és amíg lehet.